Lackfi János költőt arra kértük, hogy az Új Ember pünkösdi számába írjon egy verset. Ezzel kívánunk minden kedves Olvasónknak, áldott, örömteli pünkösdi ünnepet!
Lackfi János:
NINCS MÁS ÖRÖKÖS
A Lélek megújít, és áthat, és árad,
és zuhog és suhog, és kiismerhetetlen,
felborogatja a kártyavárainkat,
felszítja a lángot, mely az égig lebben.
A Lélek súgja a választ a csendben,
a Lélek fennen lobogtatja a zászlót,
a Lélek harsog, hogy sohase féljünk,
a Lélek csak kimondja épp azt a pár szót.
Épp azt a pár szót, ami annyira kellett,
épp azt a pár szót, amitől életre kelhetsz,
amitől könnyű lesz a nehéz döntés,
amitől hipp-hopp, megnyílik a ketrec.
A Lélek a ruhádat összezilálja,
a Lélek a hajadat szemedbe fújja,
a gondolataidat szerteszórja,
meghív, hogy rendezd be a fejedet újra.
A Lélek megpörget, felröptet, táncoltat,
a Lélek felkap, mint papírt a szélvész,
hogy fentről majd lássad a másféle rendet,
a távlatot, amelytől megáll az ép ész.
A Lélek megkülönböztet jó s rossz erőket,
a Lélektől távcsövet kaphatsz a jövőhöz,
fellelkesít, ha a lendület elfogy,
noszogat, szeretet-söréttel lődöz.
Ha széttört a szíved, összeforrasztja,
mert a Lélek a leghatékonyabb ragasztó,
ha kihűltél, mint egy mirelit csirke,
áttüzesít, elnémul a panasz-szó.
Szíved frigyládáját táncold körbe,
tudod, hogy az Isten ott akar lakni!
Valódi kincseinket a Lélek fényesítse,
hisz nincs más örököse az Atyának, csak mi!
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
A vers nyomtatott változata az Új Ember 2025. június 8-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
