A Spektrum televízió új, saját gyártású, Erőszakos ember című ismeretterjesztő sorozatában az agresszió modern megjelenési formáit járja körül. A sorozat egyik szakértője az internetes bűnözéssel foglalkozó Keleti Arthur – akinek a napokban jelent meg a kiberbiztonság témáját boncolgató angol nyelvű könyve, a The Imperfect Secret [Rosszul őrzött titok] – kérdéseinkre válaszolva elmondta, bár klasszikus értelemben talán nem tekintenénk erőszaknak az online titkokkal való visszaélést, az internetes zsarolást, a zaklatást, ezek mégis magukon viselik az agresszió minden jellegzetességét.
– Valóban erőszakként kell felfognunk az internetes bűnözést? Egyáltalán a bűnözés minden formája agressziónak tekinthető?
– A kiberbűnözés teljes mértékben erőszakként jelenik meg. Attól még, hogy a netes bűncselekmények esetében fizikai agresszióról nincs szó, a társadalomra és az egyénekre gyakorolt hatásai károsak. Hasonlóan a hagyományos társaikhoz, a kiberbűnözők is élnek a megfélemlítés eszközével. Az erőszak fogalmát azért is újra kell értelmeznünk, mert az internet elterjedésével az emberek privát szférája is átalakult.
– Miért következett be ez a változás?
– Az internet előtti időkben még a nyugati típusú individualista társadalmak is jóval nyitottabbak voltak a mostaninál, és akkor a kollektivistább ázsiai civilizációról ne is beszéljünk. Akkoriban az emberek sokat tudtak a szomszédaikról, és nem is voltak nagy különbségek az egymáshoz közel lakó emberek életszínvonala között. Mára azonban, főképp az életszínvonal-emelkedés következtében, az emberek egyre jobban féltik személyes szférájukat. És éppen ez a privát tér került veszélybe az interneten. Aki pedig a legszemélyesebb életünket veszélyezteti, valójában minket támad, azt fenyegeti, ami a legkedvesebb a számunkra.
– Jelentősen különböznek a kiberbűnözők a régi gonosztevőktől?
– Egész mások, éppen emiatt veszélyesek. Mivel csak páréves jelenségről van szó, a közemberek, a hatóságok, de még a terület kutatói is csak próbálnak hatásos védelmi mechanizmusokat kifejleszteni ellenük. Nagy különbség például, hogy még az internetes támadók motivációiban sem lehetünk biztosak. Amikor támadás ér minket a világhálón, legtöbbször csak sötétben tapogatózunk, ha megpróbáljuk kitalálni, hogy az illető pénzt akar tőlünk, meg akar félemlíteni, vagy csak szórakozásból zaklat minket. Sokszor nem is jövünk rá, hogy támadás ért minket, például ellopták személyes adatainkat, és azt sem tudjuk meg, hogy mire használják azokat.
– Mit lehet kezdeni például az én személyes adataimmal? Manapság divatos a netes kommunikáció lehallgatása miatt aggódni, de a legtöbb embernek valójában nincsenek olyan titkai, amelyek bárkit érdekelhetnének.
– Az ön nevében tudnak a világ másik felén tranzakciókat kezdeményezni, például vásárolni. A bűnözők vagy terroristák mindig is hamis személyi igazolványokkal, útlevelekkel jutottak hozzá a szükséges eszközökhöz. Amióta az összes személyes adat fenn van az interneten, ezek megszerzése összehasonlíthatatlanul egyszerűbbé vált. Hibás az a feltevés, hogy az átlagembernek nincsenek titkai. Sokszor még magában az emberben sem tudatosul, hogy azok az információk, amelyet például nem titkosított chatüzenetben továbbít az ismerősének, milyen módon használhatók fel ellene. Nem is mindig maga az üzenet tartalma a lényeg, az üzenet kontextusa legalább ilyen árulkodó lehet.
– Mire használhatják a tőlem szerzett információkat?
– Egy-egy elejtett szó elég lehet ahhoz, hogy a kommunikációt esetleg figyelő állami vagy bűnözői csoport önt kategorizálja és automatikusan bekerüljön egy adatbázisba. Ezt az információt, mely fölött már nincs ellenőrzése, később sok mindenre használhatják. Különösen nagy a veszélye ennek akkor, ha az üzenetváltás egyik résztvevője biztonsági vagy politikai szempontból kényes területen (például a Közel-Keleten vagy Kínában) tartózkodik. De az interneten kommunikáló emberek magukról közölt adatai nem korlátozódnak a leírt szavakra. Mobiltelefonunk nyomon követhető a GPS segítségével, érdeklődési körünk, viselkedésünk feltérképezhető az alapján, hogy merre járunk, mit csinálunk vagy éppen mire keresünk rá, milyen oldalakat nyitunk meg a böngészőnk segítségével. Tehát olyan sok oldalról vagyunk kiszolgáltatva a kibertérből érkező fenyegetéseknek, hogy aki azt gondolja, hogy őt nem fenyegeti senki, az nagyon rossz nyomon jár.
