1074-ben Mogyoródnál vívták meg azt a döntő ütközetet, amely pontot tett az akkori király Salamon és I. Béla fiai (Géza, László) közötti trónviszályra. Mivel a mogyoródi csata utóbbiak győzelmével ért véget, Salamon hatalma visszaszorult, míg nem elvesztette uralkodói státuszát is. Noha a fentebb szereplő László herceg Szent László néven hazánk egyik szimbólumaként és egyik legnagyobb uralkodójaként vonult be a történelembe, a Béla-fiak joga a trónra Salamonnal szemben finoman szólva is gyenge lábakon állt. Ezt a gordiuszi csomót viszont most egészen biztosan nem állunk neki kibogozni.
Salamon vereségét követően előbb Géza, majd László került trónra, a mogyoródi győztes csata helyszíne pedig kiemelt szerepet kapott Béla fiainak uralma alatt, hiszen győzelmük egyik szimbólumává vált. Mogyoródon apátság épült (László uralkodói politikájának egyik alappillére volt a keresztény hit megszilárdítása), a kiemelt szerep miatt napjainkban pedig fontos régészeti lelőhely, örökségvédelmi terület. Azonban a hazai észszerűtlen szabályozások és a jogi kiskapuk miatt a terület veszélyben forog, a dombon négylakásos társasház épül. Mivel eredetileg az építkezéssel más bejelentési problémák is voltak, a műveleteket két hétre leállították, ám később újraindították a régészeti és történeti érték ellenére.
A Szilas TV felvételéből láthatjuk, hogy a magyarországi szabályozások rendkívül liberális módon állnak a történeti értékeink védelméhez, s mivel semmilyen tiltás vagy számottevő állásfoglalás nem érkezett "nagypolitikai" oldalról, a helyiek felháborodása, aláírásgyűjtő tiltakozása ellenére fog felépülni a tervezett társasház.
A Szilas TV Mogyoród polgármesterét, Paulovics Gézát is megkérdezte a történtekről, akinek nyilatkozatából kiderül, hogy az önkormányzatoknak semmilyen jogköre, vagy komolyabb ráhatása nincsen a hasonló ügyekre.
Miért kiemelten fontos történeti örökségünk ápolása, a múlt hiteles megőrzése? Tehetnénk fel a kérdést a mogyoródi események kapcsán is. Európai országként Magyarország is mozgalmas, viharos történelemmel rendelkezik, ennek megfelelően pedig kulturális örökségünk is bőséges, amelyben a fontos régészeti lelőhelyek, történeti emlékhelyek is beletartoznak. Ezen értékeink nem megfelelő védelme pedig – egyáltalán nem túlzás – a nemzeti önmegsemmisítés, önfelszámolás egyik állomása. Ez a szuicid hajlam valamiért a magyarságra mindig is jellemzőbb volt, mint a Kárpát-medencében található szomszédainkra, sőt, ők gyakran még túlzásokba, történelemhamisításba is képesek belemászni, ha érdekeik úgy kívánják. Ez természetesen ugyanúgy elítélendő, mint a valós múlt őrzésének hiánya, akinek pedig az olvasottak alapján az úzvölgyi katonai temető körül kialakult román hiszti és történelemhamisítási kísérlet ugrik be, az teljesen jól asszociált.
Érthetetlen, hogy az országgyűlés a lehető legmagasabb törvényalkotási szinten miért nem óvja a magyar nemzet kincseit, vagy önkormányzati szinten miért nem biztosít szélesebb jogköröket a védelmükre. Múltunk hiteles feldolgozása, megőrzése és megóvása közös nemzeti érdek, amelyet nem húzhat keresztül semmilyen lobbi vagy önző érdek!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
