Magyar szempontból persze a dolog problémás.
Minden kelet-európai nacionalizmus nagy problémája, hogy megkésett. Míg Nyugat-Európában egyes régiókban sikeresen lement az etnikai homogenizáció már a nacionalizmus kora előtt, de legalábbis korai szakaszában, addig keleten erre esély se volt: a népek birodalmakban éltek: orosz, oszmán, osztrák.
Nyugaton a legtöbb nemzetállam úgy lett, hogy sikeresen ki lett alakítva egy közös nemzeti identitás, s aki nem volt hajlandó ebben részt venni, azt erőszakkal integrálták. Keleten erre esély se volt: egy birodalom se akart egységes nemzetet kialakítani.
Így aztán amikor lettek nemzetállamok keleten is, jöttek a problémák: a kisebbségek. A kisebbség ugyanis mindig probléma, hiszen ez egyfajta rés a nemzetállamban – nyilván a gyenge, szétszórt vagy kisszámú kisebbségek nem okoznak problémát, ezek amolyan díszek csak.
Románia esetében úgy alakult, hogy a fő problémás kisebbség a magyar. Aki román hazafi és erős Romániát akar, az mindenképpen szembesül ezzel. Hogyan lehet ezt megoldani? Szerintem sehogy.
Annyit lehet tenni: megértetni a román nacionalistákkal, hogy több a közös érdekük a magyarokkal, mint az ellentét.
Mindenesetre ennek ellenére nem szabad úgy tenni, mintha probléma lenne egy román ultranacionalista valószínű győzelme a román elnökválasztáson. A rendszerkritikus erők győzelme mindig pozitív fejlemény.
A bukaresti alkotmánybíróság pedig sokat segített. Már tavaly sokan mondták ezt: a rendszerkritikus jelölt kizárása csak erősíteni fogja a rendszerkritikus erőket. S így is lett: most George Simion majdnem dupla annyi szavazatot szerzett, mint a tavaly kizárt Călin Georgescu.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
