Noé megunta, hogy röhögnek rajta, amiért nőnek képzeli magát, és elköltözött az országból
Szlovéniába költözött Kiss Tibor Noé író, aki évek óta nyíltan beszél a transzneműségéről, de úgy érzi, nem tudja ezt a címkét lerázni magáról – írja a 24. Talán, ha nem beszélt volna róla évekig, akkor nem lenne címke sem – de ez már túlságosan kirekesztő megállapítás.
Így panaszkodik a nőnek öltöző buzeráns:
Évek óta abban élek, hogy újra és újra elővesznek, mert egy »olyat«, mint én, bármikor elő lehet húzni a kalapból, céltáblává lehet tenni. És nem azért, amit gondolok, mert az mindegy, arra sokan nem is kíváncsiak – hanem azért, ami vagyok. Amikor az ember már a mindennapjaiban is kezdi ezt érezni, akkor bizonyos értelemben megszűnik létezni. Számomra ennek az egész történetnek a másik félelmetes tapasztalata az, hogy lényegében bármit el lehet hitetni az emberről. Hogy egy gépezet áll veled szemben, de neked nincsenek eszközeid, és bármit teszel, valószínűleg csak ront a helyzeteden. Nem akarsz harcolni, mert tudod, hogy csak veszíthetsz. De nem akarsz panaszkodni sem, inkább hallgatsz, így viszont csak gyűlnek, gyűlnek benned a negatív érzések. És egy idő után már érzed: nem vagy ugyanaz.
Felelevenítette, hogy egy iskolát, ahol 2016-ban meghívták egy rendhagyó irodalomórára, később LMBTQ-párti iskolának gúnyolták, és több ehhez hasonló eset is előfordult különböző kulturális intézményekkel, illetve utolsó pillanatban lemondott ösztöndíjak és fellépések kapcsán.
Hírdetés
Transz emberként azt látom, hogy mindenki rajtunk röhög, hol a kinézetünkön, hol a gendersemleges vécéken, hol a »kitalált identitásunkon«. Az érintetteknek nincs hangjuk, néhány aktivistán és influenszeren kívül szinte senki sem képviseli őket – miközben róluk, az életükről, a motivációikról szinte mindenkinek megvan a véleménye.
Kiss lassan öt hónapja él Szlovéniában, de gyakran hazajár: "Hazadolgozom, folytatom a megmaradt magyarországi munkáimat, írói felkéréseket, interjúkat, fellépéseket vállalok." Mégis önkéntes száműzetésnek érzi, ami történt vele, de "el kellett jönnöm ahhoz, hogy mindezt végre végiggondolhassam, a helyére tegyem és megírjam".
