András! Bevallom, hosszan tépelődtem a fenti megszólításon.
Jelen levelemet tekintsd úgy, ahogyan a tapasztalt felnőtt elbeszélget komisz gyermekével. Nincsenek illúzióim: megváltozni nem fogsz, én sem leszek momentumos, ahogyan a Demokrata olvasói sem csapnak a homlokukra, hogy nahát, erre nem is gondoltam. Mondhatnám, közismert tények csoportosítása következik. Haszontalannak mégsem nevezném mostani nyílt levelemet, abban bízom, hogy mire a végére érsz, egy kicsit visszaveszel az arcodból. Bocsánat a jasszos kilengésért, úgy írtam, hogy megértsd.
Pártod, a Momentum a te gyermeked. A gyermek gyermeke. A kialakulatlan, ösztönös, lázadó lélek közéleti terméke. Valamikor mi is lázadtunk: de aztán körülnéztünk a világban, és miután a hozzád hasonlók már szinte mindent leromboltak, ami szép, nemes és emberi, lázadásunkat inkább értékmegőrzésnek nevezzük. Ti, momentumosok azonban biztosra mentek. Bár személy szerint te is állandóan arról prédikálsz, hogy egyetlen mozgalomhoz sem csapódtok, hogy sem jobboldaliak, sem baloldaliak nem vagytok (érdekes, mintha az LMP-t és a Jobbikot hallanám), mégis valahogy benne lógtok a politikailag korrekt közbeszéd alakítóinak hátsó felében.
Nézzük csak, miféle mondandótok van ennek az országnak: „A párt magát centristaként, egyszerre nemzeti és liberális, valamint konzervatív beállítottságúként határozza meg.” Hát ez pompás, az eszmetörténészek éppen most kapkodnak gyógyszer után, finoman szólva is nagy itt a kuszaság. De lássuk részletesebben is: „(a Momentum) támogatja a globális piacot, az integrált oktatást, a terhességmegszakítást, a homoszexuálisok jogait és a könnyű drogok gyógyászati célú fogyasztásának enyhítését, az állami szabályozás mértékéről szóló társadalmi vitát.”
Ebben aztán nincs nagy kockázat, lássuk be. Újszerűség pedig végképp nincs. És biztosan bennem van a hiba, András, de tudod, ez nettó százszázalékos SZDSZ-es szöveg. Biztosan Donáth Anna párttársad, Donáth László evangélikus lelkész lánya mondta tollba. Vagy Mécs János, Mécs Imre fiacskája? Esetleg Orosz Anna, az egyetemi KISZ-bizottság titkára, Orosz Csaba leánya? Alelnököd, Soproni Tamás, akit nem tudom, honnan szalasztottak, de nyilván nem véletlenül indult az Együtt–PM–MSZP–DK közös jelöltjeként a 2014-es önkormányzati választáson.
Kemény ez a csapat.
Biztosan te is azt vallod, hogy az apák és nagyapák bűneiért nem lehet megítélni senkit. Nagyjából én is így gondolom. Csak azért nagyjából, mert ismerem a német náci vezetők gyermekeinek irigylésre méltónak nem mondható sorsát. Hogy a te nagyapád, Fekete-Győr Endre, Heves megye mindenható tanácselnöke a nácikhoz képest kismiska volt? Nem is tudom. Gyilkosok közt üldögélt, gyilkos párt kádereként. Nem szólt, amikor szólni kellett volna. Kussolt és karriert épített, amikor ’56-os hősöket lőttek főbe. És szépen, módszeresen kivette részét a pártállami bűnökből – nem mezei párttagként, hanem helyi hatalmasságként, vezetőként. Boldogabb országokban a nagyfaterod nem úszta volna meg szolgálati nyugdíjjal, de hát, Istenem, ez úgy alakult, ahogy alakult.
De ne ragadjunk le a vörös kutyabőrnél, beszéljük konkrétan rólad, rólatok is. András! Miért is kellene benneteket tisztelni? Végül is kik vagytok ti? Te személy szerint, a huszonnyolc éveddel mit tudsz felmutatni? Van-e élettapasztalatod, fiam? Miért kéne rád hallgatnia bárkinek is?
Tudod, amikor nagyjelenetedet eljátszottad az Origo szerkesztőségében, másodszor villant belém a felismerés, hogy nektek végetek van. Először akkor gondoltam erre, amikor a kétségtelenül eredményes olimpiai hisztéria után bejelentettétek, hogy követelitek az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát. Abban a pillanatban tudtam, hogy afféle SZDSZ-LMP-féle doktrinerek vagytok, nulla ország- és életismerettel. Hogy fogalmatok sincs arról, hogy az embereket abszolút hidegen hagyja ez a szakpolitikai kérdés, és ami a ti fejetekben problémahalmazzá állt össze, az ott is marad.
Szóval, amikor beléptél az Origo szerkesztőségébe, már megrendült a nimbuszotok, de végképp még nem dőlt össze. De aztán jöttél te, és három perc alatt bevégeztél mindent. Hosszú évekre, de valószínűbb, hogy örökre hazavágtad szeretett mozgalmadat. Ahogyan ott pipiskedtél és számonkérő hangon oktattad, fenyegetted a munkáját végző újságírót, azt valamilyen földre szállt amatőrség lengte körül.
