Május 20-án lesz két éve annak, hogy Volodimir Zelenszkij elfoglalta Ukrajna elnöki bársonyszékét. A 2019. április 21-én megtartott elnökválasztás második fordulójában a színész-humorista a voksok 73 százalékát szerezte meg. Két év telt el azóta. A felmérések szerint, ha most lenne a második forduló, a lakosok 55-60 százaléka szavazna rá. Az országban nő az elégedetlenség, az ellenzéki médiumokat elhallgattatják, politikai és gazdasági sikerekről nem igazán beszélhetünk.
Az ígéretek ellenére semmilyen strukturális reformfolyamat nem zajlott le az elmúlt két esztendőben, Volodimir Zelenszkij fő választási mottója, miszerint véget ér a szegénység korszaka, szintén dugába dőlt, akárcsak a donbászi tartós béke megteremtésének az illúziója. Társadalomkutatók szerint még soha nem volt olyan apátiában az ukrán társadalmi közeg, mint manapság.
Holott olyan szépen és reménykeltően indult minden. A soha korábban nem látott támogatottsággal elnökké választott Zelenszkij valóságos diadalmenettel foglalta el az elnöki hivatalt, ahol igyekezett saját bizalmasaival körbevenni magát, akárcsak a megválasztásában kulcsszerepet játszó, A nép szolgája című szatirikus filmsorozatban tette. Az elnöki adminisztráció 13 kulcsfontosságú pozíciójából hétbe korábbi, szórakoztatóiparban tevékenykedő üzlettársait ültette. A folytatás is jól sikerült, az előre hozott parlamenti választásokon a már említett filmből kölcsönzött névvel pártja, A Nép Szolgája példátlanul nagy arányú győzelmet aratott. 43 százalékos választási sikerével egymaga szert tett a törvényhozási többségre, amire addig soha nem volt példa.
Úgy tűnt, ez a stabil kormánytöbbség képes lehet a gyökeres változások elérésére, a korrupt politikai rendszer letörésére, de csakhamar rá kellett jönni: illúzió volt a csodavárás.
Emberek milliói azonban elhitték neki, hogy valóban véget vethet a szegénységnek, a szovjet érához hasonlóan minimálisra csökkenhetnek a rezsidíjak, a háborútól megviselt kelet-ukrajnai régióban újra eljöhet a béke. Merthogy ezek voltak az államfő legfőbb ígéretei. A kárpátaljai magyar kisebbség esetében még kiegészíthetjük a sort azzal is, hogy bizakodtak, visszakaphatják az előző elnök regnálása során elvett anyanyelvhasználati jogaikat. De csalódniuk kellett.
Nemhogy rehabilitáció nem történt, de újabb jogfosztások érték a maroknyi magyar közösséget.
Ukrajna mindenkori állapotát alapjaiban határozza meg, hogy az aktuális elnök milyen viszonyban van az országot a markukban tartó oligarchákkal. Petro Porosenko egy volt közülük, tőle nem lehetett csodát várni, de Zelenszkijtől azt remélték, hogy akárcsak a filmjében tette, a valóságban is fogást talál rajtuk, és letöri hegemóniájukat. Két év múltán kijelenthető: nem sikerült.
Mára úgy fest, hallgatólagos alkut kötött az ország legnagyobb pénzmoguljaival, aminek a lényege, hogy a hatalom csak imitálja az oligarchikus klánrendszer elleni harcot, míg ők a maguk részéről nem kritizálják őt hatalmas médiaholdingjaikon keresztül, a kivételt csak az oroszbarát Viktor Medvedcsuk és a hozzá tartozó médiumok jelentik, vagy inkább jelentették, hiszen lakat került rájuk.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megérkezik a párizsi államfői rezidenciára 2021. április 16-án Fotó: MTI/AP/Lewis Joly
A politikai adok-kapoknál a hétköznapi embert jobban érdekli a saját pénztárcája. Olekszandr Honcsarov, az Ukrán Gazdaságfejlesztési Intézet igazgatója kiszámolta: 2020-ban 22 százalékkal nőttek a kommunális díjak, miközben csökkentést ígértek. A folyamat az idén is folytatódik, a földgáz ára éppen májustól drágult.
Mindezek fényében és az általános gazdasági helyzetből kiindulva nem meglepő, hogy a Socis felmérése szerint az ukrajnaiak 72,8 százaléka tekinti rossznak a gazdaság állapotát. Zelenszkijt 57,1 százalékuk tartja dilettánsnak, 16,3 százaléka pedig populistának.
A meglehetősen kritikus értékítélet fő oka, hogy a polgárok 54,2 százalékának romlott a pénzügyi helyzete az elmúlt két évben, 83,7 százalékuk tartja nehéznek az ukrajnai megélhetést, s ez még akkor is igaz, ha tény, a romló helyzetért nagyban felelős az az általános válsághelyzet, amit a koronavírus-járvány és annak következményei idéztek elő.
Zelenszkij próbálkozott kormányalakítással, tavaly márciusban például lecserélte a kabinetet, ám Denisz Smihal új miniszterelnök érkezésével sem fordultak egy csapásra jóra a dolgok, ezt támasztja alá a 4,2 százalékos gazdasági visszaesés is.
A járványkezelés sem úgy sikerült, hogy azzal dicsekedhetnének. A vakcináció terén Európa sereghajtói között van Ukrajna, s ugyan nyilatkozatok szintjén nagy az optimizmus, de szakértői becslések szerint a mostani tempóval akár három-négy évbe is telhet, mire az ország negyvenmilliós lakosságát beoltják.
Dunda György (Ungvár)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
