Forrong a világ, így még olyan helyeken is tüntetésekről hallani, ahol eddig ez teljességgel elképzelhetetlen volt. Kínában elsősorban a Covid-diktatúra miatt vonultak utcára a napokban, amely több okból is rendkívül beszédes. Egyrészt nyilvánvaló, hogy aki az ázsiai országban tüntetésekre adja a fejét, az jóval többet kockáztat, mint aki mondjuk Európában teszi ugyanezt. Másrészt – mivel egyetemeken is tüntettek, de a tömegben is sok fiatalt látni – felnőtt Kínában egy generáció, amellyel a kommunista vezetés „nem tud mit kezdeni”, s akik már nem félemlíthetőek meg a Tienanmen térrel, mert nem, hogy nem voltak ott, de lehet, hogy nem is éltek még akkoriban. Harmadrészt felismerték, ha ők fiatalként nem változtatnak a kereteken, örökké egy kommunista diktatúrában fognak élni, amelyet manapság éppúgy nevezhetnénk digitális diktatúrának is.
Összehasonlításképpen, egy egyetemista tüntető Kínában minimum a teljes jövőjét, de a testi épségét vagy a börtönt is kockáztatja azzal, ha kimegy az utcára „elégedetlenkedni”, míg a magyarországi „fasiszta diktatúrában” nem, hogy nem ér retorzió egy szakadt drogos ballib tüntetőt, de a fél ország még tapsol is neki. Mások tehát a keretek (meg persze a motivációk is), európai szemmel – számomra is – inkább felfoghatatlanok.
Az ázsiai kommunizmus, vagy, ha úgy tetszik államszocializmus egészen más utat járt be, mint az ideológia nyugati ága, mára pedig már akkora a különbség az alapvetően egy tőről fakadó gyakorlatok között, hogy egy eszmetörténetben kevéssé jártas embernek eszébe nem jutna rokonítani a kettőt. Amíg Nyugaton a hamis felszabadító képében tetszelegnek (gyakran liberális gúnyát öltve), Kínában a kommunizmus továbbra is tartja magát régi „értékeihez”, tovább ápolva a szovjet módszer félelemre és elnyomásra alapuló receptjét. Ehhez manapság olyan digitális módszerek állnak rendelkezésükre, amelyekről Sztálin még csak álmodni sem mert, s ha most felnéz a pokolból, egészen biztosan irigykedve szemléli a kínai vezetést. A 21. században tehát már nem állnak meg azok a kijelentések, amelyek az elmaradott szovjetre – különösen a kezdeti időszakban – még annyira igazak voltak: Kína minden értelemben valódi versenytársa a Nyugatnak, s egyben potenciális veszélyforrás is Európára nézve, amely digitális innovációkban is a világ élvonalába tartozik. A hivatalosan „népköztársaságként” futó állam pedig gyakorlat szempontjából a 20. századi államszocialista berendezkedések egyenesági leszármazottja, ahol azért mutatóban a Kínai Kommunista Párton kívül más pártok is működhetnek.
A Kínából indult Covid-járvány új lehetőséget teremtett az elnyomás terén is, az ellenőrzés hatékonyságát a csúcsra járatott kutatás-fejlesztés digitális eszközei segítik, segítették. Míg a világ többi részén úgy, ahogy, de eltűntek a járvány alatt hozott korlátozások, addig a kommunista állam továbbra is zéró-koronavírus politikát folytat, amely még az ázsiai néplélek fegyelmezettségét figyelembe véve is nevetséges. Persze nem is a Covid áll a valódi háttérben, erre pedig késve bár, de rájöttek azok is, akik nem bírták tovább, és mindent kockára tettek: a tüntetők.
Eme rövid gyorstalpaló viszont nem (csak) abból a célból született meg, hogy mementót állítsunk e ritka politikatörténeti jelenségnek, hanem, hogy ismét megrágjuk és feldolgozzuk a Nyugatot túszul ejtő liberálisok kettős mércéjét. Nyilván kevés embert kell emlékeztetni rá, milyen aljas eszközökkel zsaroltak, miket vetettek be anno az észszerűtlen korlátozások érdekében, amellyel a lakosság tűrőképességét is tesztelték. Nos, akik saját életterükben elősegítették a kínaihoz hasonló Covid-törekvéseket, egészen máshogy állnak jelenleg az ázsiai országban zajló tüntetésekhez. Ennek demonstrálásához pedig nem akárkit hívunk segítségül, mint a sátáni dogmák egyik legismertebb reklámarcát, Guy Verhofstadt-ot.
Twitter-oldalán (ennyit arról, hogy a Twitteren „náci fordulat” következett be és sérül a szólásszabadság) egy videót osztott meg a tüntetésről, amely mellé kommentben azt a következtetést vonta le, hogy „a diktatúrák sosem működnek”.
‘Down with the communist party, down with Xi Jinping’
Dictatorschip never works !
— Guy Verhofstadt (@guyverhofstadt) November 27, 2022
Merész beszéd egy „szintén zenésztől”, kell hozzá a vastag rinocéroszbőr. Akik tegnap még a korlátozások oldalán álltak, és mindenkit megbélyegeztek, akik nem adatták be maguknak a 666. Pfizert, ma a lezárások elleni tüntetők oldalán állnak, de nem azért, mert valójában velük lennének, hanem mert gyengítik a rivális Kínát. Nos, az ilyen európai vezetők miatt tartunk ott, ahol.
Kínában jelenleg alábbhagytak a tüntetések, persze ez ugyanúgy lehet átmeneti állapot, mint a kommunista hatalom pörölycsapása.
Mindenesetre rájöhettek, hogy még a kínai nép sem a végletekig megvezethető.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
