Igen, a férfiak emancipációjának szinte teljes figyelmen kívül hagyása közben, egy sokakhoz eljutó női emancipációs cikk kicsit fárasztóan hat rám. Már megint… értem én, hogy igazság meg igazságosság, de ennek kétoldalúnak kéne lennie, nem? Odafigyelni a férfiakra, meghallgatni őket. Mindegy, nézzük, miről cikkezett a Nők Lapja ehéten!
A 2025. január 22 – i számban emelik Fókuszba a férfi és a női házimunka egyenlő elosztását. Egyenrangúak vagyunk-e otthon? – szól a kérdés. Még nem olvastam a cikket, de a címlapon látható pár szóból (Fókuszban, Férfimunka vs Női munka, Egyenrangúak vagyunk-e otthon?) nekem már rögtön jön le, hogy megint mi, férfiak leszünk, akik nem jól teljesítenek, akik adósak a nőknek, akik hibásan működnek.
Évtizedek óta ez a narratíva, ezért bennem ez az előítélet. Őszintén kíváncsi leszek, a cikket jegyző szerző vajon vizsgálja – e, hogy a férfiak a pénzkereső munkával, főleg, ha munkahelyre utazást is beszámítjuk, több időt töltenek, mint a nők, és elkötelezettebbek ezirányba náluk? (Warren Farrell: A nők miért nem hallják meg, amit a férfiak nem mondanak ki, avagy ki védi meg a férfiakat?, Kossuth, 2012)
Vagyis ezután ugyanazt a teljesítményt elvárni tőlük otthon, nem igazságos és nem helyes. Azonkívül Farrell a fent idecitált könyvében legalább ötven olyan tevékenységi kört felsorol, amelyek tipikusan házon belüliek és házkörüliek és férfikompetenciának számítanak. Ezeket sem ártana akkor elosztani a két nem között, bár azt elismerem, hogy ezek inkább vidéken és nem lakásban élők közt hangsúlyosak. Tető javítás, kerítésfestés, fűnyírás, stb. Persze a szemétlevitel, lefolyótisztítás, az mindenütt férfimunkának számít, Budapesten éppúgy, mint pl. Kőszegen, vagy Lukácsházán.
Nnna most állok neki a cikknek, és megnézem, mire jut a témában a szerző, aki amúgy Lami Juli.
No. Elolvastam. Jól sejtettem, a férfi nézőpontról a szerző látszólag semmit nem tud, legalábbis nem írt. Nem kifejezetten negatív, de a teljesen értehetetlen 50-50% elosztás híve, ami két nyolc órában dolgozó felnőttnél oké, de ha ez az egyensúly borul, akkor, mint fent jeleztem, már nem oké. Másodállást is sokszor a férfiak vállalnak, vagy fusiznak, hogy eltartsák a családot, ezután még házimunkát is végezni, mondjuk egy esti hazaérkezés után… Ne csak elveket lássunk, de a konkrét gyakorlatot is, kérem!
Említ a szerző egy Hollywood-i csörtét két celeb között, miszerint férfias-e a gyerekünket bébihordozóban vinni, és megállapítja, hogy igen. Egészen pontosan Piers Morgan brit tévés műsorvezető nevezte Daniel Craiget kasztráltnak, mert az babahordozóban vitte a gyerekét. Erre persze Chris Evans (is) visszavágott, hogy gond lehet a férfiasságával, ha azzal foglalkozik, hogy egy apa hogyan hordozza a gyermekét. Nekem speciel szimpatikus a Daniel Craig tette, de…
Piers Morgant is meg tudom érteni.
Ma a legjobban felmutatott, kihangosított elvárás velünk, férfiakkal szemben, hogy vegyünk át szerepeket a nőktől, évszázadokig női elfoglaltságokat, feladatokat osszunk meg velük. Értem, miért fontos ez. A nők ne szakadjanak bele a sok teherbe, és az apák jelenléte nőjön a családban. Jogos, mindkettő cél fontos. Ugyanakkor ez azért mégiscsak a férfiakat terelgeti át a női oldalra, és azt tanítja, hogy a jó férfi, igazából egy jó … nő? Anya helyett anya, és a munkában is mosódnak el a különbségek férfiak és nők között. Azért ez vezethet elbizonytalanodáshoz a férfiak között, nem?
Kasztrációs félelmeket, szorongást is okozhat, hogy már nem eléggé férfias az ember, hiszen az egyenjogúságot (amikor férfi és női egyenlő értékű) szépen átfordítjuk az egyformaságba. Nőktől kéne megtanulnunk férfinak lenni? Igen, lehet gond Piers Morgan férfias identitásával, sőt, ezt bizony én is tapasztaltam magamon fiatalabb koromban – de még most is. Ne nők mondják már meg teljesen, hogyan legyek férfi!
Persze hozzászólhatnak, segíthetnek építeni a férfi identitásom, de komolyan az alapoktól bele akarnak szólni? A modern világ – én így látom – nem nyújt jó üzletet a férfiak számára. A hagyományos férfiassággal szembemegy, és amit cserébe kínál, az csak még több – megvalósított női szerep férfiként. Hagyományos férfiszerepek is kellenek, ahogyan életem egy korábbi szakaszában nekem is az segített, hogy pl. karatéztam.
Tipikus férfias sport, és hiába vannak kiváló női karatékák, a sport alapvetően férfiak által űzött maradt. Vagyis még mindig férfiasnak számít. Erő, keménység, vezetői attitűd, határozottság – ez is kell egy férfinak, miközben legyen szíve is, és tudja kifejezni a saját belső világát. De akkor a világ is legyen rá nyitott, és amikor segítséget kér a férfi, akkor ne legyen kétszínű vele, és fordítson hátat neki! Ahogyan azt most teszi.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
