A bolgár nemzeti lélek török uralom alatt szerzett torzulása: az erősekkel kell tartani lelkesen.
Aki nem így tesz, azt a közvélemény elítéli.
Aztán persze, ha esetleg nyernek azok, akik az erősek ellen voltak, akkor utólag a közvélemény megváltozik. De csakis utólag. Ma nem szokás erről beszélni, de a XIX. századi törökellenes bolgár mozgalmaknak a maguk idejében nem volt tömeges támogatottságuk. Az átlagember azt mondta “ezek banditák, haramiák“, “hőzöngenek, ahelyett hogy dolgoznának“, s a legjobb esetben is csak azt “igen, jók a célok, szép lenne, de nem valósítható meg, csak rosszabb lesz a végén“. Ma ezek a “banditák” mind nemzeti hősök.
Annyira erős ez a vonás, hogy egyéni ügyekben is így van. Apai ági rokonságomban személyesen is tapasztaltam, a Magyarországon élők körében is, mert ez a vonás nemzetbeli, s a lakóhely se hat rá. Amikor a 80-as évek közepén mutattam a családban akkor még szamizdat Beszélőt, a reakció az volt “ezeket drogosok, ingyenélők, antiszociális elemek írják“, s nagy hibát követek el, hogy én ilyeneket olvasok és eleve hogy “ezeknek” hiszek. Aztán jött a rendszerváltozás, s ugyanezek a rokonok mind lelkes SZDSZ-hívők lettek.
Szóval a bolgár ember hibátlan iránytű: mindig képes megmondani, ki van hatalmon. Mindig az, akinek éppen lelkesen drukkolni kell. Jellemző: a családban egy szál MDF-es se volt, az Antall-kormány alatt se, mert mindenki tudta: a valódi hatalom az SZDSZ-nél van. A rokonság nyíltan szidta az Antall-kormányt annak létezése alatt, ebből tudtam: valójában nem Antall az ország vezetője.
Persze a török időkben ennek a magatartásnak reális oka volt, e nélkül valószínűleg kihaltak volna a bolgárok, a lázadókat ugyanis akkor a hatalom kiirtásig üldözte, míg a megbékélőket simán békén hagyta. Csakhát egy akkor pozitív szerepet játszott magatartás később csak negatívumot hozott.
Annak idején 1915-ban Bulgáéria így lépett be az I. vh.-ba, a “nehogy lekéssük a vonatot” jelszóval, nem vicc, az általános álláspont az volt, hogy ha az ország semleges marad, akkor nem lesz majd a biztos győzetesek oldalán, a biztos győztesek pedig Ausztria-Magyarország és Németország volt – ezt kiszámolták a korabeli tévedhetetlen szakértők. Az eredmény ismert: Bulgária még azt is elvesztette, amit a balkáni háborúkban még nem vesztett el, plusz gazdasági katasztrófa.
A mostani szófiai kanadai ideiglenes megszálló hatóság – a miniszterelnök kanadai, fiatal harvardi értelmiségi szakember, magyarul: se az országot nem ismeri, se nem ért semmihez – 100 %-osan teljesíti a nyugati igényeket, cserébe nem is vár semmit, se buksisimogatást. Mert ő lelkesen hisz a nyugat szent igazságában, önzetlenül.
Olyan erővel támogatja az oroszellenes szankciókat, hogy ezen még Kijevben is meglepődnek.
Most jött a meglepetés: leállt a gáz. Eddig a szöveg az volt: összeurópai megoldás lesz. Hát, nem lett, nem is lehetett volna. A buksisimogatás persze megjött: Ursula néni azt nyilatkozta “élésen elítéli az orosz zsarolást”.
Bulgária eddig legalább a fegyverszállításból kimaradt. Ennek oka persze triviális: az egyik kormánypárt azt mondta, kilép a koalícióból, ha van fegyverszállítás, ha pedig ők kilépnek, nincs kormánytöbbség.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
