Nimród származása – Nimród, a hunok és a magyarok őse (II. rész)

A Biblia kurtán-furcsán elintézi Kusfia Nimródot, holott a származása messze túlmutat az Ószövetségen. A Vízözön előtti Kusita Birodalom uralkodóinak leszármazottjaként a Vízözön után a Birodalom ázsiai részének első uralkodója volt. Számos nép hagyománya megemlékezik róla, és első királyának tartja. A krónikák szerint a magyarság is az ősapját tisztelheti benne. volt. Felidézvén az ókori írók Nimródról szóló feljegyzéseit, fény derülhet történelmünk mitológiába burkolt hajnalára.

 

Az ókori Egyiptom és Núbia (crowland.uw.hu) Hésziodosz, a Kr.e. VII. században élt görög történetíró a Theogónia (Az istenek születése) c. munkájában a saját korát jóval megelőző, de görög mezbe burkolt mitológiai hagyományokat mutat be: Mikoron még „ember sem élt a földön” a titánok[1] és az istenek között rettenetes háború tört ki. Az istenek győzelmével végződő háborúság múltán Kronosz titán istenek feletti uralmát Zeuszé váltotta fel. Akkortájt már létezett a kusok földje, az etiópok országa. A lakói iránt az istenek oly nagy rokonszenvet éreztek, hogy egy asztalnál vigadtak velük. A kusiták (etiópok) az emberiség legelső népének tartották magukat. Ezt támasztja alá az Ószövetség, miszerint a kusok földje már akkor létezett, midőn Isten még nem teremtette az embert.A kusita hagyományban Ámont[2] a világ teremtőjeként, a lég és levegő isteneként tisztelték. Meroë városában hasonló isteni tisztelet csak a fiát, Dionüszoszt illette. A kosszarvval, a tudás egykori jelképével ábrázolt Ámon volt a nyugati kusok, vagyis az etiópok első királya. Barna bőre miatt a görögök napégette Zeusznak hívták.[3] Neve az egyiptomi napisten, Nap Amon-Ra nevében él tovább.

 

Amon/Amun, a kusita kos-isten, a napégette Zeusz. Fején két stilizált szarv és a napkorong. (enkisfreedom.blogspot.com

 

Ámon isten feladatköre teljes egészében megegyezik a sumirok EN.LIL istenével. A különbség csak a megjelenítésében van. EN.LIL-t sem képen, sem szobron nem ábrázolták, mondván ő a láthatatlan, a mindenben és mindenkiben jelen levő isten vagy isteni erő, az egyiptomiak szerint a világmindenséget összetartó erő.

 

A kékre festett Ámon-Ra (dombormű, Abydos templom, Egyiptom, kb. Kr. e. 2000 (dreamstine.com)

 

Egyiptomban Ámont a lég istenét kékre festett emberalakban, kosszarvakkal, jelenítették meg. A fiát, Dionüszoszt Ozirisz néven tisztelték, s Nut, az égistennő és Geb, a földisten fiának tartották.[4] A kétféle eredeztetés csak látszólagos ellentmondás, hiszen Nut és Geb isten övezte teret Ámon, a levegő istene töltötte ki, így Dionüszosz/Ozirisz bármelyikhez tartozhatott, hiszen egyik a másik nélkül nem hozhatta volna létre a földi életet. 

 Nut, a kék égisten ráborul Gebre, a zöld földistenre, az eget tartó alak Dionüszosz/Ozirisz lehet (papirusz, fiatclup.com)

 

Kusita származása ellenére Ozirisz volt az egyiptomiak első istenkirálya. (Nem keverendő össze Menessel, az első ember-királlyal, Alsó- és Felső-Egyiptomot Kr. e. 3000 körül egyesítő fáraóval.A Felső-Nílus menti Kus-földről származó Dionüszosz/Ozirisz, az istenek küldöttje Etiópiából kiindulva telepítette be Egyiptomot, és az ottani népnek civilizációt adott. Elterjesztette a földművelést, városokat alapított, törvényeket hozott stb.[5] (A mezopotámiai hitvilágban a szerepkörét tekintve Oannesnek[6] a emberiség tanítómesterének és jótevőjének felel meg.) Némely ókori történetíró szerint az őskusok vándorlási útvonala valóban nyugatról keletre, vagyis Núbia felől az Arab félsziget felé irányult.[7]

 

Tutanhamon mint Osiris, a a szájnyitási szertartást végző Eje viseli a párducbőrt (freskó-részletTutanhamon sírkamrájáből)[8]„Dionüszoszt, Ámon fiát[9] és a seregét afrikai útjáról hazatértében a szomjhalál kerülgette, midőn hirtelen egy kos tűnt fel előttük. A megjelenését isteni jelnek gondolván utána mentek. A kos egy oázis forrásához vezette őket. Dionüszosz úgy vélte, a kos maga Zeusz-Ámon, ezért a tiszteletére azon helyt templomot emeltetett; jelképét a kost a csillagok közé helyezte, s elrendelte, midőn a Nap a Kos csillagképben időzik, akkor (tavasszal) keljen új erőre a természet.” A Kos/Aries csillagkép, Ámon isten jelképe a sumir csillagászati hagyományban a MUL-LU.HUNGA, vagyis a „hun ember csillaga”.

