Orbán Anita azzal büszkélkedik, hogy néhány hónap alatt sikerült elérni, hogy Washingtonban már tudják nevét a biztonsági őrök, akik fegyelmezetten kísérgetik a büfé és a váróterem között.
égre megvan a csalhatatlan mérőszám, amivel a Tisza-kormány a nemzetközi tekintélyét méri: a stopperóra. Orbán Anita külügyminiszter büszkén ecsetelte a televízióban, hogy ő bizony sokkal jobb szakember, mint az elődje, Szijjártó Péter. A cáfolhatatlan bizonyíték? Neki pár hónap elég volt ahhoz, hogy fogadja az amerikai külügyminiszter, míg elődjének évek kellettek.
Egy kicsit azért pontosítsunk: néhány hónap alatt sikerült elérni, hogy Washingtonban már tudják Orbán Anita nevét a biztonsági őrök, akik fegyelmezetten kísérgetik a büfé és a váróterem között.
Úgy tűnik, hogy a tiszás modern diplomácia új protokollja szerint a csúcsteljesítmény ma már nem az, ami Szijjártó Péter idején: hogy mit tárgyalsz le, hány százezer munkahelyet hozol létre milliárdos külföldi beruházásokkal, hány nagyhatalom hajlandó felvenni neked a telefont, hányan hívnak meg a nagyhatalmi asztalhoz, hanem az, hogy mennyi időt tudsz fegyelmezetten eltölteni az amerikai épületek folyosóin. Büszkén felszállsz a repülőre, majd mire landol a géped, Washingtonban hirtelen rájönnek, hogy mégis akadt valami sokkal fontosabb dolguk nálad. Például elutazni Texasba, amiről amúgy már hetekkel korábban is tudtak az érintettek, szóval nem váratlan eseményről beszélünk.
A mi „kőprofi” külügyminiszterünk ugyanakkor nem jön zavarba. Ha már ott van, napokig vesztegel, bízva abban, hogy a nemzetközi elismertség egyenesen arányos a szállodai lobbiban eltöltött órákkal és az elégetett adófizetői pénzekkel. Ha megaláznak, a Tisza-kormány értelmezésében nem diplomáciai pofon, hanem a rugalmasság tesztje.
Marco Rubio valószínűleg azóta is azon gondolkodik, hogy ki volt az a roppant rugalmas magyar hölgy, aki napokig ült a hotel lobbijában és a minisztérium előcsarnokában a kávéautomata mellett, csak hogy végre láthasson egy igazi amerikai minisztert, mielőtt hazaküldik a budapesti valóságba.
De a történet igazi ékköve mégiscsak az, hogy még egyenesen sem tud beszélni a döntéseiről a mi állítólag kőprofi külügyminiszterünk. Odakint az amerikai fülekbe azt szavalta, hogy a szélsőbaloldali terrorizmus elleni fellépés okán fogadtak el paktumot, de idehaza már kénytelen volt kozmetikázni a mondandóját, nehogy megsértse a tiszás szavazótábor egy nem elhanyagolható részét. És még ezt sem tudta rendesen elintézni, még így is kihúzta a gyufát mindenkinél.
Nagyon egyenes ember az ilyen, igazán hiteles!
Alig várom, hogy a következő hónapokban egy újabb világváros előszobájából jelentkezzen be, mondván, hogy a magyar diplomácia előtt már egyetlen ajtó sincs zárva – maximum csak résnyire nyitva, és azt is épp behúzzák az állítólag kőprofi miniszter asszony orra előtt, miközben ő még a megfelelő szavakat keresi.
Odrobina Kristóf – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
