A bölcsészek előtt álló jelenkori kihívásokról, a minőségi oktatásról, valamint szakmai tervekről beszélgettünk Birher Nándorral, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE BTK) júliusban kinevezett dékánjával.
– A Pázmány BTK jelenlegi központjában, Budán, a Danubianumban beszélgetünk. Az új campus megépüléséig itt zajlik a bölcsészképzés.
– Zarándokúton vagyunk. Ahogy Kuminetz Géza rektor úr fogalmazott nemrég egy beszédében: „olyan ez, mint a pusztai vándorlás, még nem érkeztünk célba”.
Köszönetemet fejezem ki azért, hogy a Magyar Kurír és az Új Ember hetilap figyelemmel kíséri bölcsészkarunk sorsának alakulását ezen az úton. A Pázmány BTK-n zajló képzés ugyanis természeténél fogva az egész társadalom számára jelentőséggel bír.
Sokan emlékeznek még a piliscsabai campusra, amely a közösség szimbóluma volt, az épületek struktúrája a magyar és katolikus jelleget hangsúlyozta: az összetartozást. Ez az épületegyüttes különböző okok miatt nem volt fenntartható az egyetem számára, az elmúlt években lépésről lépésre el kellett búcsúznunk ettől a helyszíntől. Azóta folyamatosan úton van a bölcsészkar: először a piaristák régi gimnáziumába költöztünk, a budapesti Mikszáth Kálmán térre, most pedig a Duna túloldalára, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem területén található Danubianumba (az elnevezés a folyó közelségére utal). Sajnos ebben az épületben hosszú távra nem megfelelő az infrastruktúra, de a karnak lehetősége van arra, hogy a következő években egy új campusra költözzön, a belvárosba, a többi karhoz közel.
Tehát, ahogy rektor úr mondta, „még nem érkeztünk célba”, de lehet, hogy
Egy héttel ezelőtt Mária-szobrot avattunk a Mikszáth téri épületünkben. Szimbóluma ez annak a gondolatunknak, hogy a kereszténység üzenete biztos kapaszkodót nyújt, bármi történjék is körülöttünk.
– Melyek ezek a támpontok?
– Egyrészt amit Arisztotelész állít, hogy a maradandó boldogság az, amikor az ember gondolkodik. A gondolkodásban megtalált örömöt pedig a kereszténység teszi teljessé azzal, hogy kimondja, az ember test és lélek egyszerre, a lélekkel való törődés pedig különösen fontos, hiszen a lélek örökkévaló, szemben mindazzal, ami anyagi és így múlandó. Ezeket az igazságokat kellene hangsúlyoznunk napjainkban is.
A rendszerváltás idején a Pázmány-egyetem alapítói is abban gondolkodtak, hogy szükség van a kereszténység szellemiségétől áthatott vezető rétegre, és éppen a katolikus egyetemen tanuló bölcsészek azok, akik a társadalom vezető tisztségviselői lehetnek.
Idővel fordult ez a paradigma, és a jogászok képzése vált hangsúlyossá. A Pázmány ezen a téren az élen járt, s kétségtelen, hogy ebben az időszakban a bölcsészkar eredményei kevésbé voltak a kirakatban.
Napjainkra egyre lényegesebb szempont lett, hogy mindent előre kiszámítsunk. A matematika, az adattudomány kapott nagy hangsúlyt a társadalom irányításában is. Megjegyzem, a Pázmánynak ezen a téren is van egy erőssége, az Információs Technológiai és Bionikai Kar jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor
– A jelenlegi népszámlálást is szem előtt tartva, mi a konkrét társadalmi üzenete a Pázmányon zajló képzéseknek?
