Egy ukrán humorista csapat alkotása ez.
Persze 2017-ből, amikor még szabad volt viccelni ilyesmivel.
A kabarétréfa lényege: az ukrán nemzeti politikus – részben ukrán népviseletet hord – olyan pozíciót pályáz meg, megyei kormányzó akar lenni, ahol már számot kell adni az ukrántudásról, így elmegy a nyelvtanárhoz, hogy egy nap alatt megtanulja a nyelvet. Közben kiderül: még a betűket se ismeri rendesen.
Az a vicc, hogy nem vicc. Minden ködösítés ellenére, az átlag ukrán politikus nem tud ukránul.
Egyszerűen így alakult a helyzet történelmileg. A nyugat-ukrán elit egészen a XVII. századig lengyelül beszélt, a kelet-ukrán meg oroszul, majd a XVII. századtól mindenki oroszul.
Az ukrán nyelv csak a falvakban volt meg mint élő nyelv.
Kicsit olyan ez, mint az ír nyelv Írországban, bár annál jobb azért:
- Írországban a falvakban is kiszorította az írt az angol nyelv, egyedül Nyugat-Írországban maradt meg egy sáv, ahol maradt az ír napi használatban,
- az ír és az angol nem hasonlítanak egymásra – nagyon távoli rokonok -, míg az orosz és az ukrán igen, közeli rokonok, így az is megérti az ukránt nagy vonalakban, aki nem tud semmit ukránul.
Szóval olyan, mint Írországban, ahol a lakosság alig 3 %-a ír anyanyelvű, s még 22 % tud írül beszélni második nyelvként, azaz 75 %-a egy szót se tud írül Ukrajnában sose volt. Az ország nyugati részén az ukrán nyelv mindig többségi volt, a középső részen az orosz-ukrán kétnyelvűség volt jellemző, míg Kelet-Ukrajnában, a Krímben és a Budzsákban mindig az orosz volt a fő nyelv, de ukránul ott is értett mindenki.
Ukrajnában sokkal inkább amolyan szociolektus helyzet volt: azaz az ukrán ember otthon ukránul vagy kevert nyelven beszél, de amint „fontos” ügy merül fel, oroszra vált.
Saját élményem, amikor Epson ügyfélszolgálatos voltam. Közel ült hozzám a két darab ukrán kolléga. Az egyik mindig ukránul vette fel a telefont, majd az esetek 90 %-ában oroszul folytatta, mert az ügyfél megkérdezte „lehetne inkább oroszul?”.
Most persze politikai okokból nem szabad politikusnak oroszul beszélnie. Pedig sokan nem tudnak másképp szépen beszélni.
Maga az elnök, Zelenszkij is orosz anyanyelvű. Az ukrajnai zsidók hagyományosan jiddis anyanyelvűek voltak, de a XIX. sz. során sokan nyelvileg asszimilálódtak, s sose az ukránokhoz, hanem mindig az oroszokhoz, szóval ma szinte minden ukrajnai zsidó orosz anyanyelvű. A jiddis szinte teljesen kihalt arrafelé, szinte kizárólag Hitlernek „köszönhetően”: az egykori jiddis nyelvű zsidó törzsterület a mai Belarusztól Odesszáig terjedt, s ezen a területen a világháború alatt a németek és az ukrán Waffen SS csapatok gyakorlatilag minden zsidót likvidáltak.
A II. világháború előtt Minszkban pl. még zsidó többség volt. De Odesszában is relatív zsidó többség volt a német támadás előtt: 35 % zsidó volt, míg orosz és ukrán csak 30-30 %. (Az orosz zsidó viccekben máig az „odesszai zsidó” az egyik karakter.)
Szóval ma a jiddis beszédterülete az USA: aki időben kivándorolt a világháború előtt, azokból maradt egy jiddis közösség arrafelé. Máshol ez ritkaság.
De a fő téma: az orosz Ukrajnában. Teljesen mesterséges ez a mostani harc az orosz nyelv ellen. Ráadásul az orosz használata nem politikai alapú: sok oroszellenes ukrán is oroszul beszél, mert azt vallja, az ukrán nép kétnyelvű.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
