Nincs megnyugtató válasz a Slovnaft hulladékégetőjével kapcsolatos környezetvédelmi aggályokra Kacsinecz Krisztián2025. 04. 25., p – 17:02
A pozsonyi képviselő-testület elutasítja a Slovnaft tervét, hogy nagy kapacitású hulladékégetőt építsen a főváros területén, amely a pozsonyi mellett az ország más területeiről ide szállított, de egyes vélemények szerint akár külföldről is importált kommunális és veszélyes hulladékot dolgozna fel. A vállalat azzal érvel, hogy a hulladékégető a legjobb megoldás a szemét feldolgozására, a környezetvédők ezt cáfolják.
A Slovnaft 200 millió eurós hulladékégetője nemcsak Szlovákia, hanem a szélesebb régió egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lenne. Ahogy arra a Denník N rámutatott, évi több mint 320 ezer tonnás kapacitásával a négy bécsi hulladékégető közül a legnagyobbat is felülmúlná. Összehasonlításképp: Szlovákiában jelenleg két égető működik, Pozsonyban és Kassán, amelyek egyenként évente körülbelül 200 ezer tonna hulladékot képesek elégetni.
Az objektum nemcsak kommunális hulladékot, hanem kisebb mennyiségű, például kórházak és ipari létesítmények által termelt veszélyes hulladékot is kezelne, emellett a Slovnaft saját termeléséből származó melléktermékeket is.
80 ezer tonnányi mérgező hamu és salak
A magisztrátus és az érintett városrészek – Ligetfalu, Főrév, Pozsonypüspöki, Vereknye – polgármesterei több okból is ellenzik a Slovnaft gigaberuházását. Kifogásolják például:
az új égető feleslegesen nagy kapacitását – szerintük a tervezett égető mérete meghaladja a helyi igényeket, egyben rámutatnak, hogy a városnak már van egy működő égetője, inkább azt kellene korszerűsíteni;
a környezetre és a lakosság egészségére gyakorolt terhelés növekedését;
a környezeti hatásvizsgálat (EIA) során a hatások elégtelen kiértékelését;
a gigahulladékégetővel járó közlekedési terhelést és logisztikai problémákat (a hulladékszállítás miatt tovább növekedne a teherforgalom olyan városrészekben, amelyek már most is túlterheltek);
az óriási mennyiségű (akár 80 ezer tonna) mérgező hamu, salak és egyéb veszélyes melléktermékek kezelésével kapcsolatos kockázatok hiányos elemzését.
A városatyák rámutattak, hogy éppen ez utóbbiak jelentik a legnagyobb fenyegetést a lég-, talaj és vízszennyezés szempontjából, a vízszennyezés veszélye pedig különösen aggasztó a hulladékégető elhelyezkedése miatt, hiszen az a Csallóköz alatti ivóvízbázist is fenyegetné.
Kapcsolódó cikkünk
A kivitelező szerint innovatív és környezetbarát módszerrel semmisítenék meg a hulladékot.
A Slovnaft területén egy új, modern hulladékégető létesítmény építését tervezik, amely évente több mint 300 000 tonna hulladék feldolgozására lenne képes. A projekt célja a szemét energetikai hasznosítása, csökkentve ezzel a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és a szén-dioxid-kibocsátást.
A tervek szerint a létesítményben a hulladék kétharmada kommunális, egyharmada pedig ipari eredetű lenne, a szemetet teherautókkal, valamint vonatokkal szállítanák a nyugat-szlovákiai régióból. A Slovnaft állítása szerint a legkorszerűbb technológiát alkalmaznák, amely minimalizálná a környezeti terhelést és a károsanyag-kibocsátást.
A helyi lakosok és környezetvédelmi aktivisták azonban aggodalmukat fejezték ki a projekt kapcsán. Félelmeik szerint a hulladékégető növelheti a levegőszennyezés mértékét és veszélyeztetheti a közeli talajvizeket, különösen a Csallóköz területén. Ezen fenntartásaik miatt petíciót indítottak a beruházás ellen, amelyet már több ezren aláírtak.
A Slovnaft hangsúlyozta, hogy számos tanulmány készült a projekt környezeti hatásairól, beleértve az emissziókat, zajszintet és közlekedési terhelést. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a létesítmény nem lenne negatív kihatással a környezetre és a természetre. A vállalat mindezek fényében ígéretet tett arra, hogy folyamatosan tájékoztatja a nyilvánosságot és bevonja a helyi közösségeket a projekt különböző fázisaiba.
A hulladékégető építése várhatóan két év múlva kezdődik, és 2030-ra fejeződik be.
(pravda)
Anton Molnár, a Slovnaft szóvivője a pozsonyi városi képviselők nyilatkozatát “deklaratívnak és politikai jellegűnek nevezte”, egyben felhívta a figyelmet, hogy a galántai hulladéklerakó balesete is azt mutatja, hogy az ilyen létesítmények nem jelentenek hosszú távú megoldást, és veszélyeztetik a lakosokat. Hozzátette ugyanakkor, hogy a cég nyitott a szakmai párbeszédre.