– A kereszténység alapvetően nem a számokról szól, hanem a lelkekről. Természetesen nem mindegy, hogy milyen eredményt hoz a népszámlálás, hány ember vallja magát katolikusnak vagy általában kereszténynek. Ha a Szentírásra gondolunk, s abban arra, amit Jézus tanított, a társadalmi felelősségünk nem kérdéses: jelen kell lennünk az anyagi világban. Az éppen aktuális társadalmi berendezkedés szerinti szabályok ránk is vonatkoznak, például adót kell fizetni, helyes módon kell kamatoztatni a talentumainkat. Hasonlót fogalmazott meg a vasárnapi evangélium is: „Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?” Keresztényként a világ fiaiként is okosnak és felelősnek kell lennünk. Ha az a feladatunk, hogy világosan hitet tegyünk az értékeink, a hitünk és az identitásunk mellett, akkor azt meg kell tennünk. Akár úgy is, hogy felelősséggel kitöltjük a népszámlálási kérdőívet.
A világban való lét megkívánja, hogy társadalomszervező elveinkkel megjelenjünk a politikum területén is. Ennek tudományos alapjait tekintélyes részben a bölcsészképzés rakja le. A közel négyezer hallgatót számláló Pázmány BTK-n politológiát, szociológiát is oktatunk, célunk, hogy ennek tudatában alakítsuk a jövőnket egy emberibb irányba.
– Milyen eredményeket szeretne elérni a bölcsészkaron dékáni megbízatásának három éve alatt?
– A kinevezésem szerint harmincnégy hónapom van a stratégiai célkitűzéseim megvalósítására. Ebben a távlatban a következő feladatokat azonosítottam: megerősítjük a tudományos láthatóságunkat, a kiváló kutatásainkat még több hazai és külföldi szaklapban publikáljuk. Minden érdeklődő számára bemutatjuk azokat az eredményeket, amelyekre joggal lehetünk büszkék, legyen szó középkori lovagvárak feltárásairól vagy éppen a testünk és az agyunk öregedése közötti különbség vizsgálatáról. Fontosnak érezzük, hogy az elismert irodalmi, nyelvészeti, történettudományi eredményeink mellett a pszichológia és a társadalomtudományok, így a szociológia, a politológia, a kommunikáció területén is doktori képzéseket szervezzünk.
Növelnünk kell a tudományos láthatóságunkat és a kapcsolatrendszerünket nemzetközi téren is. Szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani római, pápai egyetemekkel is.
A fókuszban azonban mindig a hallgató és az őt alkalmazni tudó munkaadó áll. Célunk, hogy értékes embereket adjunk hazánknak.
A Pázmány legnépesebb kara vagyunk, prioritásként kezeljük a társadalmi láthatóságunkat is. Szeretnénk, hogy az egyetem és azon belül a bölcsészkar értékként jelenjen meg a közbeszédben, s természetesen keresztény értékként beszéljenek rólunk.
Újdonság a bölcsészkaron, hogy létrehoztuk a hitéletért felelős dékánhelyettes hivatalát, mert élénkíteni kívánjuk a hitéleti programjainkat is. A Danubianumban berendeztünk egy imaszobát, a környéken pedig keressük azt a kápolnát, ahol a rendszeres szentmiséket tartanánk.
Újra hangsúlyozni szeretnénk a keresztény identitásunkat (ez egybecseng a Pázmány alapítóinak szándékával); önazonosságunkat, a keresztény, konzervatív igazságokhoz való ragaszkodásunkat egyértelműen akarjuk képviselni az egész társadalom felé.
Nagy versenyelőnyünk a vallási szempontból el nem elkötelezett intézményekhez képest, hogy hozzánk áll legközelebb az igazság. Jézus mondta: én vagyok az út, az igazság és az élet. Lehet, sőt biztos, hogy nem a miénk a legszebb campus, nem itt zajlik a legtöbb kutatás, de mi ismerjük az Úr igazságát. Az igazi feladatunk pedig, hogy képesek legyünk ezt másoknak is elmondani, átadni.
– Említette, hogy a kereszténység nem a számokról szól. Szakmai pályáját ugyanakkor jól számszerűsíthető eredmények kísérik, elsősorban a minőségbiztosítás terén.
