– Pressman ügyvéd úr? Itt Ellen Pinchuk beszél – búgott a telefonba a csinos, középkorú nő
de ez még hidegen hagyta a hívott felet. – Mihail Dimitrijevics nagyon meg van elégedve, utaltuk is az ötezer dolcsit. Tudja, nem mindig könnyű érvényesülni a Putyin-világban, de ismeri a dakota mondást: Kaparj, kurta, neked is jut! – kacagta Mihail Prohorov, az egyik leggazdagabb orosz oligarcha amerikai kijáróasszonya, majd a választ meg sem várva kinyomta a telefonján David Pressmant.
A New York-i paragrafuskurkász nem tűnt izgalmas alaknak. Kispályás prókátor, aki évi rongyos kétmillióért kidobja a belét nulla huszonnégyben. Mihail Dimitrijevicsnek meg 11 milliárd pihen a vagyonelemeiben. Így is történhetett? Jelen állás szerint így is.
Miközben egy kaliforniai Ellen Pinchuk egyengette az amerikai ügyeit annak a Prohorovnak, aki oligarchaként és elfuserált elnökjelöltként is megbékélt a Putyin-rendszerrel, Barátságért érdemrendet vett át Vlagyimir Vlagyimirovicstól, minden oroszok urától, sőt már azelőtt az amerikai szankciós törvény hatálya alá ejtette magát, hogy Pressman és az ő Pinchukja között létrejött volna a számlakönyvi kapcsolat.
Az amerikai nagykövet ezúttal nem írt semmit a közösségi médiában, hogy mit bizniszelt. Nem is lenne ez olyan érdekes, ha Pressmanen e héten is ne lett volna úrrá leküzdhetetlen közlésvágya, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin közös fotója láttán oda ne biggyessze, „Magyarország az üzletért esdekel”. Vagy úgy! Ha – mint legutóbb 2021-ben, sok évvel a Krím Nyugaton vízválasztónak tekintett orosz elfoglalása után – Joe Biden elnök, Pressman megbízója kezet fog Putyinnal, az világpolitika, ha az Egyesült Államok korábban példátlan mértékben vesz uránt Oroszországtól, az nemzeti érdek, de ha (ahogy ők látnak minket) Hunnia NATO-provincia vezetője leül az egyik legfőbb világpolitikai szereplővel, akkor „üzletért esdekel”.
Így fest a világ Őexc. David meg a fotó láttán alighanem betojt budapesti nagykövetek szerint, akik nyomban összedugták a fejüket, hátha Putyin odaígért Beregszász mellett két falut Orbánnak.
Értjük mi a viccet, hogy is ne értenénk – csak nem szeretjük. Pressmant a minden határon túlmenő magatartása miatt már a kancelláriaminiszter is úgy hajtja el, mint tehenet a vásárba – miközben a kormányfő, akihez tizenhárom hónapja próbál bejutni, nem fogadja.
A minthák korát éljük. Mintha Magyarország nem ítélte volna el ugyanúgy Oroszország ukrajnai agresszióját (akármit gondoljunk is máskülönben Ukrajnáról). Mintha nem mi akarnánk a békét. Mintha Pressman diplomata lenne, nem pedig egy diplomatának beöltöztetett provokátor, aki már egy éve lépten-nyomon beavatkozik a magyar közügyekbe – hol egy széderestét, hol egy szexuális kisebbségi felvonulást, hol pedig egy X (Twitter)-üzenetet választva ehhez a megfelelő médiaalkalomnak. Széles a repertoárja.
Mintha nem egy virtigli szatócsnép küldte volna hozzánk, magyarokhoz, akik szerinte „az üzletért esdeklünk”, egy olyan országból, ahol az interest on interest (kamatos kamat) érzékibben hangzik, mint Európában a Nadír románca Bizet-től, ahol senki senkitől két verssort nem tud fejből elmondani, ellentétben a palládium árfolyamával a napi tőzsderovatból. Meg mintha nem bekkelnénk ki 2025 elejéig, amíg végre vissza nem húz a Pinchukjaihoz, mint Brooklyn felett a vadliba.
Borítókép: David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti nagykövete érkezése után a Liszt Ferenc repülőtéren 2022. szeptember 2-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Szőcs László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