 

 

A Kos csillagkép (jedi-conssel.net)A kusita/etiópokhoz hasonlóan minden egyiptomi fáraó a három megnyilvánulású kusita ős, Dionüszosz/Ozirisz isteni leszármazottjának tekintette magát.Az égen ő a Nap, az emberiség bírája, a mindent látó Ámon isten szeme.A földön ő a Bakus, az emberiség őse.A Holtak birodalmában Seraphis, az alvilági istenek ura.Nimródot, a Vízözön előtti kusita/etióp istenkirályok leszármazottját a mitikus hagyomány Kusnak hívta. A származását tisztázta a régészet: A Katolikus Bibliai Enciklopédia szerint az etiópiai Kah–Urban, a Maguar-hegy lábánál, a Bakk-patak partján[10] született. Tehát valós történelmi személy, az ékiratok és az Biblia szerint nagy király és hadvezér volt.

 

Nimród (dombormű-részlet, II. Sargon asszír király khorsabadi palotájában, Kr. e. 750 köröl) biblearchaeology.org)

 

Etiópia Afrikában van, de létezik egy Kis-Ázsiai Etiópia is. A Vízözön előtt hatalmas volt Dionüszosz Kusita Birodalma. Afrikából átnyúlt Ázsiába. Hozzá tartozott, Arábia, Egyiptom, India, ezért a régiek Indiát, a vele határos Baktriát is Kis-Etiópiának hívták.[11] A Biblia az ázsiai és az afrikai kusokat nem különbözteti meg, de némely krónika igen. Kézai a magyarság elődeit az afrikai Etiópiából származtatja[12], amit Horvát István a Rajzolatai-ban is megerősit.[13] A mai történetírás mindkét megállapítást tévedésnek, illetve álmodozásnak tartja, mondván, a magyarságnak, ha lehetett volna is valami köze Etiópiához, akkor sem az afrikaihoz, hanem inkább a kis-ázsiaihoz.Az ókorban etiópoknak nevezték Média és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában is élt kassukat[14] vagy a kossaiakat, azaz a kusitákat. A kőemlékeken jól látszik, hogy a kassuk, Elam őslakói etióp típusúak. Az ábrázolásokon Nimród sem tűnik sémitának, származásra, kinézetre is kusita. Berossos szerint a kusita eredetű, arábiainak nevezett V. dinasztia[15] felségterülete megegyezett Nimródéval.A kusok Kelet-Afrikából, az Eritreai (Vörös)-tengert érintve az Arab-félszigeten át érkeztek a Folyamköz vidékére. (Ez útvonalon vezette ki Mózes a zsidó népet Egyiptomból az ígéret földjére! A zsidók egyiptomi fogságát és a kivonulását kétségessé teszi, hogy az egyiptomi források, pl. Manethón, a Kr. e. IV. században élt egyiptomi pap-író nem tud róla. Felmerül a gyanú, vajon nem Sesostris fáraó európai szkítákból toborzott hadi szövetségeseinek kis-ázsiai áttelepítéséről lenne szó.[16] Kr. e. 500 táján, a zsidók II. babiloni fogsága idején a tudós rabbik könnyedén hozzájutottak a káldeus királyok irattárában őrzött ékiratos táblákhoz, és az így talált történeteket a saját szájízük szerint beleszőtték a szent irataikba.[17] Ekképp kerülhetett Sesostris fáraó szkíta zsoldosainak (a későbbi pártusok) elbocsátásról szóló, un. kivonulási történet saját népüknek tulajdonítva, erősen átszínezve az Ószövetség[18] arámi és héber szövegébe.A vándorló kusok az Arab-sivatagot megkerülve jutottak Kis-Ázsiába. E kerülőnek nyomós oka volt: Az Özönvíz két részre szakította az eladdig egységes Kusita Birodalmat. Az összeköttetést a szárazulat mélyebb részein napjainkig megmaradt jókora víztömeg a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl akadályozta, nehezítette. Az anyaország természet által elszakított ázsiai részének is vezetőre, uralkodóra volt szüksége, így lett Nimród lett az ázsiai kusiták ura, első királya:  “Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földén. E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. És Reszent Ninivé között és Kaláh között.[19] Kalneh azonos Nippurral[20], Enlil isten szent városával, a sumir városállamok vallási központjával.A vízözönelőtti kusita Dionüszoszt és a vízözönutáni kusita Nimródot a párduc, illetve a párducbőrös viselet kapcsolja össze. Dionüszosz jelképe, szent állata a párduc, Nimród meg a nevében viseli.Dionüszosz/Oziriszt a testvére, a trónjára ácsingózó Széth megölte, a testét szétdarabolta. Ízisz istennő, Ozirisz nővére és felesége egy másik istennővel összeszedte teste darabjait és új életet legyezett bele.[21] Az életre kelt Dionüszosz/Ozirisz párducbőrt öltött. Az egyiptomiak hite szerint az életre kelt isteni én feltámadásának és újraszületésének jelképét a párducbőrt öltötte magára. egyiptomi A párduc egyiptomi neve a nebrodesz” hasonlít a foltos párducnak az ékiratos szövegekben megmaradt névváltozatára, a NIB.UR-ra, és a NIM.RU-ra.A „nimrud” kifejezés eredetileg a párducbőr viselőjének magasrangú istenkirályi, uralkodói tisztét jelölte, vagyis a jobbára ismeretlen saját névhez beszélő névként, méltóságnévként kapcsolódott. Idővel a foltosbőrű kacagány viselőjének valódi neve elmaradt, s a méltóságnév pl. Nimrud/Nimród esetében személynévként tovább.  Nimród/Nimrud neve három ékjelből tevődik össze. A hangzósítása elfogadottan Nimrud, mert az ékiratok megfejtéséhez használt nyelvekben, pl. az óhéberben nem volt ó hang, ezért a sumirból is száműzték. Holott minden arra mutat, hogy nemcsak ó, hanem ú, ű zöngéjük is létezett.  

