1945. augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Lapunk nyolcvanéves fennállását ünnepelve válogatást közlünk az elmúlt évtizedek írásainak legjavából. Ezúttal három rövidebb cikket olvashatnak.
Az alábbiakban egy megrendítő dachaui történetet (1947. december 28.) és egy hazai egyháztörténeti témájú írást (1946. december 15.) olvashatnak, valamint az USA-ban egyetemi tanári karriert befutott irodalomtörténész, Hunyadi Dalma filmkritikáját a lap 1946. december 1-jei számából.
A náci őrület akaratlanul is alkalmat adott, hogy a koncentrációs táborokba összezsúfolt különböző nemzetbeliek egymás megértéséhez közelebb jussanak. Ez történt Dachauban is egy titkos papszentelésen. Még a világháború kezdetén, néhány héttel pappászentelése előtt elfogták Leisner Károly teológust és 1940-ben a dachaui táborba hurcolták. Éveken át sinylődött a többezer pappal, akiknek egynegyede már 1942-ben elpusztult. A teológus mindenáron pappá akarta magát szenteltetni, mielőtt meghalna. Végre megjött a kedvező alkalom. A németek Clermont-Ferrand püspökét, a francia Piguet-t a dachaui táborba zárták. A püspök hajlandó volt fölszentelni a teológust. Megkezdődtek titokban a szentelésre az előkészületek. A fogoly püspök számára egy másik fogoly pap zászlószövetből püspöki palástot varrt. Egy fogoly bencés páter fából pásztorbotot faragott, valóságos remekmunkát. Két orosz fogoly pedig acélból főpásztori gyűrűt készített. A gyűrű köve helyett az acélba a két orosz a Kazáni Szűzanya képét véste. Munka közben az őrök meglepték őket és keményen megbüntették. De a két orosz nem hagyta abba a munkát, sőt acélból egy feszületet is készítettek: Piguet püspök elhatározta, hogy esetleges megszabadulása után haláláig ezeket a főpásztori jelvényeket fogja használni. 1944 decemberében történt a papszentelés a 26. blokkban. Többszáz fogoly pap – németek, osztrákok, csehek, lengyelek, horvátok, szlovének, olaszok, franciák terjesztették kezüket a püspökkel együtt a fölszentelendő fölé. A fiatal pap csak rövid ideig élt. A nélkülözések okozta betegségben 1945. augusztus 13-án elhunyt.
Makkos Mária romokban heverő kegyhelyére ez év nyarán vezetett zarándoklatok hadifoglyainkért a Szervita Atyák belvárosi templomában tartott nagy kilenceddel értek véget. Az egykori fogolykiváltó szerzetesek romkegytemplomának a felépítésére irányuló törekvések azonban nem zárultak le. Mint ismeretes, ez év szeptemberében elkészültek az ősi kegytemplom építési tervei. A hívek ezrei közül pedig sokan egy-egy téglával adtak kifejezést abbeli óhajuknak, hogy mielőbb szeretnék valóban méltó hajlékban köszönteni a Vérehullató Boldogasszony kegyképe előtt Makkos Márián a csodatevő Szűzanyát. A Szervita Atyáknál lázas munka folyik a szükséges építési anyagok megszerzéséért. Tavasszal meg szeretnék indítani az építkezést. A tél folyamán, bár szünetelnek egyenlőre a zarándoklatok, de a felépítési törekvések áldozatos támogatásának az ország katolikusai részéről nem szabad egy percig sem szünetelni. Segítsük a Szervita Atyákat, mert nagyon szegények. Akik tehát érzik és tudják, hogy nagy hálával tartozunk a sok imameghallgatásokért és évezredes történelmünk folyamán csodákkal határos megsegítésekért a Boldogságos Szent Szűznek, azok legyenek segítségére az építést vezető Szervita Atyáknak anyagiakkal és imával egyaránt! Álljunk be valamennyien a fogadalmi kegytemplomépítők sorába, hogy a budai hegyek erdőjében mihamarabb fennen hirdesse Égi Anyánk dicsőségét régi fényében és pompájában a tölgyerdő koszorúzta új kegytemplom Makkos Márián.
V. G. E.
Csak Amerikában születhetett meg ez a műfaj, mely óriási technikai mozgósítással propagál – a civilizáció ellen, pontosabban, ha ezt az őserdei lakosztályt jobban szemügyre vesszük, egy mesterkélten primitív civilizáció mellett. Csak Amerikában van lélektani megalapozottsága, mert itt a kezdő autószerelő is tud precedenst rá, hogy nem egy hozzá hasonló szegény ördög, meggazdagodva, ilyen műparadicsomot rendezett be magának Miami korallszigetein. Mi európaiak nem ismerjük a dzsungelt, ezért épp olyan izgalmasnak (mert exotikusnak) találjuk az itt lefényképezett állatkertet is. Állatban, izgalomban és exotikumban nincs is hiány, egy majom-komikus vezényletével kisebb-nagyobb oroszlánok, orrszarvú, krokodilok tucatjai és egész elefánthadtestek vonulnak fel a történetben, mely igazi amerikai mentalitással bennszülöttek százait juttatja krokodilfogra Tarzannak és családjának a megmentése érdekében. Élettől idegen ponyva ez, de el kell ismernünk, izgalmas és jó ponyva. A tájak, emberek, bravúrok és valami kisfiús bájú humor érdeklődésünket pillanatra sem engedik szabadon, míg Tarzan megvédi az aranyvadász kalandorok ellenében valódi titkos kincsét: szabadságát. Johnny Weismüller és Maureen O’Sullivan utolérhetetlen házaspárja mellett egy fehér és egy fekete gyermekszereplő hódítja meg a közönség szívét.
Hunyadi Dalma
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