Leszögezte, hogy Magyarországról szállított hulladékkal nem számolnak, szerinte a nyugat-szlovákiai ipari és kommunális hulladékmennyiség elegendő lesz a kapacitás kitöltéséhez. Pozsony megyében jelenleg öt hulladéklerakó van, amelyek fokozatosan megtelnek, és ha nem lesz új megoldás, Molnár szerint a hulladékot az ország másik felére kell majd szállítani, vagy Ausztriában dolgozzák fel – de „más áron”.
Az egészségkárosító anyagokat csak részben tudják megkötni
A hulladékégetők hátulütőire már több tanulmány és környezetvédelmi szervezet is rámutatott.
A legfőbb probléma, hogy egy ilyen létesítmény sem szünteti meg a hulladékot, csupán átalakítja, ráadásul eközben számos mérgező és egészségkárosító anyagot – például dioxinokat, nehézfémeket, nitrogén-oxidokat – juttat a környezetbe, amelyek nemcsak a környéken élők egészségét veszélyeztetik (pl. rákos megbetegedések, légzőszervi betegségek, születési rendellenességek révén), hanem a táplálékláncba is bekerülnek, így akár a távolabb élők is érintettek lehetnek.
A szűrőberendezések csak részben tudják megkötni ezeket a szennyezőket, megsemmisíteni viszont nem. Ezt bizonyítja, hogy az utóbbi években több nyugat-európai hulladékégető-létesítmény esetében is súlyos határérték-túllépésekre derült fény.
További környezeti kockázatot jelent, hogy az égetés során képződő pernye és salak veszélyes hulladéknak minősül, amelyet speciálisan kell kezelni.
Emellett a hulladékégetők – különösen, ha műanyagokat is égetnek – jelentős mértékben hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásához, így a klímaváltozáshoz is.
A Zero Waste Europe 2023-as tanulmánya szerint az égetők energiahatékonysága alacsony, a hulladékégetés energetikai szempontból elavult és gazdaságtalan, ráadásul az egységnyi villamos energiára eső emisszió is magasabb, mint például a földgáz esetében.
Kapcsolódó cikkünk
Rendkívüli környezeti terhelést eredményezhet egy újabb nagy pozsonyi hulladékégető megépítése, néhány kilométerre a már meglevő égetőtől – jelentette ki a közösségi hálón Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter.
„Pozsonyban nincsenek kapacitási gondok a hulladékégetéssel, inkább a meglevő égetőt kellene modernizálni” – tette hozzá Taraba. Biztosította a főváros lakóit, csakúgy mint a gyűgyi esetében, rendkívül körültekintően fogják elemezni minden új hulladékégető építési tervét.
„Az én vezetésem alatt Szlovákia biztosan nem lép például a svéd útra, ahol korábban rengeteg égetőt építettek, hogy külföldről importáljanak hulladékot. Nem tesszük Szlovákiát Európa szemetes kukájává” – szögezte le a miniszter.
Szerinte Szlovákiának szüksége van olyan égetőkre, amelyek hőenergiává vagy elektromos energiává alakítják át a hulladéklerakókban levő, a vízkészleteket veszélyeztető szemetet, de ezeket ott kell felépíteni, ahol szükség van rájuk.
A hulladékhasznosító energetikai központot (CEZO) a saját területén építené meg a Slovnaft olajfinomító, éves feldolgozási kapacitása 316 700 tonna lenne. Már idén megkezdődne az építése és 2029-re, esetleg 2030-ra fejeződne be. A feldolgozott hulladék kétharmada lenne háztartási hulladék, egyharmada pedig ipari, illetve konkrétan a Slovnaft gyártási eljárásai során keletkező hulladék.
Akadályozzák a fenntartható hulladékgazdálkodást
Az sem elhanyagolható tény, hogy a hulladékégetés a legdrágább hulladékkezelési módszer, legalább kétszer annyiba kerül, mint a lerakás. Az égetők gazdaságos működéséhez ráadásul folyamatos hulladékutánpótlásra van szükség. Mindez ellentétes a körforgásos gazdaság elveivel, és akadályozza a fenntartható hulladékgazdálkodást, az újrahasznosítást, de főként a hulladék csökkentésére irányuló törekvéseket.
Ha az égetők helyett újrahasználati, újrahasznosítási rendszerekbe fektetnénk pénzt, az nem csak olcsóbb lenne, hanem lényegesen több munkahelyet is teremtene
– mutat rá a magyarországi Humusz Szövetség.
Bár a beruházók igyekeznek az égetőket a legkörnyezetbarátabb hulladékfeldolgozási módszerként eladni, valójában vannak ökológiailag fenntarthatóbb alternatívák is, például a termékek javításának, újrahasználatának elősegítése, illetve az újrahasznosítás.
A hulladékégetők melletti érvek csak akkor állják meg a helyüket, ha valóban csak olyan szemetet kezelnek, amely nem újrahasznosítható, viszont ezt a beruházók nem garantálják. Az sem tisztázott, ki vállalja például az illegális hulladéktárolókból származó hulladék költséges utóválogatását.
Persze a legideálisabb eset az, ha minimálisra vagy nullára csökkentjük a keletkező hulladékot, ehhez viszont össztársadalmi szemléletváltásra és rendszerszintű, környezettudatos döntésekre lenne szükség. Szlovákia egyik téren sem áll jól.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
