Példaértékű szolgálatáért a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász három önkéntese vehetett át Caritas Hungarica díjat október 15-én az újbudai Magyar Szentek templomában. Krémer Ernőt, a tolnai karitászcsoport önkéntesét, az idei év egyik díjazottját kérdezte a Pécsi Egyházmegye honlapja a szeretetből fakadó jótékony és irgalmas szolgálatról.
– 2013-ban kapcsolódott be a tolnai plébánia karitászcsoportjának munkájába. Kezdetben kisebb felkéréseknek tett eleget, majd később már kereste a feladatokat, és hivatalosan is karitászönkéntesnek állt. Melyik volt az a pont az életében, amikor úgy döntött, hogy az élete része lesz az önkéntes karitatív szolgálat?
– Édesanyámtól örököltem ezt a beállítottságot, ő volt olyan típusú ember, akit a másokon való segíteni akarás szándéka jellemzett. Ha rászorulót látott, akkor azonnal cselekedett is. Én messzebbről indultam, mert eleinte csak pénzzel adakoztam, és azt gondoltam, hogy részemről így le van tudva a segítség. Később ez megváltozott, és tettekben is szerettem volna kifejezni a segítség szándékát, az emberbaráti szeretetet.
– Milyen tettekben nyilvánul meg 2013 óta ez a szándék az életében? A szeretetszolgálat mely területein vállal szerepet?
– Nem veszek részt az adománygyűjtésben, és nem osztok szórólapot, hanem logisztikai feladatokat végzek. Van egy kisteherautóm, amivel hozok-viszek, rakodok, szállítom az adományokat, főként ebben vállalok részt.
– Volt-e olyan momentum, emlék, mely meghatározó volt az Ön számára, ami miatt önkénteskedik?
– Számomra is nehéz volt megérteni, hogy miért csinálom. Máig küszködök ezzel az érzéssel, mert volt olyan ember, akit két kézzel toltam volna el magamtól, aztán rájöttem, hogy nem a külsőségeket kell nézni. Nem azt, amit látok, hogy mennyire szakadt vagy rongyos a kinézete valakinek, vagy hogy trágár szavakat használ, hanem azt, hogy ha szükséget szenved, akkor adni és segíteni kell. Nem könnyű szolgálat ez, mert nagyon sokszor nem kapunk köszönetet, és hálát sem érzek az emberek részéről. Előbb vagy utóbb minden önkéntes megtapasztalja, hogy nem a háláról és a köszönetről szól ez a szolgálat. Ha így lenne, akkor besavanyodna, és előbb-utóbb abbahagyná az ember. Megyek és végzem a dolgom, nem várok érte jutalmat, nem azért csinálom, nem ez a lényeg a számomra.
– A Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász önkénteseinek november 5-én, Pécsen megtartott találkozóján személyesen is gratuláltak Önnek, megköszönve szolgálatát. Hogy fogadta az országos elismerést, melyben Caritas Hungarica díjjal méltatták szolgálatát?
– Nagyon nagy meglepetés volt nekem ez a díj. Köszönöm a kisebb közösségemnek, aki elindította a díjra jelölést, meg a nagyobbnak is, az egyházmegyei karitásznak, amely jóváhagyta, és az országos szervezetnek is, amely átadta ezt a díjat egy megható, bensőséges ünnepség keretében. Életre szóló élmény számomra. Örülök neki, de máig úgy érzem, hogy messze nem érdemeltem meg, főként hallva más díjazottak történeteit, akik sok éve tevékenykednek és vesznek részt a szolgálat különféle területein.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Merényi Zita, Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
