Budaházy Edda keddi Facebook-bejegyzésében a mérsékelt és a radikális jobboldal közötti együttműködés lehetőségeit fejtegette. Ebben a témában szeretném kifejteni a véleményem, de, hogy ezt megtegyem, ahhoz szükséges a neoreakciós gondolat rövid bemutatása.
A neoreakciós szubkultúra politikai gondolkodók és internetes bloggerek egy informális közössége. Nagyrészt korábbi libertáriusok alkotják, akik úgy gondolják, hogy a liberális demokrácia a szabadságuk útjában áll (látva a jelenlegi amerikai tendenciákat), ezért más politikai rendszert keresnek. A neoreakciós gondolat bemutatása azért szükséges, mert a liberális demokráciák valódi működését közérthető fogalmakkal írják le. Fogalomkészletüket a nyugati disszidens (gyakorlatilag radikális) jobboldal is gyakran használja.
A neoreakciósok világképében az emberek élete felett uralkodó hatalmi struktúra csúcsán az úgynevezett "Katedrális" található. Az elnevezés a felvilágosodáshoz kötődik, amikor a liberálisok a katolikus egyházzal szemben határozták meg magukat. A Katedrális az olyan intézmények gyűjtőfogalma, amelyek a szellemi élet felett uralkodnak. Ide tartoznak az egyetemek, a fősodratú média, a kultúra világa, a filmipar, könyvkiadás, és az NGO-hálózatok.
A Katedrális a pártok felett áll. A hatalmat az intézményrendszeren keresztül gyakorolja, amit soha nem lehet leváltani, a jobb- és baloldal közötti politikai küzdelem csak színjáték. A neoreakciósok szerint a nyugati látszatdemokráciákban olyan kétpártrendszert működik, amely mindenhol felosztható a Belső Pártra és a Külső Pártra.
A Belső Párt feladata, hogy az elitegyetemeken kidolgozott, és a fősodratú média által terjesztett és népszerűsített társadalompolitikát megvalósítsa.
A Külső Párt feladata, hogy a Belső Párt intézkedéseit látszólag ellenezze, de a valóságban ne jelentsen rájuk veszélyt. Az egyetlen valódi feladata, hogy a látszatdemokrácia rendszerét legitimálja, vagyis elhitesse az emberekkel, hogy azért halad folyamatosan balra a társadalom, mert ők döntöttek így. (Mindenkinek eszébe juthat például a magyar kormány hozzáállása a homoszexuális propagandához, ami az elmúlt 12 évben végig offenzívában volt. 3 kétharmaddal is csak az utolsó évben hoztak egy olyan intézkedést, aminek nincs büntetési tétele.)
Sokakat megtéveszt, hogy a Külső Párt képviselőivel (Trump, Orbán, Salvini stb) szembeni gyűlölet teljesen valódi. Ugyanakkor a Katedrális nem azért uszít ellenük a média és a kultúra világán keresztül, mert fasiszta diktátorok lennének, nem azért, mert az országot jobbra tolnák, és még csak nem is azért, mert ne lennének a rendszer részei, hanem kizárólag abból az okból, mivel a haladást akadályozzák. Az általuk kormányzott időszak alatt ugyanis a társadalom mesterséges átalakítása áll, vagy lelassul. Ez az az ár, amit a Katedrálisnak fizetnie kell a demokrácia látszatának fenntartásáért.
A pártok és politikusok cserélődnek, de a Katedrális intézményei érinthetetlenek. A legtöbb, amit egy jobboldali rendszerpárt elérhet velük szemben, hogy egy-egy személyt kényszerből lecseréljenek, amennyiben túlságosan megbotránkoztató lenne, vagy kiderül róla valami.
Ez tehát a minél nagyobb személyes szabadságot akaró, és egyébként liberális gondolkodású neoreakciósok világképe. Hozzáteszem, hogy a dolgok valódi működését vizsgálva helyesebb lenne, ha a Katedrálist Zsinagógának hívnák, de érthető, hogy miért nem ezt választották.
Az elképzelés, hogy a valódi hatalom annak a kezében van, aki a kultúra felett uralkodik, egyre elfogadottabbá válik a közgondolkodásban is. Békés Márton történész például más alapokból kiindulva jutott ugyanerre a következtetésre a Kulturális hadviselés című könyvében.
