A marxista filozófia tankönyvek legnagyobb hibája a görcsös igyekezet volt, hogy minden bele legyen erőltetve a marxi eszmébe, visszamenőlegesen is.
Aztán persze gyorsan kiderült, a legtöbb esetben a könyvekben szereplő marxi mondatok nem voltak több vörös faroknál: azaz a szerzők se gondolták komolyan, de ez volt a feltétel, hogy egyáltalán megírhassák a művet és az megjelenhessen. Így legalább megírhatták az adott történetet, s abban reménykedhettek, az okos olvasók nem a kötelező narratívát olvassák, hanem a tényeket.
Minden kommunista filozófia tankönyv atyja az 1941-1943-as szovjet A filozófia története című Sztálin-díjas monumentális mű:
Még így is párthatározat született a mű ellen, hogy az nem volt elég mértékben marxista a XVIII.-XIX. századi német filozófia elemzése kapcsán, s elfelejtették erősebben kiemelni annak konzervatív, retrográd oldalát is, túl pozitív megítélését adták Hegelnek, nem véve kellően figyelembe a nagy filozófus Sztálin elvtárs elemzését Hegelről. A határozat szerint újra kell írni a 3. kötetet. De ez sose történt meg azonban, s a kötetet nem vonták ki a forgalomból, mert a döntés szerint egyébként jó, a Sztálin-díj se lett visszavonva. A szerkesztőbizottság elnökét persze azért halálra ítélték, bár Sztálin elvtárs végül – rendkívül humánus módon – ezt megváltoztatta 20 év kényszermunkára, ami az érintett gyorsan bele is halt: az egész életében könyvtárakban üldögélő filozófiatörténész akadémikus nem bírta a nehéz fizikai munkát.
Pedig a szerzők egyébként nagyon igyekeztek marxisták lenni! Sokszor kifejezetten vicces módon.
Amikor pl. le van írva, hogy a filozófia születése Milétoszban eredetileg a vallás és a mitológia elleni ideológiai harc jegyében történt, s a legkorábbi ógörög gondolkodók „spontán materialisták” voltak.
Kérdés persze mi a materializmus. Az világos, hogy azt jelenti: minden létező anyagi. De mi az anyag?
Amikor a klasszikus fizika megszületett, Newtont azzal vádolták, misztikus elemeket visz be a rendszerbe, lásd pl. gravitáció. Az addigi arisztotelészi fizika szerint nincsenek ilyen erők, csak tárgyak vannak, s azoknak vannak tulajdonságaik. Newton viszont bevezetett különféle erőket.
A modern koncepció azóta az, hogy az anyag lehet szűk értelemben vett anyag, de lehet energia is, pl. különböző erőterek – ez mind az anyagi világ része.
Azaz – az arisztotelészi létező-meghatározást használva – a 4 arisztotelészi okból az anyagi ok és a formai ok elfogadása materializmus, míg ha elfogadjuk a másik két okot is (ható ok és cél ok), az már idealizmus. Miért? Mert az anyagnak nincs célja, csak „van”, s a ható ok pedig külső erőt jelent. Azaz a materializmus az, ha van anyag, erő, s egyszerűen mindkettő teszi azt, ami eleve „benne” van.
Az első filozófiai áramlat a milétoszi nagyon jó tanulmányozásra. Ennek oka az, hogy minimális mennyiségű adat maradt fenn tőlük. Így viszonylag gyorsan át lehet nézni az összes anyagot róluk/tőlük. Persze a kevés adat azt is jelenti: viszonylag szabadon lehet fantáziálni róluk, hogy mit akartak mondani.
Az alapmű Hermann Diels és Walther Kranz Die Fragmente der Vorsokratiker című műve (a filozófiatörténetben a rövidítése: DK), amit én már csak azért se használok, mert nem tudok németül. De van angol és részleges orosz fordítása. (Az orosz fordítás sztorija olyan tipikusan orosz: eredetileg az egész DK le lett fordítva, mégpedig 2 kötetben, de csak az 1. kötet jelent meg, mert a második kéziratát a villamoson elvesztette a fő szerző, s csak az az egyetlen példány volt.) Meg van Kirk és Raven The Presocratic Philosophers című műve, mely rövidebb, ill. van egy új mű is, a 9-kötetes monumentális Laks és Most féle Early Greek Philosophy, mely még a DK-nál is részletesebb. Ha az ember belegondol: ha nem lenne internet, mindez elérhetetlen lenne, ezek a művek ugyanis egy csomó pénzbe kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal könnyebb keresni elektronikus alakban, mint papír alakban. A lelkem mélyén persze sajnálom a szerzőket, hogy könyveik ingyen közprédává váltak, dehát mégiscsak fontosabb a tudás, mint a szerzői jogdíj.
