Orbán Viktor „önmagán túlmutató jelentőséggel bíró győzelmet” aratott az EU költségvetéséről és a jogállamisági feltételekről szóló vitában Brüsszelben. Egyrészt sikerült megakadályozni azt, hogy általános politikai fegyverként használja az unió a továbbra sem definiált jogállamiságot. Másrészt két, korábban nem a politikai és gazdasági súlyáról ismert ország, Magyarország és Lengyelország túllépett a „merjünk kicsik lenni” politikáján, ehelyett mintateremtő politizálásba kezdett az EU-ban – fejtette ki Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója az M1 Ma reggel című műsorában.
„Hogyha Soros György ennyire kritikával illeti ezt a megállapodást, akkor bizonyosan igaz, hogy a magyar–lengyel páros jól jött ki ebből a tárgyalássorozatból. Ezen túllépve azt is lehet mondani, hogy ez egy komoly stratégiai győzelem Magyarország, a magyar kormány és a lengyel kormány számára” – összegezte a múlt heti EU-csúcs eredményeit az Alapjogokért Központ igazgatója.
Szánthó Miklós szerint Orbán Viktor „önmagán túlmutató jelentőséggel bíró győzelmet” aratott.
Egyrészről sikerült megakadályozni azt, hogy általános politikai fegyverként használják a továbbra sem definiált jogállamiságot. Stratégiailag még fontosabb azonban, hogy két „új” tagállam, amelyek a 2000-es évek elején csatlakoztak az Európai Unióhoz, és ezen belül is Magyarország – amely területe, lakosságszáma és az EU-hoz mért gazdasági teljesítménye alapján papírforma szerint nem tartozik a politikailag meghatározó országok közé az unióban – a hozzá hasonló Lengyelországgal együtt a politikai akaratát huszon-egynéhány másik országgal szemben át tudta vinni – mondta az elemző.
Voltak más, támogató attitűddel rendelkező országok a tárgyalások során, mint például Portugália, de az, hogy Varsó és Budapest – Párizzsal, Berlinnel szemben – a politikai akaratát egy az egyben érvényesíteni tudta, valóban nagy szó – emelte ki.
Régi jelenség a közép- és kelet-európai régióban az úgynevezett nyomon követési vagy utolérési vágy. A mi régiónk a történelmi hányattatásai miatt a Nyugatra mindig egyfajta világítótoronyként tekintett, és mindig az volt az alapvető politikai felfogás, hogy a nyugati mintákhoz alkalmazkodni kell, azokat egy az egyben át kell venni, és amit mondanak, azt teljesíteni kell. Ez a habitus azonban nagyon hasonlatos ahhoz, amit a kommunisták csináltak Moszkva irányából – mondta Szánthó Miklós.
Volt tehát ez a mintakövető, mintaátvevő magyar politikai habitus, ami ebből kifolyólag 2010 előtt nem mert Brüsszellel szembeszállni. Ez a „merjünk kicsik lenni” politikája. Ezen lépett túl 2010 után az Orbán-kormány, amely mintakövetés helyett már sokkal inkább mintaformálást vagy mintateremtést valósít meg. Ez azt jelenti, hogy nyugatról – Brüsszelből vagy Berlinből – vannak bizonyos politikai ukázok vagy érdekek, de azzal szemben áll a magyar érdek. Az Európai Unióra is úgy kell tekinteni, mint eszközrendszerre, amely a magyar politikai érdek véghezvitelére adatott – mutatott rá a politikai elemző.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy Brüsszelben kiütközött a magyar miniszterelnök – a baloldal által egyébként csodált – politikai zsenialitása.
A tárgyalások onnan indultak, hogy befeszültek az álláspontok, patthelyzet jött létre, és korábban még Berlin is azt hangoztatta, hogy nem tágít a jogállamiság kérdésétől. Ehhez képest teljesen világos az uniós csúcs következtetéseinek a szövegéből, hogy kizárólag az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban vizsgálódhat majd az Európai Unió. Ez azonban nem újdonság, eddig is így volt – mutatott rá az elemző.
Orbán Viktor miniszterelnök szombaton levélben válaszolt Soros György írására, amelynek fő üzenete az volt, hogy a valódi tét az, ki fogja irányítani Európát a jövőben.
Arra a kérdésre, hogy vajon mi lett volna, ha Magyarország és Lengyelország fejet hajt a Soros-terv előtt, Szánthó Miklós kifejtette: egy nagyon tág értelemben vett, nyílt végű jogállamisági definíciót alkalmazhattak volna, ami azt jelenti, hogy bármire rámondhatták volna, hogy sérül a jogállamiság, és erre hivatkozva az uniós forrásokat befagyaszthatták volna.
Az uniós csúcson végül elfogadott szöveg ennek ellentmond.
Az ugyanis rögzíti, hogy csak és kizárólag pénzügyi források felhasználása kapcsán lehet szó ilyen mechanizmusról, és általános jogállamisági kritikákra hivatkozva nem lehet ilyen eljárást indítani – ezt sikerült most megakadályozni – tette hozzá a szakértő.
Egy ilyen mechanizmus alkalmazása azt is jelentette volna, hogy az államok felett álló Európai Bizottság politikai fegyvert kapott volna a kezébe, függetlenül az állam- és kormányfők akaratától.
Ez a föderalizációs terv egybe vág Soros György nyílt társadalomra vonatkozó terveivel, ami arra irányul, hogy lépjünk túl az állami keretrendszeren, és jöjjenek létre olyan nemzetközi vagy európai intézmények, amelyek fel vannak hatalmazva arra, hogy a tagállamok akaratát – akár jogi, akár politikai eszközökkel vagy a kettő kombinálásával le lehessen nyomni – hangsúlyozta az Alapjogokért Központ igazgatója.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
