December közepén Rómában járt és a Vatikánban tárgyalt Német László belgrádi érsek, aki a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásában december 23-án bemutatta új egyházkerületét, a belgrádi érsekség sajátos helyzetéből adódó küldetését, a jelenlegi kihívásokat és a szociális téren, karitászmunkával megvalósuló szolgálatukat. Részleteket közlünk a Vértesaljai Lászlónak adott interjúból.
„A belgrádi érsekség Szerbia déli területét foglalja el (…) 52 ezer négyzetkilométerről van szó. Szerbia körülbelül 7 millió lakosából 4 millió 800 ezer lakik ott ezen a területen. A katolikusok száma bizonytalan dolog, függetlenül attól, hogy vannak népszámlálások. A 2011-es népszámlálás szerint 30 ezer katolikus élt az érsekség területén, ami egy hihetetlenül kis nyáj. Az első világháborúig majdnem nem is voltak jelen katolikusok a mai Szerbia területén. Egy templomot használtak hivatalos engedéllyel, ez a mai Krisztus Király-társszékesegyház Belgrádban. Azóta épültek nagyobb városokban templomok és vannak is hozzá papok. A főegyházmegyében 24 pap szolgál… Közöttük vannak ferencesek, vannak lazaristák, vannak a neokatekumenális mozgalomból papok. (…) Az elődöm megszervezte a pasztorális munkát; ami rám vár, az a hívekkel való kapcsolattartás felvétele, hogy megismerjem és meglátogassam őket. Ez nagyon fontos szerintem – mondta az interjúban Német László belgrádi érsek. – A belgrádi egyházkerület magába foglalja még az érsekség mellett Szabadka és Nagybecskerek püspökségeit. Nem tartoznak ehhez az egyházkerülethez a görögkatolikusok, akiknek saját püspökségük van, és még a Szerémségben élő katolikusok. A szerémségi katolikusok a püspökség keretében a djakovári érsekséghez tartoznak, úgy mint szufragán-, segédpüspökség, ha szabad ezt így mondani, de ők is ott élnek Szerbiában. Így aztán egyetlen érsekség van Szerbia egész területére. Hála Istennek az együttműködés a püspökökkel jól megy, és remélem, ez továbbra is így marad.”
„A belgrádi érsekség önmagában is egy olyan tényező, melyre mind a szerbiai kormány, mind a Szentszék külön figyelemmel tekint. Az érsekség megalapítása is egy politikai megegyezés eredményeként jött létre. 1914-ben egyezett meg az akkori Szerb Királyság a Szentszékkel, hogy belgrádi érsekséget alapítanak. Sajnos ez egy héttel az első világháború kitörése előtt történt… 1922-ben jött az első nuncius az akkori országba, és 1924-ben alapították meg a belgrádi érsekséget. Így két éven belül százéves lesz az érsekség. Mindenki akarta, hogy legyen egy érsekség, nem is annyira a hívek száma miatt, hanem a kormányhoz való közelség miatt. (…) Ebben benne volt, hogy egy pravoszláv többségű országban legyen katolikus jelenlét, amely képes kapcsolatot tartani az összes katolikussal, a kormánnyal és pravoszláv egyház vezetőségével.”
„2014-ben hatalmas árvíz volt a bosznia-hercegovinai és szerbiai határon; a Drina folyó rengeteg területet, városokat és településeket elöntött, és a belgrádi érsekség karitászai és a szerbiai karitász több millió eurót tudtak összehozni, különböző országok (…) szervezeteinek segítségével, és mindenki azt szerette volna ezekből az országokból, hogy legyen jelen a belgrádi érsekség az embereivel a pénz elosztásában, ugyanis a katolikus karitásznak van a legjobb hálózata. Ilyen értelemben mi nem tudunk úgymond teológiailag nagy dolgokat felmutatni, mert kis egyház vagyunk, de annál többet tudunk tenni ezen a téren, ugyanis a pravoszláv egyház nagyon erős a liturgiában, a teológiában itt, Szerbiában, de a szociális feladatok végzése még nem annyira az ő részük. Ilyen értelemben mindenütt ott vagyunk az első vonalban. (…) 2015-ben, amikor a migránsválság kezdődött, és azóta is így vagyunk jelen. Előtte is jelen voltunk, de ez most egy teljesen új lehetőség azáltal, hogy a nyugati jótevők is rajtunk keresztül segítik a rászorulókat.”
„A migránsok helyzete nálunk, Szerbiában teljesen más, mint ahogy azt a magyar hallgatók ismerik. (…) Nálunk a migránsok jönnek-mennek, senki nem fél attól, hogy itt maradnának, sajnos, mert jó lenne, ha nálunk is maradna pár ember, mert a falvak kihalnak. (…) mi csak egy átutazó ország vagyunk. Az állam más szervezetekkel együtt próbál biztosítani nekik – főként a téli hónapokban – biztos helyet, ahol lakhatnának, hogy ne kelljen nekik erdőben élni a határ mellett. (…) mindenképpen látom annak a lehetőségét, hogy még többet segítsünk, de hogy mennyit tudunk tenni, nem tudom. A migránsok száma nem fog csökkenni, lehet, hogy még nagyobb lesz a különböző helyzetek miatt. Ide nem számítjuk be természetesen az oroszokat, akik körülbelül százezren jöttek, mióta Putyin elnök bevezette a hadkötelezettséget. Ukránok nagyon kevesen maradnak, mert Szerbia az ukránoknak is csak egy tranzitország…”
„Remélem, hogy a barátaim nem felejtenek el, mint ahogy eljöttek a beiktatásomra a Balti-tengertől egészen Albániáig, ahogy Erdő Péter bíbor is mondta köszöntő szavaiban – fogalmazott Német László belgrádi érsek Vértesaljai Lászlónak nyilatkozva. – Nagyon jó érezni ezt a támogatást. Biztos, hogy tudnak támogatni, biztos, hogy amikor látom majd, hogy milyen életünk van, tudok ezekből az országokból – legyenek verbiták, vagy nem verbiták – embereket hívni, akik előadásokat tarthatnak…”
Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
