„Rothadó díszekként lógtak a hullák a fákon. Némelyik meztelen volt, mások így-úgy öltözöttek, nadrágjuk ülepe fekete a bélürítéstől, amikor eltört a nyakuk. Ronda sebek és sérülések éktelenkedtek a legközelebbi kettőn az állomásfőnök lámpájának fényében. Az egyik ki volt herélve, férfiassága helyén ocsmány száj tátongott. A másik nő volt. Kidudorodott a hasa. (…) – Ezt hívják újabban a Szabadság ösvényének – mondta Martin, miközben újra letakarta a szekeret. – Egészen a városig tartanak a hullák.”
http://mno.hu/
Colson Whitehead nem finomkodik A föld alatti vasút című regényében, lényegénél ragadja meg az amerikai rabszolgatartást: a test romlandó árucikk, amit tulajdonosa bármikor keresztüllőhet, felhasíthat, és a fára lógathat, hátborzongató ornamentikát alkotva az ültetvénytől a település főteréig. Hadd lássa mindenki, hogy délen a rabszolgák szabadságának egyetlen útja a pusztulás, nehogy bárkinek kedve támadjon a szabad északi államok vagy Kanada hűvös levegőjéről álmodozva megszökni.
Volt azonban a szabadságnak egy valódi ösvénye, amit nem tettek közszemlére, az út rejtve, a felszín alatt vezette a kevésbé keserves élet irányába a szökött rabszolgákat. Ez volt a híres föld alatti vasút hálózata, aminek tagjai, a rabszolgaság eltörléséért síkra szálló fehérek és felszabadított feketék titkos útvonalakon menekítették ki a rabszolgákat délről. Becslések szerint több mint 100 ezer ember szabadulhatott meg terhétől a hálózat segítségével.
A menekülés a valóságban föltehetően kevéssé volt varázslatos, annál inkább pokoli folyamat, rettegéssel, nélkülözéssel, embertelen kínokkal. Ám Colson Whitehead azzal, hogy szó szerint értelmezi a szabadítóhálózat nevét, egy csöpp mágiát mégis belecsempész a regénybe. Nála a föld alatti vasút valódi alagutat, síneket és szerelvényt jelent, amely az ültetvényesek, a rabszolgavadászok és a spiclik talpa alatt robogott észak felé.
De a mágia a vonatfüsttel együtt elillan, mi pedig szemtanúi lehetünk a varázstalanításnak. „– Nézzenek ki, ahogy száguld magukkal, és látni fogják Amerika igazi arcát” – kiáltja a masiniszta a vasúton menekülőknek. A föld alatt robogó szerelvény élén mintha maga az író állna, hogy karját kitárva mutasson szét a sötétben: Íme, ez az ország a szabadság hazája, amely vérre, szenvedésre és rettegésre épül.
http://mno.hu/
Cora egy georgiai ültetvényen dolgozik. Már nagyanyja is rabszolga volt, ő maga pedig a szigorúan hierarchikus világ perifériáján tengődik. Legfőbb reménye egyben legnagyobb tragédiája: anyja az egyetlen, aki sikeresen megszökött a fogságból, magára hagyva kiszolgáltatott lányát. Egy nap azonban a vakmerő Caesar társaságában Cora is menekülésre adja a fejét, és a föld alatti vasútnak hála sikerül is meglépnie üldözői elől.
Csakhogy utazása a legkevésbé sem romantikus sikertörténet. A nyílt, brutális erőszak elől a jól leplezett, tudományosan igazolt rasszizmus, a feketék érdekében történő sterilizálás, a múzeumban mutogatott afrikai testek, és a mosolyok mögött rejlő gyilkos félelem világába érkezik, hogy aztán maga mögött hagyva ismét visszacsöppenjen a vérszomjas pusztításba. Szabadsága egy ponton túl értelmetlenné válik, hiszen „mintha az egész világon nem is volna hová menekülni, csak honnan.”
Whitehead Pulitzer-díjas regénye (Gy. Horváth László fordításában) néhol egy polgárjogi kiáltvány, máskor egy filozofikus esszé regényesítésének tűnik. Az író nincs híján az empátiának, könyve mégsem hozza olyan közel a menekülő embert, mint Toni Morrison kultikus műve, A kedves, amely szintén egy szökött rabszolgalány történetét beszéli el. A föld alatti vasút az alternatív történelmi epizódjaival sokkal inkább az évszázadokon át tartó kegyetlenkedésről és annak máig földolgozhatatlan következményeiről szól. Brutális eredettörténet; egy illuzórikus távoli pontot is kijelöl, mikor Cora azon tűnődik egy szökött öreg rabszolgával kapcsolatban, „mennyire volt rossz neki, és mennyit kellett jönnie, míg az egészet maga mögött nem hagyta”.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
