A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés, a törvény elfogadásával kinyilvánítva, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek”. A nemzeti emléknapon a Felvidék számos településén tartottak megemlékezéseket. (A tudósításokat folyamatosan frissítjük.)
∗∗∗
Égő gyertyák a Trianon-emlékkőnél
Nánán a Csemadok Alapszervezete idén nem szervezett közös megemlékezést. Felhívást tett közzé, hogy a Trianon-tragédia századik évfordulójára állított emlékkőnél bárki elhelyezhet nemzetiszín szalagot és gyújthat gyertyát.
Elsőként a helyi alapiskola kisdiákjai vonultak ki tanítójukkal. Gyertyát vittek, magyar szalagot kötöttek az emlékkőre, és verset mondtak.
A nánai kisikolások
16.30 órakor megkondult a harangszó a faluban.
A délután folyamán a Magyar Szövetség nevében Hanza Bán Krisztina elnöknő gyújtott gyertyát, majd a Csemadok vezetőségi tagjai is csendes megemlékezést tartottak gyertyával és nemzetiszín szalaggal.
Párkányban a Csemadok alapszervezete, a Magyar Szövetség és a Memoriae Patrum Honismereti Társulás közös megemlékezést szervezett a Sobieski történelmi parkban álló emlékkőnél. A rendezvényt a Szivárvány énekkar a Himnusz eléneklésével nyitotta. Az Ady Endre Alapiskola diákjai, Danič Dávid és Danič Ádám egy-egy verssel emlékeztek a magyarság tragikus szétdarabolására.
Az ünnepi szónok dr. Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke volt. Beszédében idézte a történelem máig fájó, igazságtalan időszakát és az idegen országba szakadt kisebbségi sors örök fájdalmát. Végül a megmaradás zálogára, az összefogásra hívta fel a felvidéki magyarság figyelmét.
Ünnepi gondolatai megrendítőek voltak, ugyanakkor fontosak a jövő biztosítása szempontjából is.
A megemlékezésen jelen voltak a civil szervezetek képviselői: Izrael Diana, a Csemadok járási elnöke, Bacsó Péter, az Ady Endre Alapiskola igazgatója, a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola képviselői, az egyházak vezetői – dr. Fóthy Zoltán katolikus körzeti esperes, Pólya Csaba református lelkész –, valamint Szabó Jenő, a város polgármestere. Valamennyien koszorút helyeztek el a gyászos évforduló alkalmából. A megemlékezést az énekkar és a résztvevők a Szózat eléneklésével zárták.
Szarka Tamás: Kézfogás 2026 – esztergomi bazilika, nemzeti összetartozás napja
Az összetartozás napján az esztergomi bazilikában mintegy ezer kis- és nagydiák gyűlt össze, hogy Szarka Tamás Kossuth-díjas előadóművésszel együtt énekelje: összetartozunk, egy vérből valók vagyunk. Szarka Tamás bevezetőjében prózában, majd dalban is elmondta ezt, és vele énekelt, majd tapsolt a több mint ezer diák – köztük sokan felvidéki iskolákból. Felhangzott az „Otthon vagyunk”, a „Boldogasszony Anyánk” és a nemzeti ima is. Az énekkart Vereckei Attila vezényelte.
Fotó : Csáthy András
DE/Felvidék.ma
∗∗∗
Gúta: Trianon célja a szétszakítás volt, a mi válaszunk az összetartozás
Gútán is emlékeztek június 4-én, a nemzeti összetartozás napján. A városi önkormányzat mellett működő Kultúra és Kulturális Örökség Bizottság, valamint az Adamis Anna Városi Művelődési Központ szervezésében a program koszorúzással kezdődött az első világháborús emlékműnél, majd az Adamis Anna Városi Művelődési Központ előtti téren az Összetartozás táncával folytatódott. Köszöntőt Gőgh Mihály, a Történelmi Vitézi Rend tagja mondott, az emlékező beszédet Samu István, a Kultúra és Kulturális Örökség Bizottságának elnöke tartotta.
Samu István beszédében arra figyelmeztetett: Trianon nem pusztán lezárt történelmi esemény, hanem ma is élő tapasztalat. Mint fogalmazott, „Trianon nem lezárt múlt, hanem élő jelen”, hiszen következményei a jogfosztások örökségében, a Beneš-dekrétumok kérdésében, az anyanyelvhasználat nehézségeiben, valamint az iskolák, intézmények és közösségek mindennapi küzdelmeiben is jelen vannak.
A szónok hangsúlyozta, hogy június 4-e nemcsak a gyász és a veszteség napja, hanem a megmaradás erejének felismeréséé is. A nemzeti összetartozás napja szerinte arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar nemzetet nem a határok tartják egyben, hanem „a hit, a nyelv, a kultúra, az emlékezet és az akarat”.
Külön szólt a fiatalokhoz is, kiemelve: nekik nem siránkozást, hanem tartást, nem keserűséget, hanem önbecsülést kell továbbadni. Mint mondta, magyarnak lenni a Felvidéken nem teher, hanem örökség, feladat és lehetőség.
Beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy a megmaradás nem passzív állapot, hanem mindennapi cselekvés. „Trianon célja a szétszakítás volt. A mi válaszunk az összetartozás” – fogalmazott Samu István, hozzátéve: a magyar szó, a magyar iskola, a közösségi ünnep, a templom, az emlékmű, a család, a kultúra és az egymásért vállalt felelősség mind ennek a válasznak a részei.
A gútai megemlékezés a Semmelweis című film vetítésével zárult az Adamis Anna Városi Művelődési Központban.
SZE/Felvidék.ma
∗∗∗
Megemlékezés Ipolyságon az együttműködés jegyében
Ipolyságon a katolikus templom harangzúgásával kezdődött a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezés. A Közép lakótelepi kis parkban álló kopjafánál Csách Gábor, Balassagyarmat polgármestere mondott beszédet.
Mint emlékeztetett, az Ipoly két partján fekvő, egymástól alig néhány tíz kilométerre lévő városok három évvel ezelőtt kötöttek partnerségi megállapodást. Ehhez újabb együttműködés csatlakozott az idei nemzeti összetartozás napján: a két város könyvtárai ünnepélyes keretek között írták alá a közös együttműködési megállapodást. Mindez bizonyítja, hogy a folyó nem elválasztja, hanem összeköti a két partján élő közösségeket.
„Százhat éve nyelvében és identitásában túlélő magyar közösség előtt tisztelgünk” – folytatta a szónok.
Balassagyarmat polgármestere röviden áttekintette az első világháború utáni időszak főbb eseményeit. Hangsúlyozta, hogy a szétszakítottság ellenére az Ipoly mentén ma is élő kulturális, családi és baráti kapcsolatokkal rendelkezünk.
Üzenetként fogalmazta meg: azt kívánja, hogy az Ipoly menti magyar közösségek együttműködése tovább erősödjön, és az évtizedek múltán ne csupán az idő múlása legyen az egyetlen felmutatható örökségünk, hanem az újra virágzó palóc vidék felemelkedése.
A megemlékezésen az ipolysági magyar tanintézmények tehetséges diákjai léptek fel. Az esemény koszorúzással ért véget.
PP/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
