Az Európai Unió nyugati országai gyarmatosították a keleti tagállamokat, melyektől ráadásul folyamatosan elszívják a képzett munkavállalókat, ezzel gyengítve a demográfiai, gazdasági, illetve politikai helyzetüket. Az EU számos alappillére kudarcot vallott a krízishelyzet alatt, és ha folytatja érdektelenségét a perifériás országok irányában, a frontvonalra tolt, pajzsként használt nemzetek képtelenek lehetnek visszatartani a migrációt. Az egységesség és a szolidaritás hiánya még soha sem volt olyan égető kérdés, mint a koronavírus-járvány alatt.
A történelem bőségesen szolgáltat példát kipusztult civilizációkról és államokról. Csak a 20. században három nagy birodalom omlott össze: az Oszmán Birodalom, az Orosz Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia. Ennek ellenére a jelenkori posztmodern ember abban az illúzióban él, hogy ez csak „másokkal” történhet meg – írta Tado Juric, a zágrábi horvát katolikus egyetem történeti tanszékének professzora a Visegrád Poston megjelent kritikájában, melyben az Európai Unió jelenlegi és jövőbeni problémáira, illetve az „egységesség” hiányára világít rá.
A horvát szakértő szerint a hamis stabilitás illúzióját az intézmények adják. „Az európai szuverenisták már egy ideje azt állítják, hogy az Európai Unió csak a »monetáris unió« alapelveire épül (…) A szolidaritás és a gazdasági intervencionizmus hiánya a koronavírus-járvány és migrációs válság elnyomása esetében egyértelműen megmutatta az EU gyengeségeit. Emiatt sok tagállam újraértékeli a helyzetét az unión belül” – olvasható a cikkben.
Bár minden háborús időszakra jellemző a nemzetek közötti szolidaritás hiánya, senki sem számított arra, hogy ez megtörténhet az Európai Unióban.
Általánosságban véve az EU számos pillére kudarcot vallott a krízishelyzet alatt – tette hozzá.
Kiemelte: pontosan az uniós politikák miatt, a perifériákról való kivándorlás iránti érdektelenség és a pandémia alatt mutatott önző álláspontok következtében vált egyértelművé, hogy az EU nem hasonló értékekkel és szolidaritással rendelkező, hanem öncélú közösség.
„Az Európai Unió még a válság előtt is inkább hasonlított egy érdekeltségeken és a profitokon alapuló közösségre. Végül a profit volt a fő oka annak, hogy nem hozott hatékony intézkedéseket a világjárvány elleni küzdelem érdekében. Az EU soha nem törődött perifériájával, és még kevésbé érdekli Délkelet-Európa” – húzta alá.
Európai uniós egység szolidaritás nélkül?
Emmanuel Macron francia elnök tavaly augusztusban a G7-csúcstalálkozó után úgy nyilatkozott: a nyugati hegemóniát már rég magunk mögött hagytuk. Az Európai Unió eltűnik, és a világ két fő pólus köré gyűlik majd, melyek közül az egyik oldalon az Egyesült Államok, a másikon Oroszország és Kína áll.
„Ez a kijelentés egyszerűsít, így helytállónak nem nevezném, azonban valóságalapja természetesen van – ez pedig Kína gyors fejlődése.
Az Európai Unió egysége gazdasági szempontból erősödhet és gyengülhet is az elkövetkező években, ugyanakkor a világgazdaságon belüli súlya várhatóan csökken majd” – mondta Regős Gábor, a Századvég vezető elemzője a hirado.hu-nak.
Hozzátette: most is kiderült, hogy a monetáris unió a közös gazdasági reagáláshoz kevés, ahhoz a fiskális politika esetében is szükséges lenne a nagyobb közös mozgástér, ez azonban sok országnak nem tetszene, mivel a saját jogköréről kellene hozzá lemondania.
Kelet-Európa többet ad a nyugati tagállamoknak, mint amennyit visszakap
Thomas Piketty francia közgazdász 2019-es kutatásában hangsúlyozta, hogy az említett országok a vizsgált időszak alatt kevesebb pénzt kaptak vissza az EU-s alapokból és költségvetésből, mint amennyi a közvetett vagy közvetlen hozzájárulásuk volt. Megállapította: Nyugat-Európa gyarmatosította a keleti és dél-keleti uniós tagállamokat. Állítását pedig számokkal is alátámasztotta: 2010 és 2016 között Bulgáriában, Romániában és Horvátországban az éves profit-visszaáramlás 4,7 százaléka, Lengyelországban 7,2 százaléka, Magyarországon 7,6 százaléka, Csehország 4,2 százaléka volt a GDP-nek.