– Eredetileg pázmányos vagyok, kánonjogi, jogi tanulmányaimat itt végeztem az egyetemen, majd folyamatosan képeztem magam a minőségbiztosítás terén is, amelynek lényege a folyamatszabályozás: megnézzük, mit lehetne még jobban csinálni, hogyan lehetne ezt mérni, milyen tervet tudunk kidolgozni ennek érdekében, az eredményt pedig számszerűsítjük, összevetjük az eredeti célkitűzésünkkel.
A dékáni stratégiai terveimet is a megfelelő időintervallumra ütemeztem, hónapokra bontva. Pontosan tudnunk kell, mikor mit szükséges mérni, mikor milyen adatok alapján kell vizsgálni az eredményességet.
Bízom abban, hogy kiváló kollégáimmal közösen, a rektor elvárásának megfelelően sikerült egy jó minőségbiztosítási rendszert kidolgoznunk a Pázmányon az elmúlt években. Rektori főtanácsadóként támogattam ezt a folyamatot, amelynek eredménye az intézmény öt évre szóló akkreditációja lett, s erre nagyon büszkék vagyunk.
A bölcsészkaron is hasonló most a feladatom: olyan folyamatokat kell kialakítanom, amelyek lehetővé teszik, hogy ütőképes hallgatói-oktatói közösség jöjjön létre, mire felépül az új campus.
– A bölcsészet reményteljes jelenéről és jövőjéről beszél a technikai civilizáció világában. Mire alapozza az optimizmusát?
– A mesterséges intelligencia (MI) soha nem fogja tudni kiváltani a bölcsészt, mert bár az MI képes szövegeket generálni, de éppen az nincs meg benne, ami a nagy mesterek műveiben jelen van.
– Talán a közösségi létünket sem. Úgy hírlik, népszerű programot tervez hallgatói-oktatói részvétellel a BTK-n. Kapcsolatban van mindez azzal, hogy könyvet írt a sörről, Hamvas Béla-i magasságokba emelve e nedű lényegiségét?
– Szeretnék a hallgatókkal közösen sört főzni, persze csak azután, hogy ki tudtuk fizetni a villanyszámlát. Örülnék, ha már idén ősszel meg tudnánk valósítani ezt a valóban közösségi programot, mintegy házi „Oktoberfest”-ként. Végül is a klasszikusok szerint sört főzni hidegben kell. A könyvemmel (A sör kora) kapcsolatosan említett Hamvas Béla-i magasságokat természetesen erős túlzásnak tekintem.
– Életpályáját meghatározza a hívő lét. Az Egyházban állandó diakónusként szolgál, négy gyermek édesapja. A tudományos kutatás terén miben látja a keresztény hit szerepét?
– Közel kerültünk ahhoz, hogy a tudomány „segítségével” képesek lennénk elpusztítani az emberiséget: akár a háborúk révén, akár a fenntarthatatlan környezeti folyamatok révén.
Elvileg megvan ez az adottságunk, hiszen a Teremtés éppen arról szól, hogy az ember kapott egy feladatot, azt, hogy „gondozza a kertet”. Úgy tűnik, mintha az elmúlt időben egyáltalán nem lettünk volna jó kertészek.
Mégis, látni kell azt is, hogy számos jó tudományos eredményt is el tudtunk érni: az átlagéletkor nő, a jólét is, az ember fejlődhet a tanulás által, vannak bölcsészkarok – ezeket az eredményeket nem szabad zárójelbe tennünk. De valamiképpen meg kellene oldanunk, hogy az eredményeink áraként ne faljuk fel a saját jövőnket.
Ebben az egész Földet óvó, s azon belül az emberi társadalmakat befolyásoló folyamatban, úgy vélem, leghatékonyabban a gondolkodni és szeretni képes emberek tudnak felelősen cselekedni.
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 2-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
