347 évvel ezelőtt, 1676. március 27-én született a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja, II. Rákóczi Ferenc. A nemesi származású fiatalember huszonhét évesen állt a róla elnevezett Habsburg-ellenes szabadságharc élére, ezt követően erdélyi fejedelem lett, majd vezérlő fejedelemként Magyarország irányítására is felhatalmazták. Élete során nem engedett a magyar függetlenség gondolatából, még a szabadságharc utáni közkegyelmet sem volt hajlandó elfogadni, és inkább az önkéntes száműzetést választotta.
A szabadságharc vezére I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fiaként született 1676. március 27-én a Bodrog jobb partján fekvő Borsiban.
I. Rákóczi Ferenc – akinek édesanyja, Báthori Zsófia tetemes összeggel mentette meg az életét a Habsburg-ellenes összeesküvésben való részvételéért – választott erdélyi fejedelem volt, aki fia születése után pár hónappal meghalt.
A Rákóczi-Báthori vonal mellett Ferenc származása anyai ágon is igen jövedelmezőnek bizonyult, Zrínyi Ilona – Munkács várának védelmezője – Zrínyi Péter horvát bán lánya és ezzel együtt Zrínyi Miklós költő, hadvezér és korábban szintén horvát bán unokahúga volt.
Férje halála után néhány évvel Ilona feleségül ment a szintén jelentős birtokokkal rendelkező Thököly Imréhez, a bujdosómozgalom vezetőjéhez, és bár Ferenc nem kimondottan kedvelte nevelőapját – ezt vallomásaiban le is írta – birtokait végül megkapta.
Ezek után nem meglepő, hogy évekig tartott, míg Rákóczi nagykorúsítása után számba vette birtokait és megismerkedett azok gazdasági működésével.
Miután Zrínyi Ilona a törökök kiűzésének idején három év után feladta a császári csapatok által ostromlott Munkács várát, Ferenccel és lányával, Juliannával Bécsbe kellett távoznia. A következő állomás Rákóczi számára a csehországi neuhausi kollégium volt, ahol jezsuiták között nevelkedett, majd Prágába ment.
Itt logikát, etikát, fizikát tanult, bár érdeklődése inkább a matematika és az építészet felé irányult. Csehországi tartózkodása alatt a fiatal növendékről feljegyezték, hogy „szavai, járása, magatartása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megőrzi”.
A prágai tanulóhónapok után ismét Bécsbe érkezett, itt nyelveket tanult, majd egy rövid itáliai út után – ahol a templom- és múzeumlátogatás mellett a vívás és a tánc alapjait sajátította el – kieszközölte nagykorúsítását.
Politikai számítások is közrejátszottak házasságában, a francia udvarral is jó kapcsolatokat ápoló Károly hessen-rheinfelsi herceg lányát, Sarolta Amáliát vette feleségül.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
