Egyre nehezebb csendes helyet találni, de ne adjuk fel. A zaj ugyanis tönkreteszi testi és lelki egészségünket anélkül is, hogy ezt tudatosítanánk.
A rákényszerített home office lassan Lenka idegeire ment. Egyáltalán nem tudott a munkára összpontosítani. A szomszédnak, úgy látszik, nem volt más dolga, mint egész délelőtt a bokrokat vágni, vagy kaszálni. A két utcával távolabb lévő kórházba gyakran szirénázva siettek a mentők, és a felső emeleten egy fiúnál egész délután hangosan szólt a zene. „Szörnyen éreztem magam, fájt a fejem, és ha lett volna vérnyomásmérőm, biztosan magas értéket mutatott volna” – írta le Lenka az elmúlt hónapok élményeit. Őszintén reméli, hogy ősszel nem kényszeríti a munkaadója arra, hogy ismét otthonról dolgozzon. „Nem viccelek, valószínűleg a pszichiátrián kötnék ki…”
A zaj jelenleg a legelterjedtebb környezetkárosító, és keveseknek van lehetőségük arra, hogy elmeneküljenek előle. Korántsem csak arról van szó, hogy a túl sok decibel károsítja a hallást, befolyásolja az egész szervezetet. „A zajban az a legkellemetlenebb, hogy az embert először zaklatottá teszi, aztán zavarja, majd haragossá válik, kényelmét korlátozza, végül kialakul a stressz” – mutatott rá dr. Jana Jurkovičová, a Komenský Egyetem Orvosi Kara higiéniai intézetének főorvosa. A stressz úgy hat az emberre, hogy aktivizálja a szervezet stresszreakcióját. Ennek pedig nagy szerepe van számos civilizációs betegség kialakulásában.
„A szokásos, 60–90 decibel közötti zajszint főleg az autonóm idegrendszerre, az endokrin és szabályozórendszerre hat. Bebizonyosodott, hogy ha hosszú ideig áll fenn, főleg az éjszakai órákban hat negatívan a szervezetre. Következménye az, hogy a zajos vidékeken az embernek romlik az egészségi állapota, gyakrabban fordul elő idegrendszeri betegség és más lelki zavar. A zajt ezenkívül a szív- és érrendszeri betegségek egyik kockázati tényezőjének kell tekinteni, később szerepet játszhat a magas vérnyomás kialakulásában” – mondta a szakember.
Szerencsés ember az, aki csendes környezetben él. „Az Európai Unióban a népesség körülbelül 40 százalékát napközben 55 decibelt, 20 százalékát pedig 65 decibelt meghaladó zajszint éri. Az emberek 30 százaléka az éjszakai órákban is hall olyan zajt, ami meghaladja az 55 decibelt, s ez zavarja az alvást. Becslések szerint Szlovákiában háromnegyed- egymillió ember él nagy zajban. A legkritikusabbak a vasútvonalak, főutak, autópályák vagy nagyobb repterek” – mutatott rá Jurkovičová professzor asszony. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Európában a szívelégtelenség miatt bekövetkezett elhalálozások 3 százalékát a zaj okozza. Ez évente 200 ezer embert jelent.
A zajban élők gyakrabban szoronganak, csökken összpontosító képességük, és kevésbé ellenállók a stresszel szemben. Azok, akik naponta több mint két órát töltenek zajos környezetben, 12-szer gyakrabban szenvednek álmatlanságban, és nagyobb az esélyük arra, hogy magas vérnyomás alakul ki. Mint tudjuk, a magas vérnyomás pedig infarktust, agyi érkatasztrófát vagy cukorbetegséget válthat ki. Még ha nem is tudatosítjuk, a nagyobb zajszint befolyásolja a belső szervek, például a gyomor, a nyombél működését, és hozzájárul a gyomorfekély kialakulásához. Amellett, hogy az éjszakai zaj fáradttá tesz, lelki zavarokat is okozhat.
A közlekedés okozta zajon kívül fülünket és lelkivilágunkat más, erősebb zajok is fenyegetik: koncertek, diszkók, éjszakai klubok, fesztiválok, sportrendezvények. „A diszkóban eltöltött egy óra után hallásunknak többórás regenerációra van szüksége” – figyelmeztetett dr. Jurkovičová. Sok fiatal fülhallgatóval olyan hangos zenét hallgat, hogy akár a hallásukat is elveszíthetik. „Becslések szerint ilyen veszélyben van az EU 2,5-10 millió lakosa. De nem csak a decibelek zavaróak. Alaposan próbára tesz bennünket a sokáig észlelt olyan alacsony frekvenciájú akusztikus hullámhossz, ami a hallhatóság határán mozog: távoli zene, műszaki berendezés, kompresszor, légkondicionáló, fűtés, szellőztető stb. zaja. Az alacsony frekvenciájú zajt többnyire állandó vibrálásként és pulzálásként fogjuk fel, és rendszerint éjszaka irritál bennünket.
A zajtól valószínűleg nem tudunk teljesen megszabadulni. Néha pedig már az az ember érzése, hogy nem is zavarja. A testi és lelki egészség érdekében azonban minden lehetőséget meg kellene ragadni arra, hogy a lehető legcsöndesebb környezetben pihenjen. Robert Koch Nobel-díjas német orvos, aki több mint 100 éve halt meg, a következőket mondta: „ Eljön a nap, amikor az embernek olyan harcot kell majd vívnia a zaj ellen, mint a kolera és a pestis ellen.” Úgy tűnik, az a nap már itt van.
Martina Palovčíková,
Zdravie
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
