1502-ben, amikor európaiak tömegei találgatták kíváncsian, hogy mi lehet az Atlanti-óceán túloldalán, az ismeretlen területről készült innovatív térképek az intrika és a hatalom eszközeivé váltak. Ebben a helyzetben egy olasz kém, Alberto Cantino szert tett egy olyan felbecsülhetetlen értékű portugál térképre, amely az Újvilágban található lenyűgöző leletekről tudósított.
A tudós hatalom – szól az unalomig ismételgetett mondás. A 16. század elején a legtöbb vagyonra konvertálható tudás kétségkívül a hajózási térképeken volt megtalálható. Partok, kikötők, folyók, természetierőforrás-lelőhelyek: a térképek segítségével az egyes országok jelentős előnyre tehettek szert a többiekhez képest az új földek megkaparintásáért folytatott versenyben – olvasható a National Geographic cikkében.
Az 1502-ben készített Cantino világtérkép a második ismert térkép, amely az Újvilágot ábrázolta. A térkép többek között korábban nyilvánosságra nem hozott információkat tartalmazott portugál kereskedelmi útvonalakról és a mai Brazília partszakaszának folyamatban lévő felfedezéséről. Abban az időben, amikor az addig fel nem térképezett területekről szóló tudás nagy kereskedelmi és stratégiai fölényhez juttathatta a terjeszkedő birodalmakat, a hasonló térképeket államtitokként őrizték, a kémek pedig értelemszerűen mindent megtettek volna, hogy ezekhez hozzájussanak.
A hat darab, mintegy 250 centiméterszer 120 centiméteres vászonhoz erősített pergamenlapból álló térképen Lisszabonban készítették. A térképet Alberto Cantinóról nevezték el Cantino világtérképnek, aki Portugáliában dolgozott I. Ercole d’Este (vagy I. Herkules) ferrarai herceg titkos ügynökeként. A történelmi források megoszlanak abban a kérdésben, hogyan jutott hozzá a rendkívül értékes tárgyhoz. Az egyik verzió szerint szerződéses viszonyba lépett egy jó kapcsolatokkal rendelkező térképkészítővel, akit azzal bízott meg, hogy lopakodjon be egy hajózási térképeket tartalmazó raktárhoz és gyűjtse össze azokat az információkat, amelyek segítségével elkészítheti a térképet. Más történészek úgy vélekednek, hogy a térkép már létezett, és Cantino mindössze megbízója hatalmas vagyonát használta fel ahhoz, hogy hozzájusson – vagyis megvette azt. Bárhogy is szerezte is meg azonban a térképet, tény, hogy a feljegyzések szerint meglehetősen magas árat, 12 arany dukátot fizetett érte.
A korabeli térképkészítőknek rendkívül nehéz feladat jutott osztályrészül: egyetlen képen kellett egyesíteniük a meglehetősen kiterjedt szóbeli és írott forrásokat. Kolumbusz munkatársa, Juan de la Cosa térképe, amelyen elsőként ábrázolta az Újvilágot, mindössze egy-két évvel korábban keletkezett a Cantino világtérképnél. Mindkettőn jól látható, mekkora kihívást jelentett a régi hagyományokra támaszkodó térképkészítők számára az Újvilág felfedezése.
A középkori térképet általában látható volt egy, a szelek erejét és irányát ábrázoló szélrózsa, amelyekből különböző utakat jelölő vonalak ágaztak el. Ez fontos mozzanat volt a part menti hajózás tekintetében. A transzatlanti hajózás persze azt jelentette, hogy a tengerészek maguk mögött hagyták a part menti területeket, és a Cantino Planisphere mérföldkő volt a térképészet történetében: ez jelentette a csillagászati navigációba való átmenetet. Ez volt olyan első olyan térkép, amelyen ábrázolták az Egyenlítőt, a trópusokat és az északi sarkkört, valamint a tordesillasi szerződésben lefektetett határvonalat, amely elválasztotta a portugál és spanyol területeket egymástól.
A Cantino világtérkép azokat a próbálkozásokat tükrözi, amelyek a legfontosabb politikai, kulturális és gazdasági információk térképen való ábrázolására irányultak. Megjelent rajta a helyi élővilág is: a szenegáli szürke papagájok külalakja jelentősen eltért a dél-amerikai arapapagájok ábrázolásától. Bizonyos pontokat már a gyarmati területeken is megjelenítettek a térképen, így például a São Jorge da Mina kastélyt Nyugat-Afrikában, amelyet II. János portugál király építtetett még az 1480-as években, és egy fontos kereskedelmi csomóponttá nőtte ki magát.
Megjelentek emellett a 15-16. századi felfedezők eredményei is: Vasco da Gama első, az Indiába vezető tengeri útvonal megtalálására irányuló útja, valamint a brazíliai partszakasz Pedro Álvares Cabral által történő felfedezése. Szintén láthatjuk a korabeli naprakész információkat Kolumbusz legutolsó utazásairól, valamint a mai Venezuela partszakasz is megtekinthető a térképen. Ez az első térkép, amely megnevezi az Antillákat, a Kubától északra található kis félsziget pedig néhány történész szerint nem más, mint Florida, annak ellenére, hogy Juan Ponce de Leónt tartják az első európainak, aki elérte a mai amerikai állam területét, 11 évvel azután, hogy a Cantino világtérkép elkészült. Persze a térkép még a középkori szemléletet is tükrözi, Jeruzsálemet ugyanis a világ közepén ábrázolták, és János pap sohasem létezett, legendás országa is helyet kapott rajta.
Maga a térkép is számos veszélyes „utazáson vett részt”, miután Cantino megszerezte. 1592-ben Ferrarából Modenába került, ám ekkor már nem bírt kurrens relevanciával, eszmei rétéke persze annál nagyobb volt. A 19. században ellopták, majd néhány évvel később egy modenai hentes boltjában találták meg, a falon lógva. Ma a modenai Galleria Estense ékessége.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
