2023. január 12-én a Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár a SZMAZE társrendezésében első ízben szervezett akusztikus zenés estet. A lévai Ketten zenekar saját dalai mellett versfeldolgozásokkal, népdalok átirataival és kevéssé ismert átvett dalok áthangszerelésével telt ház előtt varázsolt kellemes hangulatot a könyvtár olvasótermébe.
Tegnap azon gondolkodtam, milyen érdekes összetételű, verseket megzenésítő zenekaraink vannak nekünk, felvidéki magyaroknak: az egyiket egy tanár és annak egykori tanítványa alkotja, kettőben házaspár muzsikál(t) közösen, de van, amelyikben unokatestvérek gitároznak, és olyan is akad, ahol apa ás leánya zenélnek. Ez utóbbi, a Ketten zenekar látogatott el hozzánk, melynek tagjai Göbő Anna és Sándor. Pár éve ismerkedtem meg velük épp Dunaszerdahelyen, ahová Huszár Laci barátom hívta meg a duót. Már akkor ambiciózus, pozitív beállítottságú emberekként ismertem meg őket, de különös volt megtapasztalni azt, hogy egy kamaszkorát épp elhagyó lány ilyen harmonikusan együtt tud működni édesapjával, pedig ebben az életkorban a fiatalok általában hallani sem akarnak a szüleikről.
Aztán rádöbbentettek, hogy a zene nemcsak szórakoztatni és gyógyítani tud, hanem összekötő kapocsként is szolgál.
Sándor már ötödikes korában elkészítette első versmegzenésítését.
Egy akkori osztálytársam édesapja, aki muzeológusként dolgozott, Kersék Jánosról készített előadást, aki verseket is írt. Egyszer csak ez a Karcsi bácsi elém áll és megkérdezi: »Úgy hallom, Sanyi, hogy te gitározol.« Mondom, igen. »Tessék, itt van öt vers, zenésítsd meg!« Ő már tudta, hogy mi fán terem a versmegzenésítés, de én még nem. Végül az öt versből hárommal megpróbálkoztam, sikerült valamilyen dallamot írnom, de azért azt még nem nevezném versmegzenésítésnek. Ezeket végül Karcsi bácsi el is fogadta és azt mondta: »Jó, akkor ez mehet!« Ha nagyon komolyan venném ezt a dolgot, akkor azt mondanám, hogy ekkortól datálhatók versmegzenésítéseim. A saját dalok azonban csak a középiskolában jöttek”,
mesélte Sándor.
Akkoriban Sándor már dalszövegeketg is írt. Néhány a süllyesztőben végezte, másokat viszont Annával leporoltak, zenét írtak rá és még a műsorba is bekerült.
„A közös munka iskolai és egyházi fellépésekkel kezdődött”,
emlékezett vissza a kezdetekre Anna, aki kicsi korában sokat énekelt. Amikor édesapja dallamait is dúdolgatni kezdte, akkor néha már közös otthoni zenélgetésekre is sor került.
Egyszer anyuka benyitott a szobába és megkérdezte, hogy miért nem csinálunk ebből egy műsort? Ekkor Annával összenéztünk, de eleinte nem vettük komolyan. Később azonban már gyűltek a dalok és mi is úgy éreztük, hogy akár szerencsét is próbálhatnánk egy önálló műsorral”,
mesélte lelkesen Sándor.
Azóta három alkalommal is sikerrel szerepeltek a Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén, melynek jóvoltából eljutottak a budapesti A38-as hajóra és stúdiós videoklipet is forgathattak. Már csak egy saját hangzóanyag hiányzik, hiszen a dalok megvannak hozzá.
„A Szemlén az egyik zsűritag azt mondta, amikor a felkonferáló szövegben meghallotta, hogy a következő zenekar az énekelt versek műfajában „utazik”, letette a tollát és hátradőlt, arra gondolván, mit keresnek ezek itt a pop- és rockzenekarok között. Mikor elkezdtünk játszani, akkor újra előre dőlt, kezébe vette a tollat és elkezdett figyelni. Akkor vallotta be, hogy neki a megzenésített versek hallatán eddig automatikusan a pátosszal előadott, több évtizede jelen lévő, konzervatív megközelítésben előadott dalok jutottak az eszébe, és el nem tudta képzelni, hogy ezt másféleképpen is lehet művelni. A végén azt is elmondta, hogy nagyon tetszett neki a produkció és utólag is elnézést kér tőlünk amiatt, amit az elején gondolt. Ez a vélemény számunkra azért esett jól, mert akkor azt mondtuk, hogy ha egy kicsit máshogy közelítünk ehhez a dologhoz mint mások, akkor ennek van értelme”,
foglalta össze a Szemlén tapasztalt egyik legérdekesebb élményét az édesapa.
A Ketten stílusa valóban színes, nem köthető egy adott műfajhoz. Merít a régi nagy előadóktól is, de swing, a dzsessz és a soul éppúgy jelen van a muzsikájukban, mint a populárisabb megközelítés.
Hogy egy adott dal milyen stílusban íródik meg, azt mindig a vers dönti el. Egy jó kertész sem vághat, nyesegethet minden fát ugyanolyanra”,
tette hozzá a gitáros-billentyűs. A közönség is hasonlóképpen vélekedett, nemcsak Ketten hallgatták volna őket még sokáig, így Göbő Annát és Sándort nem engedték haza ráadás nélkül. A rendezvény tehát elérte a célját, így tervben van az akusztikus zenei est folytatása egy következő előadóval, akinek kilétére hamarosan fény derül.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
