Történt egy szép, verőfényes, vénasszonynyaras őszi napon a festői Rózsadomb tövében, hogy hazánk és Európa védelmezője, a muszlim hordák elleni kérlelhetetlen ellenállás vezére, a kereszténység élő bástyája egy dzsihadistát dícsért az egekbe.
Orbán Viktor és Recep Tayyip Erdogan duettje Gül baba türbéjénél ugyanis nem másról szólt, mint egy hazánk lerohanásában és Buda megszállásában tevékeny részt vállalt harcos muszlim szerzetes dicsőítéséről.
Mindenekelőtt gyorsan szögezzük le: a 16. századi sírbolt nagyon szép és fontos műemlék, nem mellesleg egy világvallás zarándokhelye,
felújítása tehát nagyon helyes volt.
Azzal a dipomáciai húzással sincs semmi gond, hogy az ünnepélyes átadást a török elnök látogatásának napjára időzítették. Az is nyilvánvaló, hogy épeszű politikus ilyenkor nem a két nép múltjának vérben és könnyekben gazdag háborús epizódjait emeli ki. Erről inkább hallgat, és a múlt harcait békévé oldó emlékezetről, meg rendezendő közös dolgainkról beszél. Orbán Viktor is tehetett volna így, és ezt senki nem is kifogásolhatná.
Csakhogy a miniszterelnök a köteles udvariasságot messze meghaladó, ordas módon történelemhamisító ajnározást választotta.
Szerinte a Rózsadomb neve”Gül Babának és híres rózsáinak állít emléket”, s
„a szent életű dervis alakja ma is él a magyar nép emlékezetében”
Nos, ezzel szemben a valóság az, hogy Kel Baba, vagyis Kopasz Atya soha nem nevelt rózsákat, legalábbis Budán biztosan nem. A fővárost aljas csellel megszálló oszmán hadsereggel érkezett Magyarországra 1541-ben.
„Szent élete” pedig javarészt arról szólt, hogy Bbktasi dervis, vagyis harcos szerzetes volt, azoknak a janicsároknak a lelki vezetője, akik Izabella királynénak a szultán táborában tett látogatása alatt felszivárogtak a várba, majd elfoglalták azt.
Nem volt tehát egy virágültető típus, a „Rózsa Apó” jelentésű „Gül Baba” valószínűleg igazi nevének magyar félrehallásából eredt, rózsák pedig csak jóval a halála után kezdtek nőni a türbe környékén. Magyar földön pedig ideje sem volt, hogy hódoljon állítólagos hobbijának, néhány nappal Buda megszállása után ugyanis meghalt.
Huszka Jenő 1905-ben írt egy, a történelmi tényekkel köszönőviszonyban is alig álló zenés művet „Gül baba” címmel, ám az azért több mint kérdéses, hogy ez az operett mennyire tekinthető, „a magyar nép emlékezetének”, amelyben Orbán szerint oly elevenen élt Gül Baba emléke.
S, ha azt hinnénk, hogy a magyar miniszterelnök ájult tisztelettel átitatott szavai után Erdogan visszafogott szerénységgel fogalmazott – hát, akkor jókorát tévedünk. A török államfő ugyanis arról beszélt, hogy
„a törökök és a magyarok együttműködése Gül Baba eszmei árnyékában ver gyökeret”.
Namármost, egy 16. századi bektasi dervis „eszmei árnyéka” aligha rajzolhat ki mást, mint a dzsihádot.
Azt a dzsihádot, amelynek a kormánypropaganda primitív iszlámgyűlölő fröcsögése szerint „inváziós erejét” képezik a migránsok. Holott ép ésszel könnyen belátható, hogy a muszlim hitű népvándorló tömegek nagy többségét az európai életszínvonal, bérek és segélyek megmozgatják, nem a hitetlenek elleni szent háború. Ellentétben a most közös török-magyar szentté avatott Kel Babával, aki amúgy
a Buda elfoglalásáért tartott hálaadó ünnepen adta vissza lelkét Allahnak a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban.
Vagyis pontosan egy olyan eseményen, amelytől a KDNP-s Vejkey Imre oly szívszorítóan rettegett ma az Országgyűlésben, amikor mecsetekké alakított magyar templomokról hallucinált.
„Orbán Viktor dzsihadista lett!” – harsognák most a Riposttól az Origón és a TV2-őn át a köztévéig, ha e remek orgánumokat nem a Miniszterelnöki kabinetirodából szerkesztenék. És ezzel persze most is legalább akkora hazug baromságot állítanának, mint, amikor Vona Gábort nevezték „iszlamistának”, mert Isten nevét egy török hallgatóság törökül mondta ki „Allahként”.
Orbán Viktor ugyanis természetesen nem dzishadista – hanem egy kisstílű geopolitikai szatócs, aki nem győz hajlongani bárki előtt, aki benyit az ócskás boltjába.
Ez veszélyes! Orbán felesége iszlamista nőkkel dicsőítette Allahot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Anikó asszony több fotón is együtt mosolyog a szervezet tagállamainak first ladyjeivel. Az egyiken pedig, Irgalom Atyja ne hagyj el, részt vesz a közös imájukon. Sayın @EmineErdogan Hanımefendi ile birlikte Kırgızistan’ın Kırçın Yaylasını ziyaret ettik.Zengin Kırgız kültürünü daha yakından tanıma fırsatı bulduğumuz bu ziyarette, bizlere gösterdikleri ilgi ve misafirperverliklerinden ötürü dost ve kardeş Kırgızistan halkına teşekkür ederim pic.twitter.com/M7JcU6nVjp – Zehra Zümrüt Selçuk (@ZehraZumrutS) 2018.
Feltéve persze, ha otthagyják nála a pénzüket.
A kínai kormányfővel, a közép-ázsiai diktátorokkal, az orosz, az azeri, vagy ép most a török elnökkel szemben gyakorolt orális diplomácia ugyanis mindenekelőtt azoknak jár, akik nem egyszerűen befektetéseket hoznak az országba,
hanem egyenesen az Orbán-klánnal, vagy valamelyik sameszukkal üzletelnek.
(Jelen esetben Adnan Polat üzletemberen keresztül, aki milliárdos haszonnal üzemelteti a törökországi magyar kereskedőházakat, kastélyokat vásárolt Tiborcz Istvánnal, és újabban a hazai napenergia bizniszbe is beszállt.)
Ennyi pénzért már nem csak lehajolni érdemes, de letérdepelni is. Amit Orbán Viktor persze bárkinek, bármikor megtehet, ha úgy érzi, haszna van belőle. A magyar miniszterelnök azonban nem. Magánemberként annak és azt ver, amit akar – de lehetőleg tegye a sajátjával, ne a miénkkel.
(Fotó: Turkish Presidency / Murat Cetin/Anadolu Agency)
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
