Kétségkívül az elmúlt hét negatív szenzációja Ákos. Ákos kiverte azt a bizonyos biztosítékot és nők ezrei támadták meg indulatokkal fűszerezett epés megjegyzéseikben, hozzászólásaikban, beszólásaikban. Ezzel a blogbejegyzéssel – mely a blog tematikájától első olvasatra meglehetősen eltérő – én most vagy ismét kiverek egy biztosítékot vagy éppen ellenkezőleg: felkapcsolok egyet és némi fényt gyújtok a fejekben. Elsősorban Bihari Viktória fejében, mert nem titok, hogy az ő írása késztetett arra, hogy leírjam az ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Úgyhogy legyen a blogbejegyzés címe: Nyílt levél Bihari Viktóriának!
Kedves Viktória!
Nem ismerlek téged, ezért arra kérlek, hogy mindazt amit írok, ne vedd személyeskedésnek. Egyetlen írásodat olvastam – éppen az Ákossal kapcsolatosat – és korábban a nevedet sem hallottam még. Nem tudom ki vagy, nem tudom milyen vagy, de valószínűleg meghatározó közéleti egyéniség lehetsz 39.575 facebook követővel.
Nem ismerem Ákost sem, fogalmam sincs politizál-e, vannak-e jobboldali kapcsolatai, nem a zenéin nőttem fel és attól eltekintve, hogy a közelmúltban voltam az egri koncertjén és kellemes hatást tett rám mind a zenei stílusa, mind a szövegek mondanivalója, ahogy mondani szokás se kutyám, se macskám. Mindazonáltal a maga módján hozzád hasonlóan ő is meghatározó egyéniség, a magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége a maga 225. 885 facebook követőjével.
Vélhetően te sem ismersz engem és Ákos sem és ennek oka az, hogy veletek ellentétben én nem vagyok a közélet meghatározó egyénisége. Afféle magányos farkas vagyok, akinek blogoldala a maga 1.462 facebook követőjével minden bizonnyal nem fog a történelem alakulásába beleszólni, de szerencsére ez nem is célom.
Mindezeknek azonban az ég világon semmi jelentősége, sőt kifejezetten jó, mert így legalább pártatlanul foglalhatok állást. Ja, hogy nem kérdezted a véleményemet? Semmi gond, attól az még van és kikívánkozik belőlem, ahogyan belőled is, mégha nem is olyan lekicsínylő, kisstílű, ugyanakkor szánalmas stílusban, mint ahogyan tetted ezt te az Ákoshoz intézett nyílt leveledben.
Előrebocsátom, hogy egyikőtöknek sem fogok igazat adni és ennek oka nagyon egyszerű. Egyrész ebben a mesebeli illúzióvilágban nincs objektív igazság. Csak a saját belső igazságpontod létezik, amelyet talán egyszer te is megtalálsz, ha magadba nézel. Másodszor az ítélkezés nem az én feladatom és biztos vagyok benne, hogy a tiéd sem. Harmadszor pedig azért, mert a világon minden csak értelmezés kérdése, azaz nem létezik sem az objektív jó, sem az objektív rossz fogalma. Ebből adódóan mindig lesznek olyanok, akik bármely kijelentést, cselekedetet, tettet jónak minősítenek, megint mások pedig rossznak. Ez teljesen rendben van így, hiszen a világot e két ellentétes erő tartja mozgásban, amely az életünk minden szintjén kimutatható. Ákos eddig is két táborra osztotta az embereket, hiszen voltak akik szerették – számukra ő jó volt – és voltak, akik nem. Most mindössze annyi történt, hogy az előbbi tábor erősen megfogyatkozott, bár szerintem ez csak ideiglenes jelenség lesz.
A szubjektivitás miatt az, hogy Ákos mit mondott, az különböző nézőpontokból nézve jelenthet ezt vagy azt. Mindazonáltal a magyar nyelv rendkívül alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a dolgok helyesen értelmezését. Nézzük most meg a sokat vitatott beszélgetés kiragadott rövid részletét és értelmezzük azt az én kívülálló nézőpontomból!
Emlékeztetőül az elhangzottak:
“- A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem.
– Nem az a dolguk?
– Nem az a dolguk.
– Mi a dolguk a nőknek?
– Hát, mondjuk a női princípiumot beteljesíteni, nem? Hogy mondjuk valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni.”
1. “A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak.”
Nem értem a felháborodásotokat kedves asszonyok, hölgyek és lányok. A mondatból az derül ki, hogy nem kell ugyanannyi pénzt keresnetek mint egy férfinak, mégis emberszámba vesznek titeket. Miért baj ez?