A népesség több mint 20 százaléka már emigrált Lettországból, Litvániából, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból és Horvátországból, és egyelőre nincs jele annak, hogy ez a tendencia változna. „Ez tágabb kontextust ad nekünk a posztkommunista államok demográfiai, gazdasági és politikai pusztulásáról.
Először a vállalkozásainkat vették el, majd az embereket” – hangsúlyozta Juric.
A hipotézis, miszerint az EU keménymagja kiszipolyozza a perifériás országokat, könnyen bizonyítható. Csak a horvátok esetében megfigyelhető, hogy az elmúlt években egy teljes állami költségvetést – Juric számításai szerint 18 milliárd eurót – adtak Németországnak.
Minden, az országot elhagyó polgárral Horvátország 50–150 eurót veszít a képesítés szintjétől függően, míg fordított estben Németország akár háromszor ennyit is profitál ugyanabból a munkavállalóból, mivel náluk az oktatás drágább. „Az EU egyik alapja sem tudja ellensúlyozni a Horvátország által elszenvedett többmilliárdos veszteséget” – emelte ki a szakértő.
Hozzátette: ez a probléma jellemző egész Délkelet-Európában, ahol 20 százalékos volt a népességvesztés az elmúlt 15 évben.
Bosznia-Hercegovinában például a következő öt évben kétmillióra csökkenhet a lakosság száma, ha a kivándorlás folytatódik.
„Délkelet-Európából békés körülmények között nyaraló, az Afrikából és Ázsiából érkező tömeges migráció esetén pajzs lett” – közölte Juric.
A népességhelyettesítéssel nem nyernek többet a kelet-európai államok
Akár tetszik, akár nem, ha a népesség egy része eltűnik, más népesség kerül a helyére – írta Stjepan Sterc migrációkutató 2013-as tanulmányában.
Az előrejelzések szerint Európa a század végére a természeti tendenciák következtében – migráció nélkül – 100 millió főt veszít a népességéből, míg ezzel párhuzamosan Afrikában 15 éven belül 500 millióval, 35 éven belül 1,3 milliárddal, 85 éven belül pedig 3,2 milliárddal nő majd a lakosság létszáma.
A szakértő a „népességhelyettesítésre” figyelmeztetett, melyet az európaiak alacsony születési aránya és a magas népességnövekedéssel bíró csoportok állandó vándorlásának kombinációja idézett elő. A tendencia fő oka az intellektuális és kulturális posztmodern mozgalom, amely megteremtette a feltételeket hozzá.
Attól azonban, ha Kelet-Európa megnyitja kapuit, és migránsokkal helyettesíti a nyugatra vándorló képzett munkavállalóit, még nem lesz jobb helyzetben, hiszen az érkező munkaerő korántsem járul majd annyival hozzá a bruttó hazai termékhez (GDP), mint az adófizetők pénzén „kitanított” dolgozók.
„A képzetlen munkavállaló kisebb termelékenységet és így GDP-t, illetve adóbevételt jelent” – emelte ki Regős Gábor.
Felzárkóztatással állítható meg a folyamat
Amíg a képzett munkavállalók a jobb fizetés és életkörülmények reményében a nyugati EU-s tagállamokba vándorolnak, a migráció elleni védekezés frontvonalára tolt kelet-európai országok egyre gyengülnek. Abban, hogy a helyzet változik-e, a koronavírus-járvány hatásai kulcsszerepet játszhatnak a közeljövőben.
Regős Gábor elmondta, hogy ennek a folyamatnak vannak előnyei és hátrányai is: a kint dolgozók tapasztalatot szereznek, pénzt keresnek, amelynek egy részét haza tudják utalni. Hátrány viszont, hogy nem a hazájukban fogyasztanak, termelnek és adóznak, illetve munkájuk sokszor olyan ágazatból hiányzik, amiben az adott országban is kevés a munkaerő.
„Az is a hátrányok között van, hogy a képzés költségeit a keleti államok állják, míg a hasznot a nyugatiak aratják le. Azon szakmákban (pl. orvos, ápoló), amelyekből mindenhol hiány van, a folyamat akár erősödhet is, míg azon szakmák esetében, amiket a vírushelyzet miatt kevésbé keresnek, a folyamat megfordulhat” – hangsúlyozta Regős Gábor.
Kiemelte: A folyamat megállítását elsősorban a keleti országok felzárkózása és a bérek növekedése tudná elősegíteni.
Juric egyik lehetséges megoldásként szintén a felzárkóztatást ajánlotta, mondván: ha igazságtalannak tekintik az átlagbér uniós szintű meghatározását, akkor miért nem vezetnek be közös egészségügyi biztosítási és nyugdíjalapokat?
Végtére is ezek voltak az „egyesített Európa” alkotóinak első gondolatai – tette hozzá.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
