Mindig példamutató munkára törekszik az észak-komáromi építészmérnök, Csémy Olivér, aki a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban is több intézményt tervezett a Felvidéken. A szakember azt vallja, hogy ha egy épületben nincs valami plusz, szellemi többlet, ami inspirálja a lakóját, használóját, és szépre neveli őt, akkor nem beszélhetünk építészetről. Csémy Olivér reméli, hogy a tervei alapján elkészült óvodák nyomán arculatváltás indulhat el a felvidéki falvakban.
Sok mindenen múlik, hogy ki milyen hivatást választ magának. Van, aki a szülei nyomdokaiba lép, őt a családja befolyásolja, másokra a tanárai vagy éppen a barátai vannak hatással a pályaválasztásnál. Minek a hatására választotta ön az építészmérnöki hivatást?
– Saját magam döntöttem el, hogy építészmérnök leszek, nem volt rám senki hatással. Elolvastam a témában két-három könyvet, így tanulmányoztam Makovecz Imre a sárospataki művelődési házzal kapcsolatos kiadványát még az 1970-es évek közepén, és nagy hatással volt rám Frank Lloyd Wright kötete is. Amikor az utóbbit végigolvastam, akkor döntöttem el, hogy építész leszek. A szüleimnek más volt a hivatása, az édesapám üzemmérnökként, az édesanyám tanítónőként dolgozott.
– Ön egyszerre a Szlovák és a Magyar Építész Kamara tagja, így rálátása van mind a két ország szakmai szervezetére. Milyen hasonlóságokat és különbségeket tapasztal?
– A tapasztalataim szerint a Magyar Építész Kamara sokkal szervezettebb, sokkal jobban működik, és lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet a továbbképzésekre, ami nagyon fontos. Ki kell azonban emelnem, hogy itt is, ott is csak tag vagyok, a szervező munkában egyik országban sem veszek részt, így azért nem könnyű a két szervezet működését alaposan összehasonlítanom.
– Több évtizede a pályán van, sok épület terve fűződik a nevéhez. Van olyan, hogy egy-egy munkája, alkotása jobban a szívéhez nő?
– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok mindent magán megrendelőknek készítettem, akik viszont nem akarják nagydobra verni, hogy ki tervezte nekik az épületet. Ezzel együtt van több olyan publikus munkám, amelyekre büszke vagyok. Ilyen az észak-komáromi Tiszti pavilon felújítása és a belső udvarának beépítése, illetve a szintén a városban épült vásárcsarnok. Szintén kedves a szívemnek az észak-komáromi járási bíróság épülete, annak a felújítási dokumentációját szintén én készítettem el, de rengeteg Postabank épületet és azok belsejét is megterveztem. Most is egy izgalmas munkában veszek részt, én dolgozom ki a komáromi labdarúgó stadion terveit, a létesítmény magyar pénzből újul meg. Emellett részt vettem a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban is több munkával, de dolgoztam több alkalommal Magyarországon is, én készítettem el például a dél-komáromi fürdő felújításának dokumentációját.
– Mitől válik az építőanyagok összessége otthonos épületté, ahol az emberek jól érzik magukat? Mit tud ehhez hozzáadni egy építész?
– Úgy gondolom, nagyon sok mindent. Többnyire a hely és az idő szelleme, illetve valamilyen faja spiritualitás vezérel. Biztos vagyok abban, hogy maga az építészet sokkal többről szól, minthogy falakat rendezünk mérnöki pontossággal. Ha nincs benne valami plusz, szellemi többlet, ami inspirálja a lakóját, használóját, és neveli őt a szépre, akkor nem beszélhetünk építészetről. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ha ezek megvannak, akkor, az maga az építészet. Ennek segítségével élővé válik az épület, és a lakója szerves használója lesz az ingatlannak. Így a ház szerencsés esetben a funkciója mellett élményt, biztonságot és meleget nyújt a használójának.
– Építészként jelentkezett a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának Jövőt építünk pályázatára, amin két munkájával is indult. Mit kell tudni ezekről az alkotásokról?
– A pályázaton olyan munkákkal indultunk, közösen a fiammal, amelyeket a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban készítettünk el Perbetén, Bátorkeszin, Vágfarkasdon és Dunaszerdahelyen. Arra törekedtünk, hogy ezekben a bölcsődékben és óvodákban a gyermekek ne csak jól érezzék magukat, hanem magukénak is érezzék ezeket az intézményeket. Abban bízom, hogy majd felnőtt korukban is szívesen gondolnak vissza ezekre az épületekre és az ott töltött időkre. Talán a gyermekek az agyukban lefényképezik ezeket a bölcsődéket és óvodákat, és ez ad egyfajta útravalót nekik az élethez is. Talán ezekkel az épületekkel neveljük is őket.
– Mekkora jelentősége van a helyi közösségek életében ezeknek az intézményeknek?
– Az oktatási intézmények, így a bölcsődék és óvodák a magyarság szellemi karbantartását végzik, hozzájárulnak a nyelvünk megvédéséhez. A szülők ezeknek köszönhetően jobban ragaszkodnak a gyökereikhez, vagyis a jó, magyar anyanyelvű bölcsődék és óvodák a szülőföldön való megmaradást szolgálják. Emellett faluképi küldetése is van ezeknek az épületeknek, éppen ezért igyekeztük mindegyiket úgy megtervezni, hogy az adott község rehabilitációja ebből az origó pontból indulhasson el. Vagyis példaértékű épületeket igyekeztünk letenni az asztalra, ami azért fontos, mert a felvidéki falvak építészeti szempontból meglehetősen vegyes képet mutatnak. A megtervezetett épületeink ennek érdekében úgy járnak elől jó példával, hogy közben nem tolakodóak, és illeszkednek a falusi életmódhoz. Bízunk benne, hogy a munkánk nyomán elindulhat egy arculatváltás.
– Mit jelentene önnek, ha elismernék valamelyik munkáját a Jövőt építünk pályázaton?
– Mindenképpen örülnék, ha másnak is jó véleménye lenne az általunk megtervezett épületekről, ez mindig jó érzés. Egy díj adhat feltöltődést is, és bizonyságot arról, hogy amit csinálunk, az jó dolog, és a szakmán keresztül tudunk az embereknek valamilyen pluszt adni.
The post Nevelne az épületein keresztül a felvidéki építész appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
