Most hirtelen, hogy meghalt tragikus módon Kóbor János, visszamenőleg mindenki Omega-rajongó lett.
Én maradnék az igazságnál: sose voltam Omega-rajongó. Sose jártam Omega-koncerten. S összesen egy darab Omega-lemezem volt (a Gammapolis), az is csak azért, mert valaki ajándékba adta nekem.
Egyébként az Omega ellensége se voltam, tetszett pár számuk, de semmi különös. Úgy vagyok az Omegával, mint a paprikás krumplival: végülis szeretem, de azért nem a kedvencem.
Valójában nem is érdekelt a zene akkoriban. Ennek fő oka: 10 éves gyerekként elhurcoltak az Erkel Színházba egy operára, ahol halálra untam magamat, s ez a sokkoló élmény megutáltatta velem a zenét hosszú időre. Kamaszkoromban aztán csak 2 esetben esett meg, hogy valamilyen zene tényleg megtetszett: ez az elekronikus zene (elsősorban a Kraftwerk és Jean Michel Jarre), s a hagyományosabb stílusból az Electric Light Orchestra.
A magyar zenéből csak Szűcs Judit tetszett, de valójában ott se a zene, hanem a nő: egyszerűen szexuálisan vonzott Judit. Tulajdonképpen ma öregen is vonz, bár kicsit túlzónak érzem arcplasztikáját. Sose értettem: amikor hatalmas kínálat van jó kozmetikai szerekből, miért torzítják el egyes nők az arcukat különféle agresszív szerekkel, melyek hatására az arcuk teljesen kisimul ugyan, de elkezdenek műanyag robotemberre hasonlítani. Az én múzsám – bár évtizeddel fiatalabb Juditnál – is használ 10-féle kozmetikai szert, de annyi esze van, hogy nem akar magába fecskendezni semmilyen ilyen agresszív izét.
Viszont – visszatérve a témára – tény az Omega akkori hatalmas társadalmi hatása. A 70-es években amikor a fiatalok 2 ellenséges táborra oszlottak (csövesek és digók), az előbbiek ikonja az Omega volt, míg utóbbiaké a Neoton. Emlékszem, a lehető legnagyobb sértés, amit egy omegásnak mondani lehetett, az volt, hogy megvádolják, hogy Neotont hallgat.
Egyébként a görög omega valójában ómega, a görög betű hosszú ó, nem rövid o. Legalábbis az ógörögben, a modern görögben mind az ω, mind ο ugyanazt a hangot jelöli. A szakértők szerint az ω valamikor a középkor elején vesztette el hosszúságát, azóta a két betű ugyanazt a hangot jelöli. A mai görög helyesírás pont ezért iszonyatos: az összes ógörög betűt és betűkapcsolatot megtartotta, de a kiejtés rengeteget változott (egyszerűsödött), emiatt a mai görög írás tele van j/ly típusú nehézségekkel, egy iskolázatlan görög ember gyakorlatilag egy mondatot se tud leírni egy rakás helyesírási hiba nélkül. Pl. a normál rövid “i” hang 6-féleképpen írható le – η, ι, υ, ει, οι, υι -, s semmilyen támpont nincs, hogy az adott szóban melyik a helyes, szimplán egy mód létezik: meg kell tanulni.
Bulgáriában az Omega nagyon ismert együttes volt, s a Gyöngyhajú lány című daluk a legkedveltebb. Olyannyira, hogy ma is megesik, hogy próbálják énekelni. Íme egy mai bolgár tehetségkutató műsorban a fiatal versenyző próbálkozása:
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
