Obama az Iszlám Állam terroristáit keresztes lovagokhoz hasonította

Obama az Iszlám Állam terroristáit keresztes lovagokhoz hasonította

Felháborodás az USA-ban.

Barack Obama elnök legutóbbi kijelentése ellen politikusok, egyházi személyek egyaránt tiltakoznak. Van olyan történész, aki egyenesen az elnök történelmi ismereteit teszi kérdésessé. A Nemzeti Imareggelin, melyen sok külföldi meghívott is részt vett Washingtonban a múlt hét csütörtökjén, az elnök a Boko Haram és az Iszlám Állam terrorjára utalva így fogalmazott: „A keresztyéneknek és más vallások képviselőinek jó lenne leszállniuk a magas lóról és alázatot gyakorolniuk”, mivel valamennyiük történelmi múltjában vannak erőszakos időszakok. Példaként az inkvizíciót és a keresztes hadjáratokat említette. S hozzátette: a hit pervertálása, megrontása ott van minden vallásban.

A keresztes hadjáratok nem moshatók össze az IS és a Boko Haram tömeges és egyéni terrorakcióival

Az amerikai tv-társaságok, élükön a CNN-nel, és szinte valamennyi rádióadó azonnali negatív szenzációként, híradásukat megszakítva kezdte kommentálni az elnöki kijelentést. Aminek első hallásra tényleg mellbevágó hangsúlya van. Ámde ha alaposan utánanézünk, nem lehet az elnök kijelentésének azt a részét kétségbe vonni, hogy az inkvizícióban szinte csak erőszak volt. Meg a keresztesek vonulásában is Jeruzsálemig olykor-olykor előfordult nem keresztyén erénytanba illő gyalázat is, miközben azért vonultak Európán át állig vasban, hogy a „szent sírt” megoltalmazzák a muzulmán megszállástól. Ám hogy a keresztes lovagok több hullámban megvalósult vonulása Jeruzsálemig összehasonlítható lenne az IS vagy a Boko Haram vérengzéseivel, brutális tömegmészárlásaival, illetve egyéni kivégzésekkel, ez kétségtelen erős túlzás. S azt állítani, hogy az ISIS (=Iszlám Állam) vagy a Boko Haram vonulása olyan, mint a keresztes hadjárat, abszolút elrugaszkodott állítás a történelemtől és a jelentől, hiszen ez célját, tartalmát és okát tekintve is teljességgel más, mint a keresztes hadjáratok voltak.

Vezető keresztyének kritikája Grahamtől kezdve…

Első renden a keresztes hadjárat fogalmának kölcsönbe adása az említett szélsőséges iszlám félkatonai szervezeteknek váltotta ki a lavinaszerű kritikaözönt. Franklin Graham, a világhírű evangélizátor, Billy Graham fia, a Samaritánus Misszió vezetője, aki már Nigériában többször átélte a Boko Haram vérengzéseit, templomrobbantásait, missziójuk elleni tervezett akcióiknak a hírét, s maga szelíd ember lévén, egyértelművé tette reagálásban: „Jézus békét és megbocsátást tanított…Mohamed ezzel szemben harcias személy volt, aki maga is sok embert megöletett” – tette hozzá. Tony Perkins, az Amerika-szerte nagy befolyással rendelkező új-protestáns Családkutató Tanács (FRC) elnöke így fogalmazott a Fox News hírszolgálati műsorában: „Az Újszövetség minden erőszakot egyértelműen elítél”.

„Obama elnök úr nem sok mindent tud a keresztes hadjáratokról”

Az St. Louis Egyetem történész professzora, Thomas Madden kerek-perec így fogalmazott az ABC News hírtelevíziónak: Obama elnök úr nem sok mindent tud a keresztes hadjáratokról. Ő maga a hadjáratok célját így fogalmazta meg: „Eredetileg arra törekedtek, hogy a keresztyéneknek visszaszerezzék azt a földet, amit a muszlimok előbb elfoglaltak”. A keresztes hadjáratokról elmondta még: azokat 1095-ben II. Urbán pápa indította el Jeruzsálem visszafoglalásáért, ahol közel két évszázadon keresztül véres harcok újultak ki a város és a föld elfoglalásáért. Nem lehet olyan nagyszámú feljegyzést találni, ami a keresztes lovagok vonulásának útja mentén elkövetett erőszakról szólna. Egy jelentős tömegmészárlásról azonban tud a történetírás, amikor Oroszlánszívű Richárd 2 700 muszlim bebörtönzöttet öletett le a harmadik keresztes hadjárat során (1189-1199). Ennek a dokumentumai megvannak, s erre a Közel-Keleten a mai napig jól emlékeznek.

