Az izraeli kormányfő valóban történelmi jelentőségű látogatást tett Budapesten. A V4 nemzetközi felértékelése mellett ugyanis szóval és cselekedettel is nagy szolgálatot tett a magyar, európai és az izraeli politikai kultúrának.
“Bitó-szalon” – 2013/14 körül attól volt hangos a média, hogy vajon kik lehetnek bejáratosak a fővárosi liberális és baloldali értelmiség eme önjelölt Olümposzára, ahol még a magyar belpolitikába kőkeményen beavatkozó André Goodfriend is megfordult.
Az efféle értelmiségi köröket és attitűdöt talán Orbán Krisztiánnak a “féltudású elitekről” tíz éve írt cikke jellemzi a legjobban. A nyugattal már a Kádár-korszak alatt kapcsolatba lépő magyar értelmiségiek és technokraták akkor – leginkább az ilyen kapcsolatoktól és tudástól politikai és megbízhatósági okokból elzárt hazai kollégáikhoz képest – valóban versenyképes tudásra tettek szert. Vakok között ők voltak a félszeműek.
Ezt követte a valódi olümposzi istenek szemében halandók által elkövethető legfőbb bűn, a hübrisz. Elhitték, hogy az akkor megszerzett tudás, világlátás és kapcsolatrendszer egy életre szól, olyan kenet, amely itthon nekik és tanítványaiknak is garantálja a királycsináló szerepet, a döntéshozói, vagy döntés-előkészítői pozíciók tartós elfoglalását. Hát nem.
Orbán Krisztián cikke pont ennek a fővárosi elitnek a kormányzása idején íródott, és lesújtó állapotfelmérést ad a “progresszív” Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok országlásáról. A de facto államcsődhöz vezető “szakértői” kormányzásból következtetésként ez az elit nem a saját képességeinek korlátosságát vonta le, hanem azt, hogy “nem hallgattak rájuk eléggé”, mintha nem ültek volna ott a stratégiai kerekasztaloknál, vagy a számtalan miniszterelnöki és miniszteri tanácsadó testület valamelyikében. Hát persze, a hiba mindig a másik készülékében van.
Kedvenc liberális és baloldali technokratáink 2010-ben el sem tudták azt képzelni, hogy ki lehet paterolni az IMF-et, vagy hogy megszorítások nélkül, a multik és bankok rovására is működhet egy igazságos tehermegosztás.
Mellékszál, de sajnos a konzervatív értelmiség egy része sem tudja ezt elképzelni, akik 2010-ben látták elérkezettnek az időt arra, hogy liberális és baloldali pálya- és kortársaik árnyékából a NER napos oldalára lépjenek. A hiba csak ott volt, hogy a “Dimitrov téri Harvard” szemléletében szinte ugyanazt javasolták, mint levitézlett kollegáik. Ezek a konzervatívok duzzognak azóta elefántcsonttornyaikban “meg nem értett” (valójában nélkülözhető) zsenikként, vagy újabban már a liberális értelmiségiekkel közös könyvben is.
A “Bitó-szalon” értelmisége azonban a Bajnai-projekt látványos kudarca után sem adja fel. Olyanok, mint a viccbéli csodarabbi, akinek mindig van újabb ötlete a libák megmentésére. A Jobbikkal való választási szövetség, a migránsok beengedése és a választási rendszer arányossá tétele érdeklődés és támogatás híján elmarad. Másfajta támogatásról azonban láthatóan nem akarnak lemondani, nem akarnak kiesni a nemzetközi Soros-maffiából, ahol a frontországnak számító Magyarország miatt még megőrizték fontosságukat.
Talán ezért álltak bele reflexből az európai szuperállamot támogató média és Brüsszel Sorost védő, “antiszemitázó” kórusába. Újra a régi módszereket látjuk: Feljelentőlevelet “tanulmányt” ír(at)nak, a külföldi vendéget már megérkezésekor letámadják külön találkozón győzködik, politikai és véleménymonopóliumok üzlettársait “komoly” szervezetek vezetőit szólaltatják meg, kőkeményen politizálnak interjúkban mondják el “civil” és “szakértői” véleményüket.
Ne csodálkozzunk, ha az izraeli kormány is megelégelte azt, hogy felvállaltan marxista és kozmopolita, azaz ateista és nemzetállamok feletti indíttatású entellektüelek kedvük és érdekük szerint használhassák az antiszemita vádat. Csurka István és a látens antiszemitizmust arabbarát anticionizmusba csomagoló Jobbik esetén még hittek nekik külföldön, 2010 óta azonban már nem. Ott is jól tudják ugyanis, hogy a zsidók nem Budapesten félnek utcára menni.
Netanjahu, aki biztosan ismeri a “Farkast kiáltó kisfiú” meséjét, Izrael Állam védelmében sem engedheti, hogy hobbipolitikus értelmiségiek elszabadult hajóágyúként magukhoz vegyék az antiszemitizmus meghatározásának immáron nemzetközi előjogát és azt az izraeli-palesztin konfliktusban a palesztinok oldalán álló Soros érdekében használják fel. Netanjahu tudja, amit Orbán Viktor Tusnádon ki is mondott: A Soros-maffia Washingtonban és Tel Avivben (mint ahogyan Budapesten) sem tud jelenleg érvényesülni. Ezért járnak Brüsszelbe, ahol puszipajtásaik tárt karokkal fogadják őket.
Ha az EU a “nyitott társadalom” projekt nagymintás kísérleti terepévé válik, idővel az USA, vagy Izrael is búcsút mondhatna a nemzetállami kereteknek. Pont ezért kellett az izraeli kormányfőnek varázstalanítania a “Bitó-szalon” értelmiségét és a hozzájuk kötődő, jobb sorsra érdemes Mazsihiszt. Mert tényleg frontország vagyunk, és tényleg sokan figyelnek ránk.
Kiszelly Zoltán – http://mozgasterblog.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
