Úgy látszik, hogy a Fidesz hatásosan ráirányította a figyelmet egy olyan problémára, amire, mint kiderült nem is tudja a megoldást. Ellenzéki pártként ez sikeres taktika lehet, de kormányzati szerepkörben ugyanez több mint öngól: egyenesen öngyilkosság. Egy ideig hallgatott a jobboldali ellenzék, mintha tényleg lebénult volna. Majd kiderült, hogy tévedtünk. A bevándorlás kommunikációja a Fidesz rövid távú érdekeinek látszólag megfelelt, hosszabb távon azonban épp a Jobbikot tette sokkal inkább elfogadottá.
Quaestor, Simicska, urizálás.
A közelmúltban ezek a szavak még önálló kulcsszavai voltak a magyar belpolitikai küzdőtérnek. Jelentettek valamit, tucatnyi sajtómegjelenést kaptak naponta. Nagyot zuhant a Fidesz népszerűsége, a tendencia leglátványosabb eseményeként a Jobbik megszerezte első egyéni mandátumát a kormánypárti jelölttel szemben. Török Gábor politológus szerint „összetört az üvegplafon” a párt fölött, vagyis már nem igaz az a korábbi vélekedés, miszerint korlátozott lenne a jobboldali ellenzék növekedési potenciálja. Ekkora azonban a Habony-műhelyben elkészült a Fidesz csodafegyvere: egy milliárd forintért
a bevándorlás és terrorizmus konzultációja.
Majd elindult 300 millió forintért migránskommunikáció az óriásplakátokon is. Ennek a lényege sokak szerint az volt, hogy a társadalom figyelmét egy létező nehézségre irányítsa, és így ne kelljen beszélni a korábbi kínos kérdésekről. Úgy gondolták a kormány erős emberei, hogy ezzel sikerülhet megbénítani a Jobbikot. Ehhez pedig asszisztált a baloldali mikro és nanopártok halmaza, melyek önálló téma nélkül, kényelmes vitapartnerei lettek a kormánynak. Nyáron sikerült stabilizálni a Fidesz támogatottságát, a magyar választók háromnegyede ugyanis kiállt a szigorúbb bevándorlás-politika mellett. A fideszesek még a jobbikosoknál is inkább. Ugyanakkor azóta egyre többször kiderült, hogy sok beszédnek sok az alja,
az egész csak egy szép nagy blöff.
Természetesen lehet mutogatni másokra, keménykedni, megmutatni, hogy csak egy legény; Orbán Viktor van a gáton. Ezt egy ideig élvezettel nézi a polgári körös néni a XII. kerületben, ha sikerül elkapcsolnia a Hír TV-ről a közszolgálati televízióra, de mikor majd kibuszozik a Keleti pályaudvara, hogy vidéki rokonaihoz utazzon, szembesül a rögvalósággal: a probléma még mindig az utcán hever. „Ha csak arra van erőnk, hogy az érkezők előtt nyitogassuk a kerítéskapuját, akkor már nem vagyunk urai a helyzetnek. Onnantól a helyzet uralkodik rajtunk” – jegyezte meg Török Gábor az ismert politológus a közelmúltban és ezzel alighanem fején találta a szöget. A völgyhíd, a stadionok után az újabb értelmetlenek tetsző beruházás éppen a kerítés.
Önmagában a technikai és jogi határzár, a honvédség vagy a kilátásba helyezett határvadász század nem jelent megoldást. Mémekre, karikatúrákra, viccekre sincs szükség: a drótkerítés, amelyen átözönlik a migránsáradat önmaga paródiája. Egyre több lesz a hívatlan vendég, kitessékelhetjük az ajtón őket, de majd bemásznak az ablakon. Ki tűzparancsot adna ki az elüldözött idősökre, nőkre, fiatalokra, gyermekekre az nyilván kivetkőzött az emberi mivoltából. De, az is biztos, hogy az eddig megszokott européerség, politikai korrektség, tolerancia képtelen lesz megbirkózni a katonakorú férfiakkal illusztrált népvándorlással.
Ezt a Fidesz maga is elismerte.
A kormánypárt szerint például a „bérlakások tömeges építésének ötlete kifejezetten veszélyes és nem időszerű a hazánkat és Európát érintő rendkívüli mértékű népvándorlás közepette.” Tehát az egyre kritikusabb budapesti lakáshelyzet, a fiatalokat érintő otthonteremtési nehézségek orvoslása helyett, a fennálló hatalom pofátlanul kijelentette: nem építünk semmit, mert az úgyis másnak épülne. Ez a felperzselt föld vagy a minél rosszabb, annál jobb taktikája.
Úgy látszik, hogy a Fidesz hatásosan ráirányította a figyelmet egy olyan problémára, amire, mint kiderült nem is tudja a megoldást. Ellenzéki pártként ez sikeres taktika lehet, de kormányzati szerepkörben ugyanez több mint öngól: egyenesen öngyilkosság.
A Fidesz körülhatárolható okokból nem, de a Jobbik ezzel szemben nyíltan megnevezi a kiváltó okokat, például az Amerikai Egyesült Államok és Európai Unió elhibázott külpolitikáját. Ezzel együtt a jobboldali ellenzék egyéb demográfia adatokra is kendőzetlenül felhívja a figyelmet. Elsősorban a cigány kisebbség népességrobbanására. Ellenzéki pártként hitelesen állhat ki a kivándoroltak mellett is, akik Orbán szerint kalandvágyból hagyták el szülőföldjüket.
Tehát ha a téma a kivándorlás és a bevándorlás összhatása: a lakosságcsere lesz, akkor a Jobbik olyan kulcsszavakat is bevethet, amit a Fidesz rosszul értelmezett européerségből, politikai korrektségből nem fog megkockáztatni, vagy amiben a kormánypárt hiteltelen.
Ugyanakkor a magyar társadalom tudatában a tipikusan jobbikos felvetések sem minősülnek többet tabunak. Több milliárdos kampánnyal radikalizálta a társadalmat a kormány, a fideszeseket a jobbikosoknál is inkább. De, ezt a folyamatosan fújt lufit több ezer migráns szúrja ki naponta a határon. Nem lehet még három évig szájkaratézni, szájhősködni. Előbb-utóbb eredményeket akarnak majd látni az emberek.
Egy ideig hallgatott a jobboldali ellenzék, mintha tényleg lebénult volna. Majd kiderült, hogy tévedtünk. A bevándorlás kommunikációja a Fidesz rövid távú érdekeinek látszólag megfelelt, hosszabb távon azonban épp a Jobbikot tette sokkal inkább elfogadottá. Ezt mellesleg maga Volner János a Jobbik alelnöke jegyezte meg. Ha Fidesz képtelen a határőrizetre, akkor majd félre kell állnia a nyitott kapuknál és teret engednie a XXI. századi riválisnak.
Ez lehet a nagy felcsúti öngól.
Árpi, ezt elcseszted.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
