Láthatóan óriási vihart váltott ki Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója megnyilvánulása azzal, hogy Soros Györgyöt Führerként, a migráció támogatójaként, Európa megsemmisítőjeként emlegette. Úgy tűnik bizonyos kifejezéseket csak bizonyos körök használhatnak bizonyos történelmi szereplőkre. Kérdéses, hogy a beinduló liberális úthenger támadását ki lesz-e képes védeni, vagy pártja engedve a polkorrektség megfelelési kényszerének parkolópályára fogja helyezni.
Láthatóan óriási vihart váltott ki Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója megnyilvánulása azzal, hogy Soros Györgyöt Führerként, a migráció támogatójaként, Európa megsemmisítőjeként emlegette. Úgy tűnik bizonyos kifejezéseket csak bizonyos körök használhatnak bizonyos történelmi szereplőkre. Kérdéses, hogy a beinduló liberális úthenger támadását ki lesz-e képes védeni, vagy pártja engedve a polkorrektség megfelelési kényszerének parkolópályára fogja helyezni.
Úgy tűnik, hogy a balliberális véleményterrortól ma lehetetlen már megnyilvánulni, bizonyos kérdéseket felvetni. Pedig a balliberális ideológusok már az anyatejjel szívhatták magukba Rosa Luxemburg egyébként elgondolkodtató és figyelemreméltó megállapítását, miszerint:”A szabadság mindig a másként gondolkodás szabadsága.”
Meglátásom szerint Demeter állásfoglalásának egyik fő problémája a túlkompenzációs szándék volt, amely most bumerángként ütött vissza. A másik problémája pedig a fogalmak nem megfelelő használatában rejlik.
Most talán itt nem részletezhetjük, de nem, vagy alig volt olyan rendszer, hatalom a világtörténelemben, melyhez kisebb-nagyobb arányú terror nem kapcsolható. Alkalmaztak példaként terrort a török kemálisták, a velük szembenálló örmények is, a nemzetiszocializmus, a lenini-sztálini bolsevizmus, kommunizmus (nem csak a Szovjetunióban), a fasizmus, a spanyol polgárháborúban az egymással szembenálló nemzetiek, a köztársaságiak, az anarchisták az amerikai és angolszász liberalizmus, 1948-ban a Szentföldön az egymás ellen harcoló arabok és a cionista milíciák, a franciák és algériaiak 1954-62 között egyaránt. Régebbre tekintve, a XVIII.-XIX. században, a francia forradalom, a fehér gyarmatosítók, az indiánok, fellázadt, felszabadított feketék stb. Hazánkban 1848-49-ben a magyar forradalmi kormányok, az osztrák hadsereg, a fellázadt nemzetiségek, 1918-20 között pedig – utólag mindét oldalt erőteljesen felnagyító módon megjelenítve – a vörösök és a fehérek.
Igazságos álláspontra csak a szándékok, tények, a számok és a történelmi helyzetek részletes, konkrét feltárása, elemzése révén juthatunk. Természetesen a különféle politikai erők, a terror különféle megnyilvánulásait szelektíven, politikai céljaiknak alárendelve értelmezik. Úgy tűnik sok helyen – így hazánkban is – még sokan nem ismerik fel a konfrontációs történetpolitikai szemlélet meghaladása szükségességét. Ezt egyébként ismereteim szerint elsőként a két világháború közötti ventennio (20 év) értékes hagyományait megőrző olasz jobboldal ismerte fel Európában.
Ha a fogalmakat nem megfelelőképpen alkalmazzuk, akkor azok elveszítik eredeti jelentésüket, de az sem szerencsés, ha egyik fogalmat ráerőltetjük más fogalmak értelmezésére.
Demeternek adott esetben elég lett volna beszélni, logikailag fókuszálni arról a nemzetközi libertáriánus és szabadkőműves politikai nyomásról, mely valóban Európa végérvényes lerombolásával fenyeget, és végveszélybe sodorhatja az európai fehér és hosszú folyamat eredményeképp kialakult nemzetállami civilizációt, jogrendet, erkölcsöt, kultúrát. Az alábbiakban néhány illusztráció, álláspont kerül ismertetésre.
