Barack Obama mélabúsan nézett körül az ovális irodában.
Szeretett itt lenni, szeretett a történelem alkotó részesévé válni, mi több, írni is azt: mégis csak ő volt az első fekete a Fehér Házban, vagy mi?! Ez azért nem semmi? – nézett rá egyik példaképe, a rabszolgatartó Abraham Lincoln portréjára. Úgy érezte, hogy ez a szintű kollegiális kvaterkázás elfogadható volt jelenlegi és majdani exelnökök között.
Nem volt kedve költözni, Michelle is milyen jól érzi itt magát, még cuki kis biokertet is csinált a parkban. Meg aztán ezt a kettőt, Hillaryt és Trumpot fél kézzel is legyőzné. Hülyeség ez a kétciklusos korlát, hülye alkotmány – sóhajtott fel, majd ijedten körbenézett, a píszí világnak mindenhol van füle, ilyesmire pedig még gondolnia sem ildomos a szabad világ fejének, a földgolyó első számú demokratájának. Na mindegy, ez van – zárta le a kérdést magában az amerikai elnök, és azon kezdett töprengeni, hogy mit kezdjen magával a januári költözésig hátralévő néhány hónapban. Idehaza kampány van, meg amúgy is a republikánusoké a képviselőház és a szenátus, úgysem sikerülne semmit keresztülvinni. Nem mintha eddig sikerült volna sok mindent – ismerte el magának önkritikusan. Mi lenne, ha utazgatna egy kicsit? – vetődött fel az elnökben, miközben sokadszorra kezdte el fényesre suvickolni Nobel-békedíját.
De hova menjen?
Kézenfekvő és üzenetértékű lenne persze oda utazni utoljára, ahol békét teremtett. Ünnepelnék, ajnároznák, talán még szobrot is kapna, mint Bill Clinton Koszovóban. Jó, Kijevbe folyton hívják, de ott béke sincs, meg a szobrot is neki kellene fizetnie. Meg aztán igazából nagyon elege van már ezekből az ukránokból, az egész Joe Biden, meg az alelnököt hergelő „stratégák” ötlete volt, ő meg emiatt évek óta fasírtban van az oroszokkal. Bár maradt volna Gyima Medvegyev elnöknek, vele milyen jót hamburgerezett Washingtonban, úgy leste a szavát az orosz, mintha valami modern orákulum lenne. Erre visszajön ez a Putyin, és nagyhatalmat akar játszani. Miközben szépen megmondták neki: egy világ, egy hatalom, egy Amerika, oszt über alles.
De vissza a béketeremtéshez. Afganisztánból és Irakból ugyan kivonta a csapatokat – jó, nem az összeset, de ne kukacoskodjunk már –, de ez a béke dolog valahogy nem akar összejönni. Jó lenne legalább azt a Moszult bevenni november 8-ig, Hillarynek jól jönne egy győzelmi jelentés. Másfelől meg menjen Hillary a jó… dühítő píszí…, egy nővel kapcsolatban már káromkodni sem lehet egy kiadósat. Persze, nő… meg szende és békés. Ő rángatta bele ezekbe az arabügyekbe is, mondta, hogy most évtizedekre, sőt emberöltőkre békét és demokráciát teremthet a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Hát lett béke. Donaldnak tulajdonképpen igaza is van, ha Hillary lesz a főparancsnok, az Úristen mentse meg a világot a harmadik világháborútól. Persze, ha e-mailben küldi el a parancsot, minket mentsen meg a mindenható Putyin megelőző csapásától. Hát ez van, a világnak ez a része kilőve, Izraelbe sem mehet, az iráni atomalku óta ott sem szeretik.
Miért nem szeret engem a világ? – csapott elkeseredetten a levegőbe Barack Obama, miközben visszaemlékezett arra, hogy első elnöki ciklusa idején hogyan ünnepelték világszerte.
De hova menjen, mi marad? Kína és India nem jó, nem is hívják, versenytársak is, mint a japókkal, a Fülöp-szigetek elnöke pedig egyenesen kiátkozta. Dél-Amerika veszélyes terep, meg azt letudja november végén Peruban az ázsiai–csendes-óceáni csúccsal. Meg aztán ugyan Kubával kibékült, de azt a fránya guantánamói bázist a CIA nem hagyja bezárni, pedig hát ő az elnök…
Európa? – töprengett el az amerikai elnök. Londonba minek? A Brexit óta nem képviselhetik az érdekeinket az Európai Unióban, meg aztán a brit miniszterelnököt bármikor iderendelhetem előszobázni. A franciák gyanúsak, Közép-Európából a lengyelekre emlékszem egyedül, de nekik meg nagy a szájuk mostanában. Spanyolország marhaság, mexikói étterem van Washingtonban is. Nézzük csak, kik vannak még Európában? Megvan: a görögök. Ősi hely, tele szuvenírrel a majdani, Obamáról elnevezett könyvtárban. Meg velük sikerült megvezetni az uniót is, beleöltek milliárdokat, bevették a baloldali Ciprasz-sztorit, miközben ez a derék görög a kínaiak helyett nekünk adja el a kikötőit, infrastruktúráját.
Megérdemel egy baráti látogatást, főleg, hogy migránsügyben is jól viseli magát. Majd jól megdicsérem, hogy milyen emberbarát és szolidáris, hogy minden menekültet továbbpasszol az unióba. Apropó, migráns, akkor legyen a következő állomás Berlin. Angela is jól teljesít. Egy szava sem volt, hogy lehallgattuk, azóta sem kérdezősködik, a willkommenspolitikjával pedig nemcsak gazdaságilag, hanem morálisan is legatyásította Európát. Jó lesz velük tárgyalni, még néhány millió migráns, és a szabadkereskedelmi egyezményt is elfogadják. Jó frau ez az Angela. Majd ne felejtsen neki előre szólni, hogy szerezzen neki egy kis műanyag brandenburgi kapus szobrocskát, az is kell majd a bibliotékába.
Barack Obama elégedetten hátradőlt. Ez a könyvtárdolog egyre jobban tetszett neki, kis mázlival meglehet majd az irodalmi Nobel is belőle.
Máté T. Gyula – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
