Olejníknak elege van abból, hogy folyamatosan azt kell hallgatnia: "k…a magyarok!"

Olejníknak elege van abból, hogy folyamatosan azt kell hallgatnia: "k…a magyarok!"

Jozef Olejník, a II. ligás komáromi futballcsapat vezetőedzője a hétvégi, poprádi bajnoki (2:0) utáni sajtótájékoztatón elpanaszolta, elege van abból, hogy idegenben folyamatosan azt kell hallgatnia: „k… magyarok, Olejník, menj Magyarországra”. A korábban a DAC-nál is dolgozó szakemberrel az egyik esti edzés után vettük át röviden a nem elsősorban focis témát.

Poprádon valami különösen sértő hangzott el a lelátón, vagy csak mostanra gyülemlett fel önben a korábbi meccseken is tapasztalt sok sértés?

Fokozatosan halmozódott a dolog. Amikor idegenben játszunk, nem egyszer és nem kétszer hangzott el ilyesmi. Sajnos mindenhol akadnak komplexusos emberek. A játékosoknak viszont borzasztó úgy játszani, hogy szidalmazzák őket. Miközben például Poprádra is nagyon szívesen járunk, jól érezzük magunkat, de néhány egyén a stadionban mindent elront. A szurkolásnak arról kéne szólnia, hogy megadjuk a tiszteletet az ellenfélnek. Hiszen mindenki büszke a városra, a régióra, amit a klubja által képvisel. Nincs rendben, hogy a magyarsága miatt szidjanak valakit, de színesbőrű játékosainkat is meg szokták „találni”.

Milyen gyakori ez a jelenség a futballpályákon?

Hírdetés

Van, ahol inteligensebb közönség jön el a bajnokira, van, ahol kevésbé az. Félreértés ne essék, az érzelmek hozzátartoznak a játékhoz, de mindenkinek át kellene gondolnia, mit beszél. Nem csak minket szoktak szidni mint magyarokat, ugyanez történik megfordítva, ha például a Slovan játszik vidéken, akkor a pozsonyiakat mondják el mindennek.

Vannak városok, ahol erőteljesebbek a gyűlöletkeltő megnyilvánulások?

Nem szeretnék településeket megnevezni, mert a klubok nem tehetnek erről, ők teljesen korrektül viselkednek, ezek a „szurkolók” nekik is ártanak. Sajnos, szinte mindenhol hallani ilyen bekiabálásokat. Annyit azért mondhatok, hogy minél messzebb járunk Pozsonytól, a helyzet annál rosszabb… Hogy ez csak a rosszabb anyagi helyzetnek köszönhető-e, nem tudom.

Dunaszerdahelyen is sokáig dolgozott. Az akkor tapasztaltakhoz képest változott valamit a helyzet?

Összességében szerintem javult a szituáció. De dunaszerdahelyi stábtagként sem éreztem, hogy ellenséges lenne a hangulat, mindig csak pár szájhős volt az, aki a stadionokban a hangját hallatta. Nagyon szeretném, ha ez fokozatosan visszaszorulna. Az embereknek a fociért kellene kijárniuk a meccsekre, a riválist tisztelve. Mert ha belegondolunk, ezek nevetséges dolgok, valakit a nemzetisége miatt szidni. Az utóbbi években nagyon jó a magyar–szlovák viszony, ezt kellene tovább erősíteni.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »