Olvasónk írja:
Kedves Kurucok!
Röviden szeretném összefoglalni a velem történteket, ami bár nem friss esemény, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy elküldjem nektek. Bajorországban élek, délen a hegyek között. Nyugodt, gyönyörű hely. Egy kis faluban élek, amit egy híd köt össze egy turisztikailag jelentős kisvárossal. Mi dobhatná fel még jobban az itteniek életminőségét, hangulatát? Természetesen egy patkánytanya. 800 fő. 800 idegen "kultúra". 800 idegbeteg, követelőző menekült.
A lényegre térek. Hegy mellett lakom, gyakran járok futni. Fel a hegyre, le a hegyről. Előző év novemberében történt, hogy a napi edzést kezdetekor, fényes nappal, egy erdei úton a bokorból kiugrott két Muttikedvenc. Az egyik kővel fejbe vágott, a másik állkapcson ütött. Küzdősportban jártas vagyok, az egyik szerencsétlent sikerült hatástalanítanom, de sajnos az eszméletvesztés szélén voltam, így a másikkal már nem tudtam törődni. Ő elszaladt, látván, hogy a cimborája nincs a helyzet magaslatán.
Nem voltam messze a falutól, lementem, a végén már négykézláb, ahol egy öreg néni kihívta a családját a ház elé, akik vizet adtak, megmosták az arcomat, a kezeimet. Felhívták a rendőrséget, és elmondták mi történt. Minden tiszteletem a bajor rendőrségé. Pillanatok alatt ott voltak, kutyával, 3 autóval. Az egyiket megtalálták azon a helyen ahol összecsuklott, a másikat azóta is keresik, a napokban kaptam egy levelet, hogy sajnos még nem találták meg, ami nem az ő hibájuk, mert nem tudtam személyleírást adni, csak azt hogy: "annyira sötét, hogy nappal is elemlámpával kell keresni" ( ezen jól mulattak a rendőrök ), a másik pedig, akit elkaptak "nem tudta" ki volt a barátja. Többen is hallottak az esetről, leszólítottak a postán, az eladó a pékségben, és bizony el kell mondanom, ébredezik a német, nem is gondolnátok mennyire. Halkan, óvatosan, de megfontoltan. Tudom, tapasztalom.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