20 éves házasságom alatt a feleségem soha nem keresett annyit mint én, mitöbb a kapcsolatunk kezdetén még jövedelme sem volt, mégsem éreztettem vele egyszer sem, hogy ő alábbvaló, mint én. És ha most hirtelen a jövedelme több lenne mint az enyém tudjátok mit tennék? Örülnék neki és egy percig sem élném meg úgy, hogy most aztán a férfiúi büszkeségemen csorba esett. A több pénz egyben több lehetőséget is ad és e tekintetben teljesen mindegy, hogy egy háztartásba melyik fél révén áramlik be több pénz.
2. “Én így érzem.”
Ákos nem azt mondja, hogy ez így van, ez a tuti, hanem azt: én így érzem. Veled ellentétben, aki ezt írod: “Megmondom neked a frankót.” Tényleg? Biztos vagy benne? Honnan tudod kinek mi a frankó? Egyáltalán mi az, hogy frankó?
Mi van akkor, ha én a négyzetről azt állítom, hogy a kör egyik megnyilvánulási formája, a végesről meg azt, hogy nem valaminek a végét jelenti, hanem a végtelen részletezettségi fokát mutatja meg? Akkor én nem leszek frankó vagy te?
Mert ugye mit is jelent az, hogy így érzem? Egy érzelmi viszonyulást egy adott dologhoz. És mit jelent az érzelmi viszonyulás? Az érzékelés egyéntől függő lecsapódását, melyet érzéseknek nevezünk és amelyek – lévén a környezet megváltozására adott válaszreakciók – mindig érzelmi változással járnak együtt. Pontosan ez történt most is.
Az egyik oldalon ott van Ákos, akinek hozzád hasonlóan vannak érzései és érzelmei, pontosabban érzelmei és érzései, hiszen sorrendiségében az érzelem mindig megelőzi az érzést, azaz ha megváltozik az érzelem, akkor megváltozik az érzés is. Erre jó példa, hogyha le tudod győzni mondjuk a tűztől való félelmedet, amely egy érzelem, akkor képes lehetsz a parázson mezítláb átsétálni, mert megváltozik a tűz, mint fizikai jelenség érzékelése. De hogy egy kézenfekvő példát is említsek, itt van mondjuk a menstruációhoz való hozzáállás. Férfiként tekinthetek rá úgy, mint valami ocsmány dologra, amely utálatot vált ki belőlem és ezért nagy ívben elkerülöm egy hétig a páromat. Ám tekinthetek rá úgy is, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ezért elfogadva azt nem kényszerítem magam egy hét elvonókúrára, mert meglátok benne egy másik lehetőséget. :)
Tegyük fel, hogy Ákosban valamilyen hatásra megváltozott a világhoz fűződő érzelme! Egy kicsit kiábrándult a világból, egy kicsit maga alatt van, összezördült a párjával vagy bármi egyéb és ezért megváltozik az adott dologhoz történő hozzállása és tesz egy (talán) elhamarkodott kijelentést. No és. Te még sosem voltál így? Te maga vagy a született tökély?
Mi van ha a kijelentése nem is elhamarkodott, hanem nagyon is megalapozott, azaz egyszerűen megváltozott a véleménye? Semmi. Ez a világ legtermészetesebb dolga, az egész létezés mozgatórugója, nem mellesleg a boldogság kulcsa abban az esetben, ha a véleménye valóban a sajátja és önmagából ered. A kérdés: Te változol és ezáltal változik a világhoz való hozzállásod vagy kiégtél és nem tudod elfogadni azt, hogy más változik? A másik kérdés, hogy vajon a te véleményed a sajátod, vagy egyszerűen átvetted valakiét, ahogyan tőled is átvette az a több mint 9.400 olvasó, aki lájkolta az adott írásodat?
A másik oldalon azt láthatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen megváltozott az Ákossal kapcsolatos érzelmed és érzésed. A szeretet átment utálatba. A kérdés: Milyen szeretet az, amelyik egyetlen olyan kijelentés miatt, amellyel az illető nem szimpatizál máris utálatba csap át? Egyáltalán mit szerettél Ákosban? A zenéjét vagy őt magát? Ha a zenéjét szeretted volna, akkor nagy ívben tennél arra, hogy mi a véleménye egy adott témában, azaz valószínűleg te nem elsősorban Ákos zeneiségét szeretted, hanem azt az eszmeiséget, amit ő képviselt. Mivel Ákos eszmeiségének forrása ő maga, ezért vagy bevallod vagy nem, de te Ákoshoz, mint emberhez vonzódtál. Ezért a hatalmas csalódás benned.