A milétoszi iskola 3 képviselője: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész.
Thalésztól egy szó se maradt fent közvetlenül, csak későbbi idézetek. Az világos, hogy mindent a vízből eredeztetett, mindenki ezt írja róla. Ez akkor az anyagi és a formai ok: a víz mint anyag és mint inherens tulajdonságai.
Diogenész Laertiosz – A filozófiában jeleskedők élete és nézetei tíz könyvben – szerint: „Ezeket a mondásokat is neki tulajdonítják: „A lények közül az isten a legöregebb; ugyanis nem született. Legszebb a kozmosz: mert isten alkotása. (…)””.
Ezt kimagyarázni nem lehet sehogy. Teremtő Isten van itt.
Anaximandrosz esetében a helyzet nehezebb. Nincs egyértelmű utalás teremtésről.
Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című műve szerint: „Azt mondta, hogy a lét elve egy bizonyos természet, a határtalan, melyből az egek is létrejöttek, s a világok bennük. Ez örök és nem öregszik, és körülveszi az összes világot.„
Cicero – Az istenek természetéről – szerint: „Anaximandrosz véleménye az, hogy az istenek születnek, hosszú időközönként jelennek meg és tűnnek el, s azonosak a számtalan világgal.„.
Itt egyfajta panteizmust látunk, ami – bár nem felel meg a keresztény világképnek – semmiképpen se materializmus. A materializmus nem hisz semmiféle egységes univerzális természeti törvényben.
Hozzáteszem: a „határtalan” értelmezése nem egységes, én 2 fő irányt láttam:
- ez valamiféle ősanyag, ami meghatározatlan,
- ez egy elv;
de ez a mostani kérdés szemszögéből mindegy.
Az iskola utolsó tagja Anaximenész. Őt elemeztem már egy bizonyos szemszögből, ezt ajánlom: Ősanyag.
De most a mostani kérdés szemszögéből. Ismét Római Szent Hippolütosz Eretnekségek ellen című művéből: „Anaximenész [. . .] azt mondta, hogy az őselv a korlátlan levegő, melyből minden ami van, volt és lesz származik, és mi lesz, az istenek és az isteni dolgok is, míg minden más pedig a leszármazottaitól. A levegő formája a következő: amikor tökéletesen homogén, akkor láthatatlan a szemnek, de láthatóvá válik a hideg, meleg, nedvesség és mozgás hatására. Szüntelenül mozog: mert bármi ami átalakul, az nem alakulna át, ha nem lenne mozgás.„.
Azaz itt is panteizmust látunk.
Ami biztos: materializmusnak nyoma sincs.
Tulajdonképpen az összes korai ógörög filozófiai iskola közül egyedül az atomistákról állítható joggal, hogy a materialisták voltak.
A későbbi fejlődés tulajdonképpen innen ágazott el:
- az anyag saját tulajdonságai határozzák meg a dolgokat,
- az anyagot is valamiféle általános elv határozza meg,
- a kettő valamilyen kombinációja.
S persze egy teljesen új nézőpont: mely magát a létezést teszi alappá, minden mást csak következménynek.
A nyugati gondolkozás két alapköve – nyugati alatt itt nem-indiait és nem-kínait értve – Platón és Arisztotelész. Platón ennek a létezés alapú gondolkozásnak továbbfejlesztője, Arisztotelész meg igyekezett összebékíteni ezt a „világszellem” típusú elméletekkel.
A kereszténységben a fő gondolati eltérés a nyugati és a keleti kereszténység között: míg mindketten platóni alapon indultak, a nyugat haladt Arisztotelész felé. Végülis ez tette meg aztán az alapozást a felvilágosodásnak. Keleten nem lehetett emiatt felvilágosodás, eleve más az egész gondolati kép.
Egyébként az iszlám is ilyen: volt egy erős arisztotelészi hatás, de ez végül le lett küzdve. Ezért ismeretlen az iszlámban is a felvilágosodás.
A modern tudomány világképe pedig összeegyeztethető mindegyik verzióval.
Legalábbis szerintem.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
