Nyugat vagy Kelet? Kulcsár Péter2024. 10. 23., sze – 18:53
Sorban hangzanak el azok a megjegyzések felelős kormányzati és kormányközeli személyek szájából Budapesten, amelyek végeredményben arról szólnak, hogy Magyarország nem Nyugatra, hanem Keletre való.
Ennek sokféle verziója került elő az elmúlt időszakban. Németh Zsolt arról beszélt egy konferencián szeptemberben, hogy a kínai fejlődési út sem kizárt. Nem sokkal ezután Orbán Balázs hírhedt 1956-os megjegyzése jött, amely az orosz–magyar kapcsolatról való gondolkodást erősen új fénybe helyezte, miszerint nem kell mindig védekezni ellenük. Majd a múlt héten érkezett a kormánypárti Békés Márton megjegyzése arról, hogy nekünk igazából nem a NATO-ban van a helyünk, hanem Keleten, teljesen tisztán.
A miniszterelnök ugyan megfeddte Orbán Balázst a megjegyzésért, ugyanakkor maga is olyan beszédet mondott egy pár hete, amelyben a „gazdasági semlegességet” mint a „konnektivitás stratégiájának” megvalósulását emlegette. Kicsit bontsuk ki, mit takarnak ezek a szép szavak!
A konnektivitás és a vélt semlegesség ahhoz fügefalevél a magyar kormányzat számára, hogy a kínai, orosz, iráni és egyéb NATO-versenytársakkal üzletelhessen. A gond az, hogy már nem csak magyar üzleti érdekekről van szó, hiszen a nemzeti tőkések védelmét minden uniós tagállam ellátja ezekben a harmadik országokban, ez önmagában nem meglepetés, csak Budapesten kívül ehhez senki se gyárt extra ideológiát.
Ugyanakkor Magyarország a háború kezdete óta aktívan dolgozik a NATO-val szemben kialakult orosz–kínai tengely érdekeinek védelmén, amely nem lenne szükséges a gazdasági kapcsolatokhoz. Az osztrákok is üzletelnek az oroszokkal, a franciák is a kínaiakkal, mégsem kell hozzá gazsulálni a háborús agresszornak. Nem kell politikai szinten törleszteni az érkező „beruházásokat”.
A magyar vétópolitika az unióban, az ukránok aktív szabotázsa a NATO-csatlakozások halogatásával, a békealapból való kifizetések vétójával, az ukrán támogatások folyamatos akadályozásával proaktív módon rombolja a szövetséget: mind a NATO-, mind az EU-tagok együttműködésében ez már nem puszta kerékakasztás.
A Fidesz körül külpolitikában megszólaló emberek, ahogy fent idéztem, mind egyre vadabb módon teszik fel a kérdést, hogy lehet-e, érdemes-e a nyugati blokkon kívül gondolkozni a magyar jövő számára. A Nyugat sem nem makulátlan, sem nem tökéletes, de valahogy a többi közép-európai országnak mégis bevált a recept: ez a legkisebb kompromisszum, amit egy térségbeli ország köthet a nemzetközi kapcsolatokban. Önhitetés azt gondolni, hogy Peking és Moszkva tartósan honorálna kapcsolatokat: ahogy majd változik a geopolitika, úgy lépnek át a kisebb „partnerek” feje felett. És ott nincs másik bő két tucat tagállam, akikkel ki lehet egyensúlyozni a nagy országot. Hiszen az EU-ban és a NATO-ban ez az érdekes a közepes méretű országoknak, hogy összefogva még hallathatják a hangukat az USA mellett is. Ez sosem fog működni Moszkva és Peking vonatkozásokban.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