 

                                     NIM         .        RU                    .    UD                              párduc v. oroszlán  –  gyermek, fia vkinek –  NapistenAz ékjelek olvasata NIM.RU.UD.A szöveg jelentése: „A Napisten párducfia”.A kusita és az egyiptomi hagyományban Dionüszosz/Ozirisznak, az első istenkirálynak, Ámon teremtő szeme-napjának a párducbőrős viselettel jelképezett szent állata a párduc, ami visszaköszön Nimród nevében és viseletében. A magyarság hite szerint valami hasonlót jelképez a párducos Árpád kifejezés.Megjegyzés: Dionüszosz a bor és a mámor isteneként tűnik fel Görögországban. Kusita, illetve egyiptomi eredetéről különös halála és életre kelése, továbbá szent állata a párduc árulkodik:A görög mitológia szerint Zeusz és Perszephoné, az alvilág istennője fiaként született. Zeusz felesége, a féltékeny Héra istennő, felbérelte a titánokat, hogy a csecsemőt tépjék szét… E tetten az istenek is elszörnyedtek… Zeusz az anyja Rhea titán segítségével magzata széttépett és megfőzött darabjait összeillesztette, és életet lehelt bele… Zeusz a legyengült csecsemőt, hogy erőre kapjon, Szemelé, thébai hercegnő méhébe rejtette… Így lett Dionüszosz Zeusz és Szemelé fia.Kusita eredetét jelzi, hogy görög földön is párducvontatta taligán közlekedett.  

 

[1] A titánok, a görög mitológiában Gaia, a föld és Uranosz, az ég gyermekei, Kronosz titán testvérei.

[2] Azonos a görög Zeusz istennel, Ozirisz pedig Dionüszosszal.

[3] Hérodotosz, II. 29.

[4] Hérodotosz i. m. II. 42. (Az egyiptomi eredetű Dinonüszosz a görög istenkörben a bor és a mámor istene lett.)

[5] L.m.f. 36-37. pp.

[6] Marton Veronika: Világkatasztrófák, Matrona, Győr, 2011, 78-80. pp.

[7] Afrika atlanti partvidéken túl virágzó plátoni (atlantiszi) civilizációnak lehettek az utódai

[8] Roth, Ann Macy: Opening of the Mouth, The Journal of Egyptian Archeology, Egyiptom, Vol. 79, 1993, 58. p.

[9] Diodorus Siculus: Bibliothéca Historica, Vol. III. 73.

[10] Catholic Biblical Encyclopedia, J. F. Wagner, New York, 1956, 786. p.

[11] Donelly, L. Ignatius: Atlantis : The Antediluvian World, New York, 1971.

[12] Kézai Simon mester magyar krónikája, kiadja Ráth Mór, Pest, 1862., 6. p.

[13] Horvát István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, Pesten, Trattner Mátyás Betűivel, 1825 (Debrecen, 2001) 16-22. pp.

[14] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 127. p.

[15] Friedrich, Delitzsch: Die Sprache der Kossäer, Leipzig, 1884. 49. p.

[16] Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010, 20-22. pp.

[17] Haupt, Paul: Der keilschriftliche Sintflutbericht, Hinrich’sche Bucchandlung, Leipzig, 1881. 20. p.

[18] Hivatalos felfogás szerint az Ószövetséget Kr. e. 300 körül II. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó kérésére 70 (v. 72) zsidó tudós fordította görögre, ezért hívják a görög fordítást Septuagintának, azaz 70-nek. Valójában a különböző részek fordításai „több évszázad munkája egészen a Kr. u. 2. századig.” A folyamatos átalakításokra Josephus Flavius és Origenés egyházatya hívta fel a figyelmet.

[19] Szent Biblia, Mózes I. könyve 10.8-12, Brit és Külföldi Biblia­társulat, Budapest, 1948. (A zsidóságot leszámítva az e területen élő mai népei pl. az arabok is az első királyuknak tekintik.)

[20] Delitzsch i. m. Wo lag das Paradies, 225. p.

[21] Ozirisz mítosz (wikipedia.org)


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »