Nonszensznek és teljesen életszerűtlennek nevezték a Magyar Nemzet által megkérdezett piaci szereplők a Fidesz legújabb, a pártok közterületi hirdetéseinek feltételeit jelentősen megszigorító javaslatát. Az elképzelés – amelynek parlamenti vitája már meg is kezdődött – arról szól, hogy a pártok a kampányidőszakon kívül csak piaci áron hirdethetnének közterületen, olcsóbban nem. Ám a szabályozás azt már nem fejti ki, hogy pontosan mit is ért piaci ár alatt. A szektor érintettjei szerint ezt nem is lehet meghatározni.
Bauer Tamás, az IK Közterületi Kereskedelmi Kft. ügyvezetője a Magyar Nemzetnek kifejtette, hogy egy hirdetési kampány végleges ára rengeteg tényezőtől függ. Közrejátszik a piac éppen aktuális állapota, a kereslet-kínálati viszonyok, a jelenlegi helyzetben például a kormányzati kommunikációra lefoglalt hirdetések az egyéb hirdetők által elérhető reklámtáblák számát csökkentik, ezzel számukra akár még feljebb is vihetik az árakat. De számít az is, hogy az ügyfél milyen minőségű kampányt szeretne: minél jobb, minél forgalmasabb helyen áll egy-egy reklámtábla, a tulajdonosa annál magasabb árat kér érte. Hasonlóan, egy kampány átlagárát az is befolyásolja, hogy hol, illetve hány darab felületet vásárolnak hozzá. Nem mindegy ugyanis, hogy valaki akár csak egyetlen, de mondjuk Budapest legfrekventáltabb csomópontjában lévő plakáton szeretne megjelenni, vagy például egy országos kampányhoz jóval több hirdetést vásárolna, a csomagban kisebb településekkel, falvakkal is. Nagy valószínűséggel ugyanis arányaiban, vagyis hirdetési helyre lebontva az első verzió akár háromszor, négyszer is drágább lehet.
Szabó Henriett, az Odex ügyvezető igazgatója is azt fejtette ki, hogy a piaci ár definiálását nem tartja elképzelhetőnek, hiszen azt nagyon sok minden befolyásolja. A helyszínek vagy a mennyiség mellett még például az is számít, hogy egy ügyfél milyen időszakban hirdet, illetve milyen hosszú időszakra tervez. Hiszen az sem mindegy, hogy valaki egy hónapra vagy akár egy évre szerződik.
A szakemberek szerint az is számos kérdést vet fel, ha nem az objektíven lényegében meghatározhatatlan piaci ár, hanem a listaár lenne a törvény szövegében. Bauer Tamás például arra hívta fel a figyelmet, hogy a hirdetési felületek tulajdonosai akár egyik hónapról a másikra változtathatnak a listaárakon.
Kormánypárti forrásaink szerint egyébként a törvényben nem is feltétlenül definiálnák a piaci árat, hanem az ezzel kapcsolatos gyakorlati feladatokat rábíznák a pártok gazdálkodásának ellenőrzését végző Állami Számvevőszékre (ÁSZ). Felmerülhet például egy olyan lehetőség, hogy az ÁSZ független szakemberekkel felméreti a piacot, és így máris lesz viszonyítási alap, és akár egyfajta átlag- vagy piaci ár. Ugyanakkor a piaci szereplők ezt is elképzelhetetlennek tartották. Nemcsak amiatt, hogy egyszerűen képtelenségnek tűnik a rengeteg befolyásoló tényező miatt átlagról beszélni, hanem azon okból is, hogy ki az, aki egyáltalán rálátna mindenre.
Szabó Henriett elmondása szerint ugyanis nincs olyan, aki egészében látná a teljes piacot. Az adott szereplők is csak a saját szerződéseiket ismerik, nem lehet biztos tudásuk a konkurenciáról. Bauer Tamás hozzátette azt is, hogy a hirdetési felületek tulajdonosaival kötött szerződésekben az ár üzleti titoknak minősül. Márpedig ha azt nem lehet tudni, akkor kérdéses, hogy bármilyen szakember milyen információkra, ismeretekre alapozná, ha mégis megállapítana valamilyen átlagösszeget.
A fideszes javaslatot az egyik benyújtója, Kósa Lajos korábban „lex csicskának” nevezte. Arra utalhatott, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nemrég a parlamentben Simicska Lajos csicskapártjának nevezte a Jobbikot. Márpedig az elképzelésük egyrészt éppen a Jobbikról, másrészt pedig a Fidesz szerint Soros György hálójában lévő MSZP-ről szól. Kósa Lajos magyarázata szerint meg akarják nehezíteni a milliárdosoknak, hogy felvásároljanak pártokat.
http://mno.hu/
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.06.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
