A parlament megszavazta a köznevelési törvény módosítását. Az illetékes államtitkár szerint ezzel nem lesz lényegi változás a közoktatásban. Az ellenzék szerint viszont itt a világ vége, de legalábbis a demokráciának, ezért az államfőhöz fordultak vétóért.
Megpróbáltam megérteni mindkét oldal érvelését, de köztudottan és nyíltan kormánypárti vagyok, tehát így tessenek olvasni az alábbiakat. Néhány lényeges, bár nem életbevágóan fontos változtatást látok. Az óvoda 2015-től három éves kortól kötelező, ez nem újdonság.
Előnye egyrészt a szocializáció erősítése, másrészt a hátrányos helyzetűeknek az ingyenes étkezés is. Az iskolakezdés szigorítása lényeges változtatás, és szerintem arra szolgál, hogy a perem-helyzetben lévő gyerekek ne hulljanak ki már a kezdet kezdetén. Minden gyermek fontos!Az iskolaérettséget eddig is szakemberek döntötték el abban az esetben, ha a gyerek elmaradt a korosztálya (szociális, kognitív, szomatikus) fejlettségétől, ezután is így lesz.
Az óvodapedagógus a munkája során felfigyel a problémákra, hivatalból jelzi ezt a szülők bevonásával a körzeti nevelési tanácsadónak. A másik lényeges ügy az alternatív oktatási intézmények helyzete, illetve a magántanulói státusz szigorítása – az utóbbi jelentette eddig a jogi kiskaput – sőt, egyesek szerint zsilipet – egyes alternatív iskolákba. Például a Waldorf-iskolákról jó és negatív véleményt is hallani, de némelyikről csak annyit tudunk, amennyit a működtetői, vezetői mondanak. Itt pedig már van némi kétségem – finoman szólva.
A pártállami totális irányítás alatt működő iskolarendszer idején az alternatíváknak, kísérleteknek messze más értelme volt, mint manapság. Nem véletlen, hogy a mai alternatív intézmények igyekeznek a teljes oktatási rendszer vertikumát felépíteni.
Ennek aza a célja, hogy a gyerekek kerüljék el a találkozást, megmérettetést a másik értékrenddel. Miről is szól például az egyik óvoda-iskola, a Budapest School!? „De van olyan, hogy a gyerekek vállalkozást indítanak. A 3 éves gyerekem és a csoportja egy kis tudományos projektet csinál, amiben egy hernyót vizsgálnak meg, és ezt dokumentálják. Egy másik csoportunk megtervezett önállóan egy kirándulást. A programválasztástól az utazásszervezésig mindent egyedül csináltak, pedig 5-6 évesekről beszélünk.
Az év végi “vizsga”, inkább félévre visszatekintő reflexió, egy kiállítás, ahol a gyerekek az általuk létrehozott portfóliókat bemutatják.” https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/30-eve-elavult-oktatasi-rendszerben… Arra a kérdésre, hogy mi az a tudásanyag, alapműveltség, amit mindenképpen át kell adni, a vezető ezt válaszolta: „Úgy működik a mai közoktatás, hogy az állambácsik és -nénik összeülnek, és megmondják, hogy mi az, hogy alapműveltség, majd odaadják a tanároknak, hogy töltsék a fejedbe.”
Megjegyzem, hogy nem állambácsik és –nénik, hanem pedagógiai szakemberek –, az ilyen szakmai grémium kiválogatása korántsem véletlenszerű. Íme a régi nóta: a mai magyar iskolarendszer az ártatlan és kiszolgáltatott fejekbe töltendő elavult adathalmazról szól, s a köznevelési törvény módosítása csak ennek az intézményesítését erősíti. Szerénytelenül csak annyit kérdeznék, hogy ez a kultúrhalandzsa az 5-6 éves gyermek program-szervezéséről és utazásszervezéséről, valamint a nagyobbak év végi “vizsga” helyetti, a félévre visszatekintő reflexiója mellett ugye írni, olvasni azért megtanulnak? (Bizonyára otthon!) Persze fizika, matek nyilván nem is kell, hiszen az elavult, „150 éves őskövület”.
Remélem, hogy a szegény gyerekek, szegény szülők nem a felsőoktatás kapujában eszmélnek majd rá, hogy esetleg más alternatívát kellett volna választani! Mondhatnánk erre, hogy jó, jó, de minek ez a nagy hűhó, ha a szülőket meggyőzték, s a pedagógusok hisznek benne és odaadással dolgoznak benne, akkor hadd csinálják.
Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Az alternatív diák egyszer majd a nagybetűs ÉLET próbája elé kerül – akárcsak egy felvételi erejéig, vagy egy állásinterjún, s ott mással találkozik, mint amit ígértek neki, s akkor felteszi a kérdést, hogy hol volt az állambácsi és –néni, mert őt becsapták!?
Tetszik emlékezni? Mint a devizahiteleknél… Hát kérem az árfolyamváltozás kockázatáról nem tájékoztatták a kedves ügyfelet.
Patakfalvy Katalin
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