– Minden adatokkal visszaélő, interneten aktív ember bűnözőnek tekintendő? Vannak, akik hősként tisztelik a WikiLeaks, az Anonymous aktivistáit vagy Edward Snowdent. (Snowden az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, az NSA globális elektronikus kémkedéséről hozott nyilvánosságra rengeteg dokumentumot, most Oroszországban élvez menedékjogot – M. Cs.)
– Az Anonymous csoporthoz hasonló önjelölt igazságosztókkal megint csak az a gond, hogy nem tiszták a motivációik. Többször előfordult, hogy a megszerzett, majd nyilvánosságra hozott adatok miatt tökéletesen ártatlan emberek kerültek veszélybe vagy bűnhődtek meg. E kiszivárogtatások mögött ugyanakkor sokszor az igazság megismerésének és megismertetésének szándéka áll. Én nem feltétlenül hibáztathatom azokat az embereket, akik, miután nagy igazságtalanságokkal szembesültek, ezt tudatni akarják másokkal is. Az internet előtt nem létezett az a csatorna, amelyen keresztül az efféle magányos kiszivárogtatók sok emberhez el tudták volna juttatni üzeneteiket, így e jelenség is nagyon új ahhoz, hogy ítéletet mondhassunk felette. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy Edward Snowden mennyire nehezítette meg volt kollégái munkáját és az mennyiben volt törvénytelen. Nem tudunk a motivációiról, de annak a vádnak az igazságtartalmáról sem, hogy mindig is orosz kettős ügynök volt.
– A terrorfenyegetés vagy a rivális országok hasonló gyakorlata nem indokolja a kormányzati elektronikus kémkedést?
– Az államok kormányai természetes módon igyekeznek minden rendelkezésre álló technikai lehetőséget felhasználni arra, hogy információhoz jussanak. Az efféle tevékenység fölötti civil kontroll igen gyenge. Ilyen értelemben e magányos kiszivárogtatók tettei akár valamiféle ellensúlyként is felfoghatók. De másrészről azt is érezzük, hogy ez törvénytelen, akár árulásként is értelmezhető. Tehát a kiszivárogtatás nem jó, de hogy mi állíthatná be a kellő egyensúlyt az államok és a civil szféra között, azt még nem találta ki senki.
– Az interneten folyó illegális adatforgalom nagy része az úgynevezett sötét weben keresztül folyik. Ez mit jelent pontosan? Én is hozzáférhetek?
– Bárki hozzáférhet a sötét webhez, semmi nem kell hozzá, csak egy számítógép és internet-hozzáférés, és egy Tornak nevezett titkosított és névtelen kommunikációt lehetővé tévő böngésző. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem a területtel foglalkozni, én is regisztráltam, és öt perc alatt bent voltam. Ugyanúgy kell elképzelni, mint a web „világos” részét. Kicsit máshogy, de hasonlóan lehet keresni, ugyanúgy honlapok, webshopok vannak rajta. Csak a webshopok tartalma egy „kissé” furcsa. Lehet venni ingyenes hozzáférést pornóoldalakhoz, személyi adatokat, drogot, fegyvereket. Az itt folyó kommunikáció majdnem teljesen anonim és szinte lekövethetetlen. De persze a rendőrség és a titkosszolgálatok is aktívak a sötét weben, és igyekeznek a szereplőket azonosítani.
– Az átlagos felhasználók tehetnek egyáltalán valamit az internetes bűnözők ellen? Érne-e bármit is a mindenki számára – gyakran ingyenes – elérhető tűzfalak, víruskereső szoftverek?
– A biztonság növelésének első lépése mindenképpen az, hogy működtessünk tűzfalat és víruskeresőt a gépünkön. De ez nem elég. Jelszavak helyett sokkal biztonságosabb, ha kétszintű azonosítást alkalmazunk, ami már a legtöbb nagy e-mail szolgáltatónál és közösségi oldalon elérhető. Ilyenkor a jelszó beírása után még egy kódot kapunk mobiltelefonunkra, amely minden alkalommal változik. De mindennél fontosabb, hogy a felhasználók tudatosan viselkedjenek az interneten. Folyamatosan tudatában kell lennünk annak, hogy nem vagyunk egyedül, bármikor megfigyelhetnek minket és azt, amit csinálunk. A veszélyes tartalmakat ne nyissuk meg. Ha például hírességek meztelen képeire vagyunk kíváncsiak, akkor ne egy ismeretlen forrásból származó, gyanús e-mailt olvassunk el, hanem magunk keressünk rá a tartalomra.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