Nem a múltról kell elmélkedni, amikor ma drasztikus csapások híreivel kell szembesülnünk

Hírdetés

Számos republikánus politikus is ellentmondott ebben a témában az elnöknek. Charles Krauthammer konzervatív politológus Obama elnök szavait „banálisnak és sértőnek” nevezte. Vasárnapi adásában az NBC vezető tudósítója, Andrea Mitchell Obama kijelentéseit szintén bírálta. Egy héttel azután, hogy IS-terroristák egy túszt elevenen elégettek, s az arról készített videó felvételt közzé tették ország-világ megrettentésére, „nem ülhetünk ölbe tett kézzel, és nem lamentálhatunk az atyák bűneiről. Azok a problémák követelnek megoldást, amikkel éppen ma szembesülünk”. S ezekből bőven akadnak szörnyebbnél-szörnyebbek a Közel-Keleten, Nigériában, Ukrajnában és másutt. És még a párizsi események sincsenek annyira a feledés messzeségében, sem a két japán újságíró kivégzése a pusztában. Mindezen, s az elnök kijelentésén még az sem tud enyhíteni, hogy közben megindultak az előkészültek az IS elleni szárazföldi csapások lefolytatására. Chuck Colsonnak lenne igaza, aki még halála előtt kijelentette: „A 20.-21. században több keresztyén mártír halt meg, mint a 19 évszázad során ennek előtte”?

Bizonyára olvasta az elnök úr is azt a jelentést, amit az Open Doors, az Evangéliumi Allianz Vallásüldözést Kutató Intézete adott ki a keresztyénüldözés 2014. évi állapotáról. Ebben az első tíz helyen, a legtöbb keresztyént üldöző ország között, az elsőt, a szélsőséges kommunista diktatúrát, Észak-Koreát kivéve a következő kilenc állam kivétel nélkül muszlim többségű ország. Véletlen? Ha a keresztyéneknek a magas lóról kellene leszállniuk, akkor nem kellene hasonlóképpen kiszállniuk az ISIS vagy a Boko Haram katonáinak a legmodernebb gyorstankokból és kétéltűekből, melyek között bizony akad nyugati hadiipari „termék” is, nem csak keleti „kalasnyikov”. Az is kétségtelen, hogy sok korábbi keresztyénüldözési hullámnak maga a hatalmi harcokba és uralmi manipulációkba keveredett, „pervertálódott” egyház volt az oka. És sok protestáns mártírt „termelt” a katolikus egyház Európában is. Mégis, a vallási toleranciának a mai napig példaértékű kartája a tordai országgyűlés vallási egyenrangúságot, vallásszabadságot Európában elsőként kimondó határozata (1568), vagy a hollandok „türelmi rendelete”, 1579-ben az Utrechti Unióval. Ez is Európa. Meg az is, hogy Nyugat-Európa hány és hány millió muszlim családot fogadott be az elmúlt évtizedek alatt, akik szabadon gyakorolhatják vallásukat a befogadó államokban, míglen a muzulmán országokban ez a keresztyéneknek szinte lehetetlen!

