Egy nappal az amerikai elnökválasztás után a német koalíció nem teljesen váratlanul, mégis elképesztő gyorsasággal széthullott. Hivatalosan a költségvetésről és a gazdasági kérdésekről (értsd: megszorításokról) nem sikerült megállapodni a három koalíciós pártnak. A piros szocdem, sárga szabaddemokrata és a Zöldek szövetségéből összeálló úgynevezett jelzőlámpa-koalíció szétesett, Olaf Scholz kancellár leváltotta Christian Lindner szabaddemokrata elnököt a pénzügyminiszteri posztról, és jelenleg a szocdemek és a zöldek kisebbségben kormányoznak tovább. A kérdés az, hogy meddig.
Az azért már egy nappal később kiderült, hogy az SPD új elsőrendű partnere már nem a Zöldek, ahogy eddig, hanem az ellenzéki CDU/CSU, azon egyszerű oknál fogva, hogy a CDU jelenleg a legnépszerűbb párt (32 százalékkal). Ha az SPD kormányra akar kerülni, és el akarja kerülni azt, hogy a CDU az AfD-vel lépjen koalícióra, akkor megállapodásra kell jutniuk az újabb ún. nagykoalíció létrehozásáról.
Scholz és Merz tárgyalásokba kezdtek. Elvileg felmerülhetne egy választások nélküli átmenet, egy új kormányzótöbbség létrehozása a Bundestagban. Ez azonban rendkívül bonyolult folyamat a német szabályok miatt. A konstruktív bizalmatlansági indítvány szerint leváltani egy miniszterelnököt csak úgy lehet, ha van másik, maga mögött többséget tudó új miniszterelnök. Egyéb esetben csak az előrehozott választások a járható út.
Friedrich Merz, a CDU elnöke már jelezte, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány nincs a lehetőségek között, és pártja a mielőbbi előrehozott választásokat preferálja, legkésőbb január 19-én. Az időpontválasztás nem véletlenül: egy nappal később fogják hivatalosan beiktatni Donald Trumpot, az Egyesült Államok kedden megválasztott új elnökét.
Merz tehát erős és stabil kormányt akar, mire Trump elindítja az Egyesült Államokat újra naggyá tenni akaró politikáját, és ezt teljesen érthető. Trump ugyanis első elnöksége alatt is kemény vámokat rótt ki az európai termékekre, leginkább a német autókra. Az USA és az EU közti kereskedelmi többlet bőven az EU javára billen, ami rendkívül zavarja az amerikaiakat. Trump pedig várhatóan szemrebbenés nélkül vet majd ki intézkedéseket. Egyes becslések szerint csak a várható vámbevezetések évi 150 milliárd eurónyi mínuszt jelentenek majd a német gazdaságnak.
Elég nyilvánvaló, hogy a német kormány megdőlésénke okai között a gazdasági problémák mellett Trump megválasztása is ott van. Olaf Scholz kancellár is tett olyan kijelentéseket Trumpról, amelyeket most valószínűleg mélységesen megbánt. Az amerikai demokraták meghosszabbított kezeként működő balliberális német zöldek pedig kifejezetten vállalhatatlan nyilatkozatokat tettek. Trump megválasztásakor például azt, hogy az USA többé nem is szövetséges.
Németországnak tehát sürgősen új kormányra lenne szüksége, hogy tárgyalóképes legyen az Egyesült Államokkal és Európa többi részével szemben. Nem csak a háború, de a gazdasági kérdések tekintetében is.
Scholz próbálja irányítása alá vonni a történéseket. Csak január 15-én akar bizalmi szavazást kormányáról, vagyis csak január közepén akarja hivatalosan lehetővé tenni az előrehozott választások kiírását. De míg a CDU január 19-én rendezne választásokat, addig az SPD csak március végén. Az ok egyszerű: jelenleg az SPD csak a harmadik legnépszerűbb párt 16 százalékkal, az AFD megelőzi őt a maga 18 százalékával. Ha a szocdemek kormánytényezők akarnak lenni, kénytelenek feltornázni magukat a második helyre. Ezért időre van szükségük.
Közben elindultak a politikai helyezkedések, az ambíciózus bejelentések. Saskia Esken, a szocdemek pártelnöke szerint az SPD arra készül, hogy megnyeri a választásokat és ő adja a kancellárt, aki Scholz lesz. Ez szinte nevetséges kijelentés.
Legalább annyira, mint Robert Habeck, a Zöldek első emberének, eddigi alkancellárnak a bejelentése, hogy kancellárjelölt akar lenni. Ennek három buktatója is van: a Zöldek rengeteget veszítettek népszerűségükből, egy kancellári posztra még annyira sincs esélyük, mint az SPD-nek; Habeck gazdasági miniszter is volt, és katasztrofálisan leszerepelt, személye az AfD-nek hozhat pontokat; egyáltalán nem biztos, hogy szükség lesz a Zöldekre az új kormányban. Persze, egy kancellárjelölti poszt egy lehetséges kormánykoalícióban megint alkancellári jelöléssel járna.
A Zöldek kilátásai azonban napról napra sötétebbek. Németország következő kancellárját nagy valószínűséggel úgy hívják, hogy Friedrich Merz, a vezető párt pedig a CDU lesz. És a CDU politikai agendája és gazdasági programja merőben szembemegy a Zöldek politikájával, mi több, a kampányuk nagy része a Zöldek kritikájára épül. A CDU, ha nem muszáj, nem fog közösködni a Zöldekkel.
A CDU megvonná az feltétel nélküli szociális támogatásokat elsősorban a migránsoktól és az ukrán menekültektől, az új feltétel pedig szociális juttatásokhoz pedig a munkavállalás lesz. A CDU egyúttal újra lehetővé akarja tenni, hogy a nyugdíjaskorúak dolgozzanak, és havi 2000 euróig adómentes bevételre tegyenek szert (ez kvázi a befogadópolitika kudarcának elismerése).
Jelen állás szerint a CDU nem hajlandó koalícióra lépni az AfD-vel és a baloldali-konzervatív Sarah Wagenknecht-féle BSW-vel, illetve a Linkével. Mivel a szabaddemokraták a négy százalékot sem érik el, ezért a potenciális partnerek között csak az SPD és a Zöldek maradnak – és inkább az előbbi, mint az utóbbi lesz kormánypárt.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