A fentieket azonban nem emiatt, hanem a Külső Párt és Belső Párt koncepciója miatt volt fontos bemutatni. Ha elfogadjuk ezt a valóságértelmezést (narratívát), akkor elfogadhatjuk azt a hierarchiát is, ami belőle következik, az alábbinak megfelelően:
1.) Harmadik út;
2.) Külső párt;
3.) Belső párt;
Ebből logikusan következik, hogy meg kell tenni, amit tudunk a Harmadik út megerősítése mellett, és a Belső Párt hatalomra kerülése ellen. A Külső Párt és a Harmadik út viszonylatában az a helyes, ha elvi alapon a Harmadik utat támogatjuk, ugyanakkor a Külső Pártot támogatni a Belső Párttal szemben minden esetben helyes, mivel lelassítja a Zsinagógát.
Radikális jobboldaliak között naponta többezerszer ismétlődnek ugyanazok a viták internetes fórumokon. Az ellenzék a kormány valamelyik intézkedését támadja, amire válaszul egy kommentelő az ellenzéket kritizálja. Erre mindig megjelenik valaki egy olyan jellegű kommenttel, hogy "A te Fideszed sem jobb", holott általában ugyanazon az oldalon állnak, és a Harmadik utat támogatják. Az energiák ilyen jellegű pazarlása kiküszöbölhető lenne azáltal, ha a fenti hierarchia tekintetében 90%-ban egyetértés lenne a nemzeti oldalon.
Budaházy Edda arról ír bejegyzésében, hogy másokkal egyetemben szívesen részt venne a Békemeneten. Úgy gondolom, hogy ez a helyes megközelítés (minden más körülményt kizárva), a Külső Párt mindig támogatható a Belső Párttal szemben. Ugyanakkor szinte biztos, hogy nagyon sok rosszindulatú megjegyzést kapna ("a Fidesz zsebében van"), amit csak a hierarchia megértésével és széleskörű elfogadásával lehetne megváltoztatni.
A helyes elveket betartva, a mérsékelt és a radikális jobboldali szavazók között lehetséges az alkalmi együttműködés, ami az összetartozás érzését erősítené, ahogyan azt 2006-ban is láthattuk. Ezen keresztül megmutathatnánk, hogy minden megosztás ellenére egy nép vagyunk.
Végül egy utolsó megjegyzés a nyugati disszidens jobboldallal kapcsolatban. Ha összehasonlítjuk az ő helyzetüket a magunkéval, akkor azt láthatjuk, hogy három dolog miatt jobb helyzetben vagyunk:
Az első, hogy nálunk van harmadik út (a Mi Hazánk Mozgalom), amíg több nyugati országban szinte lehetetlen harmadik párt felépítése.
A második, hogy a nyugatiaknak nem nagyon vannak pártok feletti szervezetei. Nálunk a nemzeti oldal infrastruktúráját képezik az olyan szervezetek, mint a MÖM, a nemzeti jogvédők, HVIM, Légió Hungária, Betyársereg, akiket fontos lenne, hogy valamilyen módon támogassunk.
A harmadik a geopolitikai realitás. A nyugatiak "globohomo"-nak nevezik azt a birodalmi politikát, amelynek célja a globalizmus és a homoszexualitás terjesztése, bevándorlás, a határok lebontása és a népek eltörlése, jelképe pedig a szivárványos zászló. Egy belga hazafi a birodalom szívében ezzel szemben tehetetlen. Ugyanakkor mi, magyarok (és lengyelek, szlovákok), akik a birodalom keleti határán élünk, megtehetjük, hogy egyre jobban elfordulunk tőle, ha a birodalom már a létezésünket fenyegeti.
A Zsinagóga fennhatósága alatt élve, jelenleg álló célpont vagyunk. Ha annak fizikai és szellemi béklyóitól meg akarunk szabadulni, akkor a fenti három dolgot kell erősíteni, amihez mindenkire szükség van. A magyar nép fennmaradását a legnagyobb eséllyel ezeken keresztül biztosíthatjuk.
Doktor Faust
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