Pedig akadnak igaz és tiszteletre méltó kivételek is. Ilyen az, hogy Hasszan Ibn Talal jordániai herceg Ammanban alig pár éve konferenciát hívott össze, ahol így fogalmazott: „Az arab keresztyének is arabok, sőt, ők az arab gondolkodás úttörői és az arab megújulás munkálói”. Ő volt az, aki kidolgoztatta az Arab Szociális Charta a Kisebbségek Védelmében című dokumentumot. Amikor pedig annyi keresztyén indult el Szíriából, Irakból az IS durva nyomására puszta életük megmentése érdekében, akkor a muszlim herceg azt üzente a menekülő keresztyén százezreknek: „Maradjatok ebben a régióban, szükségünk van rátok, részei vagytok arab világunknak”. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az IS és a Boko Haram egyre agresszívebb fellépése ellen maguk az iszlám világ kiváló tudósai is tiltakoztak. Madrasah nevű szervezetük 2014. szeptember 27-én 120 iszlám tudós nyílt levelét közölte, s juttatta el az IS-hez Bagdadba, melyben a tudósok 20 tételben vonják kétségbe e terrorista szervezetek tetteinek az igazolhatóságát, s egyenesen „bűncselekménynek” nevezik irtó-ártó hadjárataikat a Korán alapján.

A keresztyénüldözés nyolc döbbenetes oka

Nyilván Obama elnök úr is tudja, hogy az Open Doors miben látja a világméretű keresztyénüldözés, diszkrimináció mai okait. De talán a magunk számára nem árt ezt tudatosítani, mint annyi mindent, amiről nem mindig „árulkodik” a napi sajtó.

Schirmacher német professzor ennek okait nyolc pontban foglalta össze nagyszerű és lefordításra méltó könyvében: 1. az iszlám extrémizmus: az egész világot iszlámosítani, világkalifátus felállítása a végcél; 2. más vallások fokozódó militarizálódása, így a hindu nacionalizmusé („India a hinduké” – hindutva), egyes buddhista irányzatok előretörése; 3. törzsi/hagyományos vallások ellenállása, befolyása, gyűlölet minden idegennel, „mással” szemben; 4. egyházi arrogancia: csak a „mi” felekezetünket, egyházunkat tekintjük legitimnek, igazinak – Krisztus testében csak „mi” lehetünk; 5. kommunista, poszt-kommunista elnyomás: a kommunizmus nemzeti kényszerideológiaként jelenik meg helyenként, nincs alternatívája; 6. agresszív szekularizmus: a nyilvánosságból és az emberi szívekből minden vallást kiirtani; 7. totalitáriánus paranoia: mindent megtenni azért, hogy hatalmon maradjunk, s ennek igazolására ideológia gyártása és a hatalom monopolizálása; 8. szervezett korrupció: a büntethetőség felett állni, ezért rendőrség, bíróság megvesztegetése – bandák alkalmazása keresztyének megfélemlítésére, elűzésére, besározására, hamis híresztelés, „dezinformáció”, akár gyilkosság is.

Naprakész és „hajszálpontos” információkat minden szinten!

Azt gondolom, lenne miről beszélni ebben a tekintetben is – iskolákban, egyetemeken, sajtóban, fórumokon. Ugyanis nem feltétlenül az ma a világpolitika Nr. 1. témája, még ha ezt az USA elnöke mondja is, hogy mennyire lehet összehasonlítani az IS és a Boko Haram csapásait a keresztyén lovagok hadjárataival. Az óra parancsa és a történelem parancsa sok millió keresztyén és muszlim számára másról szól! S ebben a helyzetben nagyon pontosan szabad csak fogalmazni, vagy inkább hallgatni lenne tanácsos. Talán érdemes a 120   muszlim tudós azon egyszerű figyelmeztetését is meggondolnunk, hogy aki nem ismeri igazán az arab nyelvet, az ne nyilatkozzék a Koránról.

Maradva a magunk köreinél, csak annyit kívánhatunk és kérhetünk: Európában és az USA-ban is fontos, olykor életveszélyt elhárító lehet a pontosabb egyháztörténeti és vallásérzékenységi ismeret… Ki más tudhatná ezt leginkább, mint az USA elnöke, aki első kézből tájékozódhat naprakészen a kormányzat mellett működő Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság jelentéseiből, aktuális információból még olyanokról is, amikről nekünk soha nem lesz tudomásunk?!

 http://bekefy.agnusradio.ro/


Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »