A legfrissebb történéseket figyelve nem kétséges, hogy egyre inkább kezd tragikomédiába csúszni ez a Somon Gábor-féle történet. Tegnapra már eljutottunk oda, hogy az ember a hírek hallatán nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy inkább hangosan nevessen az egészen. Arról már nem is beszélve, hogy az elvtársak Kuncze Gábor elhíresült „megélhetési bűnözés” terminológiája mellé, ismét alkottak egy maradandót, mégpedig a „jóhiszemű adóelkerülést” fogalmát.
Tegnap reggel összeült Országgyűlés mentelmi bizottsága, hogy megtárgyalja Simon Gábor mentelmi ügyét. A képviselők annak rendje és módja szerint az összejövetelre meghívták a szocialista politikust is, aki azonban nem jelent meg az ülésen. Küldött viszont egy levelet és egy újabb vagyonnyilatkozatot. A bizottságot vezető Rubovszky György a zárt ülést követően elmondta, hogy Simon most benyújtott vagyonnyilatkozatában sem szerepel a kérdéses 240 millió forintnyi, dollárban és euróban fekvő pénzösszeg, mégpedig azért nem, mert Simon indoklása szerint „a nyilatkozatban nincs olyan rovat, ahol ezt az összeget feltüntethette volna.”
És kész.
Ezzel Simon Gábor meg is oldotta a kérdést. Nem volt olyan rubrika ahová beírhatta volna. Öt éve sem volt, azóta sem lett és most sincs.
A legdurvább az egészben pedig az, hogy Simonnak a saját szemszögéből tényleg igaza van. A hivatalos vagyonnyilatkozatban valóban nem szerepel olyan rovat, amiben ez a kérdés áll: Van Önnek 240 millió dugipénze bécsi bankszámlán?
Ilyen rovat pedig tényleg nincs. Így Simon Gábor jogszerűen járt el. Istenem, nem volt hová beírnia…
A viccet félre téve, azért egy ilyen indokláshoz már arcbőr kell. Jó vastag. Főleg úgy, hogy a vagyonbevallási kérdőív 5., 6. és 7. pontja konkrétan az ilyen-olyan értékpapírban, részvényben, kötvényben való megtakarításokat firtatja.
De lépjünk tovább ezen, mert az talán fontosabb kérdés, hogy honnan volt a pénz?
A hivatalos magyarázat szerint a közel negyedmillió forint Simon politika előtti, privát életéből származik. Azonban ez az indok nemhogy tisztítaná, hanem tovább bonyolítja a képet. Simon 1994 óta MSZP-tag, 2002-től van komolyabb pozíciója, az osztrák számlára azonban jóval később, 2008 januárjában majd 2009 áprilisában helyezett el pénzt. Először 575 ezer eurót, majd rá bő egy évre 163 ezer dollárt.
Vajon, ha a politikusi pályafutása előtt már meg volt ez a pénz, akkor miért csak ekkor, 14 évvel később került oda a pénz? Sokkal valószínűbb az, hogy a vagyon a 2008-as időszakban keletkezett, amit aztán szépen kimentett Ausztriába. De elképzelhető az a verzió is, hogy a pénz már korábban is megvolt, de ekkor lett valamiért sürgős kivinni az országból.
Ha valaki emlékszik még, 2007–2009 között az elvtársak szempontjából elég nehéz idők jártak. 2007 őszén tartóztatták le a Zuschlag-ügy gyanúsítottjait, Hunvald György 2009 februárjától került előzetesbe, nem sokkal később pedig elkezdődik a Hagyó-féle BKV-botrány. Minden további nélkül elképzelhető, hogy Simon Gábor is érezte a vesztét, és gondolva a legrosszabb forgatókönyvre is, be akarta biztosítani magát.
Persze egyelőre mindez csak elmélet, és az sem lesz senki számára meglepő, ha a következő hetekben újabb verziók kerülnek majd elő. Újabb összefüggések és újabb megdöbbentő magyarázatok.
A kampány tényleg elkezdődött. És a Simon-ügy még csak a bemelegítés, a kezdet. Az igazi sz@rdobálás még csak eztán következik. Efelől egy fikarcnyi kétségünk ne legyen.
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
