Tata város önkormányzata tavaly, a vírus okozta korlátozások miatt nem tudta megszervezni azt a tehetséggondozó tábort, ahol a magyar nemzethez tartozó, négy ország területéről évente érkező fiatalok alkotnak egy héten keresztül a művészetek jegyében.
„101 év után nagykorúvá vált a tábor, így 18. alkalommal lehettek együtt szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai, valamint tatai gyerekek és fiatalok Tatán” – mondta az ünnepélyes tábornyitón Michl József polgármester, majd így biztatta a táborlakókat:
Az idei évben a tábor a szecesszió jegyében zajlott. Két szekcióban dolgoztak a gyerekek. A szépművészet ágazataiban Sulyok Teréz tatai festőművész, Kóthay Péter tatai művésztanár és Gútay János tatai szobrász igazította el a fiatal alkotókat a képzőművészet különböző technikái között.
A kézműves szekcióban Juhász Tímea tatai keramikus, Baracska Árpád szőgyéni restaurátor, Nyikus Anna, a Szőnyben élő és alkotó iparművész mutatott utat a foglalkozások alkalmával.
Az irodalmi és drámapedagógiai foglalkozást Gútay Jánosné irodalomtanár vezette,
A kísérőprogramok keretében megtekintették a felújított Esterházy-kastélyt, érdeklődés szerint alkalom nyílt levendulababa és levendulazsák varrására, gyertyaöntésre, monogramkészítésre érdeklődés szerint, de volt városnézés kisvonattal és közös fagylaltozás is.
Az ünnepélyes zárókiállításra a Menner Bernát Zeneiskola dísztermében került sor, ahol a táborozók alkotásait csodálhatta meg a közönség.
A foglalkoztató tanárok a szakvéleményekben megdicsérték a gyerekek szorgalmát és igényes, egyheti munkáját, melyet hűen tükrözött a kiállítás gazdag anyaga.
A felvidéki, erdélyi és vajdasági testvértelepülésekről érkezők köszönetet mondtak a foglalkoztató tanároknak és a házigazdáknak. A mindennapi gondoskodást Osgyáni Zsuzsannának, a tatai önkormányzat külkapcsolatokért felelős munkatársának köszönték meg.
A búcsúzás és az elválás nehéz perceit a fiatalokban és felnőttekben egyaránt az a tudat enyhítette, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok egymás iránti szeretetét nem gyengítik a határok, a személyes kapcsolatok erősítik az összetartozás érzését. Szeretetteljes ölelések kísérték az utolsó perceket, és az a remény, hogy jövőre ugyanúgy részesei lehetnek a közös testvérváros nagyvonalú és tartalmas rendezvényének.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