Tehát egy meglehetősen leegyszerűsített álláspont az, hogy kizárólag a már idős Soros György a migrációs folyamatok fő irányítója, hiszen azokat éppúgy támogatják az anarcho-kapitalizmus elvét képviselő amerikai libertáriánusok, a szabadkőművesek, a Francia Nagykelet páholytól kezdve az összes francia, brit, belga, német stb. páholyok, melyek tagjai politikai szerepet töltenek be számos nyugati kereszténydemokrata, szocialista, liberális, vagy zöld formációban, a kormányokban, parlamentekben. Tehát megkérdőjelezhető az a propagandafrázis is, hogy kizárólag az úgymond a baloldal a migráció fő támogatója és kezdeményezője. Ezért is mosolyogtató és történetietlen Sorost Hitlerhez hasonlítani. Kétségtelen, hogy többek között ő az egyik elszabadítója az öreg kontinensre áramló migráció folyamatának, mely valóban genocídiummal fenyegethet, bár nyilvánvalóan nem ad rá közvetlen utasítást. A folyamatok önmaguktól is működnek.
Egyértelmű, hogy Európa alig képes már magát megvédeni. Nem elfogadható, de talán a vallási fanatizmussal magyarázható a francia tanár elleni támadás, azonban a nizzai és bécsi, a templomokban végrehajtott támadások már egyértelműen a kereszténység ellen irányultak. Ausztriában egy migránstámadásának esett áldozatául egy közhivatalnok. Csak visszatekintésként, milyen büntetésben részesültek volna mondjuk Franciaországban az ilyen merénylők a 30-as években? Vagy Ausztriában hogy jártak az állam elleni zendülők, vagy a kancellár merénylői 1934 februárjában és júliusában?
A migráció azonban ténylegesen Európa népei, nemzetállamai, és azok kultúrája, erkölcsi és jogrendje lerombolásával fenyeget. Nagyon könnyen belátható, hogy lehetetlen integrálni az Európába beáramlott közel-keleti és fekete-afrikai tömegeket, vagy legalábbis túlnyomó részüket. Ugyanis sokkal fogékonyabbak az egyszerű, agresszív és szélsőséges vallási-faji ideológiákra, mint példaként a nyugati liberális elitek által elképzelt demokratikus integrációra.
Nyugodtan lehet vizionálni a távlati európai genocídiumot. Egymást követik a terrorakciók, merényletek, zavargások, melyek az etnikai arányok romlásával polgárháborúvá eszkalálódhatnak. Az említett erők azért felelősek, mert tudatosan szabadítják rá Európára az integrálhatatlan migráns tömegeket. A tudatos kifejezés azért lehet helytálló, mert elvi alapja a Kalergi-terv. Richard Nicolaus von Coudenhove Kalergi, a vegyes etnikai származású, volt diplomata 1925-ben fogalmazta meg liberális téveszméit.
Kalergi és művei
A Praktischer idealismus című művében kifejtette:
A Kalergi-terv érvényre jutását az 1920-as években az olasz nemzeti erők, a fasizmus győzelme levette a napirendről.
Érdekes, hogy miközben az olasz jobboldal vezetői: pl. Giorgia Meloni, Matteo Salvini Európa és a fehér faj elleni genocídium kiindulópontjaként emlegetik a Kalergi-tervet, konferenciákat szerveznek róla, hazánkban még egy vezető politikustól sem lehetett e tervről még egy szót sem hallani. Nyilvánvaló, hogy az etnikai arányok változásával a konfliktusok folyamatosan erősödhetnek, eszkalálódhatnak. A migráció megállításával a folyamatok tragikussá fordulása ma talán még megelőzhető. A kibocsátó országokat helyben lenne szerencsés segíteni, beruházások, egészségügyi és oktatási tapasztalatok átadása révén.
A brüsszeli zsarolás, a felzárkóztatási alapok megvonása, úgynevezett jogállami követelményekhez való kötése, a szabadságjogok hiányának felemlegetése lényegileg mind hazugság. Mindenki számára világos lehet, hogy hazánkban létezik a sajtószabadság, biztosított az államhatalmi ágak szétválasztása. A jogszolgáltatás független a kormánytól, példaként egyik legsúlyosabb anomáliája lehet a gyöngyöspatai ügyben meghozott, sokak szerint a legalapvetőbb erkölcsi és jogi érvekkel szembenálló ítélet. A koronavírus elleni védekezés kapcsán sincs kormányzati túlhatalom, ha már Olaszországnál tartunk, tavasszal a Conte-kormány egyetlen parlamenti dekrétum révén kapott felhatalmazást a kivételes intézkedésekre.