Várj, megpróbálom elmagyarázni. Tudod, a valódi politikus első leckéje az, hogy az agresszió és az erő nem ugyanaz. Magyarul, ha nincs erőd, és simán bunkó vagy, akkor bunkónak is látszol. Másképp áll a helyzet, ha megvan a politikai erőd a bunkóság kifehérítésére, igaz, bunkónak lenni egyáltalán nem tanácsos, mert az emberek az olyasmit észreveszik. Mit tettél te? Zéró hatalommal, zéró befolyással odavonultál az Origóba, és üres fenyegetőzéseket repítettél világgá. Ezzel mindenki (beleértve a baloldali sajtót is) számára nyilvánvalóvá tetted, hogy az olimpiai aláírásgyűjtés erőn felüli vállalkozás volt, valójában paprikajancsi vagy, aki nem tudja különválasztani a politikát a magánérzelmeitől. Arról nem is szólva, hogy az Origo ominózus cikke, amelynek ürügyén nem magánemberként, hanem kamerával felfegyverezve odamentél, igaznak bizonyult.
Ott álltál, fenyegetőztél. Nem tudom, emlékszel-e, többek között azt is meglebegtetted, hogy ha kormányváltás lesz, majd így lesz, meg úgy lesz, mindenesetre az origós kollégának van oka a félelemre. Mondod ezt te, András, aki állítólag szenvedsz a fideszes médiaterrortól. Mindenesetre most mindenki számára kiderült, hogy ha véletlenül hatalomra kerülnétek (soha nem fogtok), hogyan bánnátok a másként gondolkodókkal. És éppen ti, akik ébredéstől lefekvésig állandóan a toleranciáról locsogtok. Ti, akik a térképen nem tudjátok elhelyezni Romhányt és Csongrádot, de hirtelen felindultságotokban az egész nemzetet jó modorra tanítanátok – ti, akik bejelentés nélkül rátörtök másokra, és fogalmatok sincs az elemi viselkedési normákról.
Kósa Lajos azt mondta, hogy Szamuely módszereit követitek. Én meg azt mondom, hogy egyszerűen hűek vagytok a családi örökséghez. Ilyenek vagytok, ezt hoztátok magatokkal. És ha ezerszer is elmondjátok, hogy nem, semmi közötök a huszadik századhoz, akkor is nyilvánvaló, hogy nem mi, hanem ti éltek 1919-ben.
Igazából irigylem az origós kolléga nyugalmát. Telitalálat volt, és abszolút megsemmisítő, ahogyan csak üldögélt csendben, meghallgatott, és válaszra sem méltatott. Igen, így kell küzdeni ellenetek. A tiszteletlenség, agresszivitás, tudatlanság ellen a méltóságteljes viselkedés a legjobb fegyver. Vádjaid visszahullottak rád, és azóta is lépten-nyomon magyarázkodsz. Vereséget szenvedtél, de legalább Kálmán Olga szoknyájába (inkább nadrágjába) kapaszkodva elsírhattad a bánatodat. Soha nagyobb diadalt.
Olyan gyakran azért ne ismételd meg a fenti produkciót. Nem mindenki szocializálódott ugyanis a Solymár–Toldy Gimnázium–Rózsadomb belső háromszögben. A bokszmeccs meg, tudod, olyan, hogy ha tisztáztad magadban, hogy ringbe szállsz és bokszolni fogsz, nem pedig dominózni, akkor ott bokszmeccs is lesz. Ha pedig bokszmeccs lesz, pofonokat kapsz. Olykor állon vágnak, lassan lecsúszol a köteleken, aztán meg szépen kiszámolnak.
Nem mindenki olyan türelmes ám, mint az origós kolléga. Gondolom, fenyegetésnek érzed mindezt, pedig esküszöm, csak figyelmeztetésnek szánom. A te fajtád, a nyegle, pökhendi, izmozó budai ifjak rendszerint emberes pofonokat kapnak képletesen és valóságosan is, ha kiteszik a lábukat apuci és anyuci birodalmából, és a te stílusoddal szegődnek hívatlan vendégnek. Gondoltam, szólok. Mint tapasztalt férfi a tapasztalatlan srácnak. Mint gondolkodó ember a nyeretlen kétévesnek. Minek pofozógépnek állni, amikor a nézőtéren is üldögélhetsz?
Gondolom, keménynek érzed a fentieket. Talán még igazságtalannak is. Nem baj, majd megszokod (már ha érdemes erre a rövid kis időre). Tudod, ezt hívják közszereplésnek. Ez az élet, András, te választottad magadnak. Vigyázz magadra, gondolkozz és legyél szerényebb! Bárhova is vessen a sors, ne feledd, hogy nem elég pimasznak lenni, nem árt, ha értesz is valamihez! Sok szerencsét kívánok mindehhez!
Szentesi Zöldi László – www.demokrata.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
