A lányomnak tegnap volt az első igazi, saját meccsélménye. Járt már focimeccsen kiskorában, pár évesen kivittem MTK-ra, és a Camp Nouban is jártunk családi nyaraláson, de ez volt az első alkalom, hogy nem velünk, hanem saját programként, a barátnőjével ment focit nézni. Elég jó kezdés a dugig teli Puskásban az angolok ellen, tétmeccsen. A barátnője apukája hívta meg őket, ráadásul, mint kiderült, baromi jó helyre, az egyik térfél közepe táján a legelső sorba.
Nagy hatással volt rá az egész, hazaérve irtó lelkesen mesélte, milyenek voltak közelről a melegítő játékosok, a hatvanezer kiabáló szurkoló és a többi, de a messze legerősebb élményt egy apa és a 12-13 évesre saccolt fia jelentette, pár sorral mögöttük, akik egész meccsen az angol játékosoknak kiabáltak biztatásokat a magyar kormánymédia modorában.
A kisfiú kedvenc szövege a „Buzi niggerek!” bekiabálás volt.
Mirit annyira zavarta az undorító viselkedésük, hogy egy idő után szólni akart nekik, hogy fejezzék ezt be, de a barátnője végül lebeszélte róla, ami rossz érzést hagyott benne. Azt mondtam neki, hogy szerintem jól tette, mert maximum kapott volna egyet a féregtől, ami viszont bennem hagyott rossz érzést, hiszen persze Mirinek volt igaza, és az ilyen alakokra mindenkinek rá kellene szólnia.
Nem ez a remek család volt az egyetlen a műfajban. Több fekete angol játékost is inzultáltak a magyar ultrák, Sterlinget, akiről alapból azt feltételezték, hogy csak nekik üzenhet valami jó buzisat-négereset-sorososat a meze alatt viselt felirattal, amit a gólja után villantott meg, megbombázták söröspoharakkal, és volt, aki ilyen szép majomtáncot mutatott be fekete embert látva.
Nem önmagában az a szomorú, hogy ilyen esetek előfordultak. Primitív rasszista szurkolók mindenhol vannak, ahogy Gareth Southgate angol szöv. kap. a meccs után helyesen megjegyezte, Nagy-Britanniában is pont úgy, mint nálunk. A magyar-angolon ráadásul tényleg nem ez volt a meghatározó hangulat. A 444 két, a stadion egészen eltérő pontjain szurkoló riportere sem hallotta a rasszista skandálásokat. A magyar szurkolók túlnyomó többsége teljesen normális ember volt és normálisan szurkolt.
A durva az, hogy a stadionrasszizmus problémája minden ellenkező értelmű sóhajtozásra rácáfolva abszolúte megoldható feladat lenne. És ami a legdurvább, egyszer már maga a Fidesz-kormány is megoldotta a gyakorlatban. Vagyis az, hogy a stadionon belül majmoznak-négereznek-krisztánohomoszekszuáloznak és büdösrománoznak-e a magyar válogatott meccsein, az kizárólag a kormány és az MLSZ akaratán múlik. Tényszerűen nem igaz ugyanis, hogy a rasszista kisebbség vadulásával nem lehet mit kezdeni.
Szily László: A Fidesz és a majomhangok
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