Az is igaz viszont, hogy a kormánypártok holdudvara sok esetben teljesítménnyel nem alátámasztható kedvezményekkel rendelkezik, sok esetben már olyan mértékben, mely rájuk nézve is lejárató, esetleges jó teljesítményeik leértékelik. Mindemellett legalább ennyire nem szerencsés a vélt ellenfelek szinte félszavak alapján történő pejoratív címkézése.
Úgy tűnik, az Unió számára szabadságot és demokráciát, a jogállami mechanizmusokat a migránsok szabad beáramlása, az antiszociális rétegek teljes elszabadítása, a deviáns szexualitás a normális nemiséggel történő jogi egyenlővé tétele jelentené.
A témához kapcsolódva elkerülhetetlennek tűnik, hogy kitérjünk az európai fehér ember mentális-lelki-szellemi hanyatlására, folyamatos önfeladására. A második világháborút követően Európában szinte bűnnek számít a hazaszeretet, a rend-pártiság, a nemzeti elkötelezettség, a valláserkölcsre alapozott értékrend. Ezekkel az értékekkel szemben, a meghatározó liberális elemek inkább tért nyitnak bizonyos, faji-vallási alapon megnyilvánuló agresszív ideológiáknak, mondván ezek a (mondvacsinált) rasszizmus ellen küzdenek. Az utolsó ilyen, az USÁ-ból importált, lényegében végtelenül egyoldalú Black Lives Matter, mely révén teret kaphatnak az agresszív, sok tekintetben fehérellenes, fajgyűlölő törekvések, melyek fel akarják rúgni az eddig kialakult jogszerűséget, korrektséget, a kulturális egyensúlyt. Nézünk csak néhány példát az európai ember elnemzetietlenítésére.
Emlékszem Franciaországból, még a 90-es évtizedben egy televíziós közvetítés mutatta, hogy elbutított fiatalok a Nemzeti Front (Front National) elnöke ellen tüntetve kiabálták a két kezdőbetűt: F mint fasiszta, N mint náci. Ha Le Pen vezeti Franciaországot, biztosan nem jutottak volna idáig. Ma azt láthatjuk a televízióban, mikor ma a tanár elleni merénylet kapcsán az oktatási miniszter asszony fiatalokkal beszélgetve, kétségbeesetten meg akarta őket győzni a republikánus nemzeteszme fontosságáról, elkezdte énekeli Marseillaiset, a jelenlévő fiatalok nem álltak fel. Nem csak a migránsok, hanem a talán nem áruló, de az elbutított, hiányos nemzeti tudatú fehér fiatalok sem. Itt azért meg kell említeni, a tragikus sorsú tanár, de öt éve a szatirikus hetilap szerkesztői és tévedtek, nem szabad egyetlen vallást, vagy kultúrát sem provokálni. Ez volt De Gaulle felfogása is.
Svédországban kikerül a nemzeti identitásból Gusztáv Adolf, a protestantizmust védelmező hős uralkodó, és az a XII. Károly király, aki a XVIII. század elején kísérletet tett az északi svéd birodalom felépítésére.
XII. Károly emléktáblája a Váci-utcában
Németországban a kereszténydemokrata – tehát a hazai terminológiával élve nem baloldali –bajor miniszterelnök betiltotta a német flotta I. világháborúban használt lobogóját. Pedig semmi köze sincs mondjuk a nemzetiszocializmushoz. A hősi német múlthoz annál inkább.
A betiltott német flottalobogó
Láthatjuk tehát, hogy küzdenek a különböző politikai köntösbe bújt, liberális, szabadkőműves befolyás alatt álló politikai erők a nemzeti értékrend ellen, miközben minden beteg másságot és multikulturalizmust támogatnak. Hová fog vezetni e folyamat? Pedig a nemzeti identitás nélkül az európai ember tartását teljesen elveszítve fog állni az ellenséges ideológiákkal szemben. És akkor vége.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