Apropó csalódás! Ezt a címet adtad az írásodnak. Mit is jelent a csalódás?
A csalódás egy érzés, amely valamely elvárásod meg nem valósulását követően keletkezik benned. Neked tehát elvárásaid voltak Ákossal kapcsolatban, hiszen ha nem lettek volna, akkor nem keletkezett volna benned csalódás. De miért vársz te el bármit is Ákossal vagy bárki mással kapcsolatban? Talán csak nem azért, mert azt szeretnéd, ha valami olyat megnyilvánítana, amit te nem vagy képes?
Ha te azt várod el Ákostól, hogy álljon ki a nők jogaiért, akkor annak egyetlen igazi oka van: te nem mersz kiállni önmagadért. Csalódtál önmagadban. Tiltakozhatsz ellene, de attól még a dolog erről szól.
Hiszen miért is vársz el bárkitől bármit? Mert te képtelen vagy megtenni. Azért várod el az autószerelőtől, hogy megjavítsa az autódat, mert te nem értesz hozzá. Azért várod el a politikusoktól, hogy biztosítsák a megélhetésedet és az öregkori nyugdíjadat, mert te önmagadban képtelen vagy rá.
Nyugi, nem vagy vele egyedül! Az élet sajátossága, hogy egyenként, egymástól elszigetelve képtelenek vagyunk egy csomó olyan dologra, amit egymással összefogva játszi könnyedséggel meg tudnánk tenni. Ironikus, de sajnos így van. Egymásra vagyunk utalva mindannyian, de sajnos mindig voltak, vannak és lesznek olyan szarkeverők, akik ezt nem látják be, mitöbb a maguk malmára hajtják vele a vizet.
3. “A nők dolga a női princípiumot beteljesíteni, valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni.”
Be kellene már látni, hogy ebben a világban senkinek sincs semmi dolga, semmilyen kötelezettsége, karmája és sorsa. A nőnek nem kell gyereket szülnie, a férfinak nem kell többet keresnie mint a nőnek, nem kell a családját eltartania, de még családot sem köteles alapítani. A világban minden csak egy lehetőség, amellyel vagy élsz vagy nem. Az, hogy te nőnek születtél, eredendően számodra semmilyen hátránnyal nem jár, ugyanakkor megteremt számodra egy egyedülálló lehetőséget: egy gyermek, egy új élet kihordásának és felnevelésének lehetőségét. Miért nem vagy rá inkább büszke? Miért nem élsz a lehetőséggel? Talán azért, mert nem találsz partnert hozzá? Ha igen, akkor vajon miért? Nem lehet, hogy a hiba a te készülékedben van, abban ahogyan a dolgokhoz hozzáállsz? Nem, nem lehet, hanem egészen biztos. Tudod miért? Mert a világ változás, az élet felfogás dolga.
Kedves Viktória!
Ha látatlanban tippelnem kellene, hogy milyen vagy, ha látatlanban profilt kellene alkotnom rólad, akkor azt mondanám: ….. De nem tippelek, mert távol áll tőlem, hogy megsértselek. Ám nagy általánosságban mégis határozott véleményem – Figyelem! Vélemény és nem állítás – az, hogy mindazon nők, akik emiatt a kijelentése miatt elfordultak Ákostól nagyjából 35 vagy inkább 40 év felettiek és az egyedülálló nők táborát gyarapítják. Talán kicsit kiégtek, talán kicsit életuntak, de biztosan nem rosszak csak attól, hogy nem élnek párkapcsolatban és nincs gyerekük.
Nincs azzal semmi baj, ha egy nő nem akar gyereket és azzal sem, ha inkább karrierre vágyik a házasság helyett. Ez minden nő személyes döntése, amibe senkinek beleszólása nincs. Baj akkor van, ha egy nő azért szingli és azért nincs gyereke, mert nem talál társat.
Ám még ettől is nagyobb baj az, amikor te, Viktória valakinek megmondod a frankót, mitöbb egyidejűleg sárba tiporsz egy másik embert csak azért, mert csalódtál önmagadban és/vagy így akarod a blogod olvasói táborát gyarapítani. Mert azt a vak is látja, hogy az ominózus cikk olvasottsága nagyságrendekkel meghaladja minden más írásod olvasottságát.
Idézve téged: A helyzet az, hogy beképzelt vagy, dogmatikus és hiteltelen.
2015 van.
Ébredj fel!!!!!
Mind neked, mind Ákosnak további sok sikert és boldog karácsonyt kívánok!
Üdvözlettel:
Goldeneye, alias Rozsnaki László, alias a lelkiismereted
Forrás:goldeneye.ws
Tovább a cikkre »
