Női csendesdélután Csongoron

Női csendesdélután Csongoron

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! (Zsolt 118,1)

Áldott legyen az Úr neve, hogy még tart a kegyelmi idő, s még van lehetőség Istenhez térni. Június 6-án, pünkösdhétfőn a csongori református templom megtelt igére vágyó nőkkel. Fiatalok, idősebbek vegyesen érkeztek egész Kárpátaljáról, hogy csendesdélutánon oltsák lelki szomjukat. Csodálatos volt végigtekinteni a padsorokon, hogyan tölti be Isten dicsérete a teret, hogyan vannak együtt emberek egy szívvel, egy akarattal azért, hogy a teremtő Isten előtt leboruljanak, hálát adva megtartó szeretetéért.

Többszörösen is van mit megköszönni, mert vidékünkön béke van, mert a hiányosságok ellenére Isten sokkal többet ad, mint amit megérdemelnénk. Egyen egyenként kapjuk a lelki gyümölcsöket, a kérdés, engedünk-e a szeretetteljes hívásnak, és betöltjük-e küldetésünket földi életünkben. Az öröm természetes a keresztyén ember számára, mert forrása kiapadhatatlan.

Jézus Krisztus által minden napunk örömteli, ha engedjük, hogy Ő uralkodjék a szívünkben. 

Morokhovets Nadia lelkészfeleség és angol tanárnő tartott elsőként előadást arról, miként őrizhetjük meg lelki békességünket, hogyan tudunk a Szentlélek erejével akkor is boldogok lenni, ha látszólag erre semmi okunk. Csupán azért mosolyogni, mert tudjuk, hogy Isten szeret. Angol nyelven hangzott el 5 tanács a nők felé, kiindulva az Szentírásból: „Örüljetek az Úrban mindenkor. Ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4, 4) 

– Ami fontos, azt a Biblia többször megismétli. Ilyen a jókedv, a derű is, amit ne engedjünk, hogy elragadjon az ördög – figyelmeztetett az előadó. – Első tanácsom ezért: hagyjunk fel a panaszkodással! Ha valaki a közelünkben panaszkodik, ne folyjunk bele, ne engedjünk a kísértésnek, hogy mi is zúgolódókká váljunk!  „Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.” (1Korinthus 10, 10) A panasz az öröm gyilkosa. Ahogy az sem segít rajtunk, ha mások bőrébe szeretnénk bújni, elkívánva az ő helyzetüket. Ne képzeljük magunkat oda, ami nem a miénk! Foglalkozzunk azzal a feladattal, ami nekünk adatott. Mindannyiunknak van rendeltetése, a kérdés, elfogadjuk-e azt a szerepet, amit Isten szánt nekünk. Ne hasonlítgassuk össze magunkat másokkal, nincs értelme. A szívben lévő hála tud ezen segíteni. Sokszor mondjuk: Ukrajnában nem jó élni! Mikor a férjem misszionáriusként Afrikában szolgált, az ott élő emberek a napjukat azzal kezdték, hogy vizet gyűjtöttek. Mire van szükségünk valójában, hogy jól érezzük magunkat? Mennyivel könnyebb nekünk, ha észrevesszük, mennyi mindenért tartozunk hálával Istennek! „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat.” (2Kor 10, 12) Soha ne bánjátok, amiben vagytok! – hangzott a biztatás. – Az Úr jobban tudja, mit miért enged meg az életünkben. Legközelebb, ha rosszul érzitek magatokat, az igén keresztül nézzetek a helyzetetekre! „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róma 8,28) 

Hírdetés

De csak Isten megváltott gyermekei számíthatnak erre a kegyelemre, akik Ismerik Őt, és az Atya is ismeri őket.

Az, hogy van-e személyes kapcsolatunk Istennel dönti el a jövőnket. A bűnből való szabadulás csak és kizárólag Jézus Krisztus által lehetséges, az Ő váltságművének elfogadásával. Sajnos, még a hívő ember életében is jelen van az aggodalmaskodás, ami megmérgezi a jelent. Ezt mondja az Úr: „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Máté 6,34). Nem emberek ígéreteiben kell bíznunk, hanem a mindenható Atyában, aki az Ő országába hív mindenkit. A kérdés, akarunk-e oda menni?

Pocsainé Tövissi Tímea lelkipásztor, feleség és édesanya a nőkhöz fordulva a következőket mondta el:

– Isten a mélységekből kiemel. Millió okunk van a hálaadásra! Örömteli cselekedet kellene, hogy legyen az életünkben a hálaadás! Természetes folyamatnak, ami betölt minket. Mégis listát tudunk írni, mire van szükségünk ahhoz, hogy örülni tudjunk. És ha megkaptuk, akkor egy újabb listát készítünk, újabb kívánságokkal! Az életünket emberileg próbáljuk berendezni. Másokra figyelünk, ki hogyan él, és a hála helyett az aggódás uralkodik az életünkben. Kivesszük Isten kezéből az irányítást, magunk akarjuk megmondani, mi a jó nekünk. Pedig egyedül az Úr tudja, mire van szükségünk igazából az örömhöz. Mindent tud, azt is, ami velünk most történik vagy történni fog. „Hálás” és „hálátlan” történetekről olvashatunk a Bibliában is. Manoah felesége és Sára gyermekfogadásán keresztül érthetjük meg, nem mindegy, hála tölti be a szívünket vagy hitetlenkedés, kétségeskedés, panaszkodás. Hisszük-e, amit elkészít az Úr, az úgy is lesz, dacára az emberi szemmel látható körülményeknek? Isten a háttérben munkálkodik. Várja az engedelmességünket, köszönetünket. Őt nem lehet határozott IGEN nélkül követni! A kérdésem most hozzád, kedves testvérem, van-e látható jele annak, hogy hozzátartozol? Látható-e az elköteleződés irányába? Mutatja-e az életünk, hogy Ő uralkodik bennünk? Isten csak az engedelmes asszonyokat tudja megáldani.  Anna, Erzsébet és Mária azt tették, amit kedvesnek lát az Úr, és engedték, hogy betöltse életüket a Gondviselés. Velük együtt tudom-e mondani én is: Köszönöm, Uram, hogy használsz engem? Hogy áldott eszközöd lehetek? 

Gyakran radikális változásoknak kell bekövetkezniük, hogy célba érjünk.

Van, hogy Isten a komfortzónánkból kiemel, és olyan helyzeteket enged meg, amihez rendkívüli erőre lesz szükségünk. Ezt mondja Józsuénak: „Légy erős és bátor!” (Józsué 1,9) Ukrajnában háború dúl a keleti „végeken”, de harcok dúlnak a lelkekben is. Isten emberei is harcolnak, hogy megnyerjék környezetüket Krisztusnak. Az ige ma ezt üzeni, merjük magunkat 100%-ban a Mindenhatóra bízni. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha azt tesszük, amit Ő mond. A nagy kérdés: Ki Ő számunkra? Egy pótlék? Egy kívánságteljesítő, akinek megmondom, mit csináljon? Vagy az a hatalmas Isten, akinek kezébe bátran leteszem az életem, a családom, a munkám, mert tudom, terve van velem. Adja az Úr, hogy időben felismerjük küldetésünket, és ahhoz ragaszkodjunk, kinek „adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28, 18). Az Úr Jézus Krisztust kövessük, és Ő legyen mindannyiunkkal! Ámen.

Bodnár Diána


Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »