Ott állt a tömeg a Terror Háza múzeum előtt. Szakadt az eső, volt aki fölött esernyő terpeszkedett, mások csuklyás dzsekiben, kötött sapkában, vagy éppen fedetlen fővel áztak. Az ünnepi megemlékezés után aztán felhangzott a tömeg ajkán a Himnusz.
Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, feltűnt, hogy a templomban bármennyire is jégverem uralkodott, a bácsik és a fiúk kalap, sapka, svájci sapka, micisapka (akkor az volt az „egyensapka”) nélkül álltak a misén. Amikor beléptek, mindig levették magukról a fejfedőt. Később már nagyobbacska lányként, a nyári iskolai szünetben a tsz-be jártunk pénzt keresni, zöldbabot vagy répát szedni, és a földekre elhallatszó déli harangszó idején a brigádvezetőn kívül (bizalmi állás volt) minden paraszt bácsi megállt, levette kopott fekete kalapját, keresztet vetett és csak utána folytatta nehéz munkáját. Rettenetesen megérintett.
Ma, ott állt a tömeg a Terror Háza múzeum előtt. Szakadt az eső, volt aki fölött esernyő terpeszkedett, mások csuklyás dzsekiben, kötött sapkában, vagy éppen fedetlen fővel áztak. Az ünnepi megemlékezés után aztán felhangzott a tömeg ajkán a Himnusz.
És akkor az idősebb generáció a fejéhez nyúlt és levette a sapkáját, a kalapját, hátracsúsztatta a kapucniját és fedetlen fővel énekelt. A fiatalok nem. Talán csak néhányan közülük. Vajon most nem tanítják már az iskolában, vagy otthon, hogy a férfiaknak le kell venniük a kalapot zárt helyiségekben, a Himnuszt hallgatva, gyászmenettel való találkozásnál, a katolikus templomban, hivatalos épületben, magánlakásban, de akár a liftben is? Pedig a tiszteletadás e formája már 2000 éves. Pál apostol a korinthusiakhoz írt első levelében is fedetlen fővel történő imádkozásra szólította fel a férfiakat.
A mi szép nemzeti imánk a Himnusz. Megérintett ma is, a fedetlen fők ajkáról felhangzó ima.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
