Mit jelent a cyberbullying? Mi táplálja a cyberbullyingot? Mit tegyek, ha cyberbullying áldozata lett a gyermekem? Baracsi Katalin családjogi szakjogász, infokommunikációs szakjogász, internetjogász, közösségi média tréner e kérdésekre válaszol alábbi írásában.
A most felnövekvő generáció számára, életkortól függetlenül a cyberbullying (online bántalmazás, megfélemlítés) és megjelenési formái jelentik a legnagyobb problémát az interneten. Gyermeki létükből adódóan nem, vagy nem időben ismerik fel ezeket a helyzeteket, és gyakorta évekig cipelik magukkal az online sebeket.
A fiatalokkal való személyes találkozásokból tudom, hogy sokuk azért nem kér segítséget ilyenkor, mert azt mondja, hogy a szülő, tanár, más, a környezetében élő felnőtt nem ért semmit az egészből, nem veszi komolyan a helyzetet és/vagy első reakciója az, hogy elveszi az okoseszközt és az internethozzáférést – holott ezzel csak jegeljük, de nem oldjuk meg a problémát.
Sokan nincsenek tisztában azzal, ha már elmúltak 12 évesek (súlyosabb, erőszakos jellegű bűncselekmények esetén) vagy 14 évesek (a bűncselekmények nagyrészében) – azaz elérték a büntethetőségi korhatárt, annak offline, azaz jogi következményei is lehetnek. Ma az online térben elkövetett visszaélések mindegyikének találunk megfelelőt a Büntető és Polgári Törvénykönyvekben. Baracsi Katalin írásában segít felismerni a jeleket, megelőzni a bajt és megmutatja, hová fordulhatunk segítségért, mert van kiút.
Mit jelent a cyberbullying?
A cyberbullying (online bántalmazás) a virtuális világban történik, ahol a nap 24 órájában bántva, megalázva vagy fenyegetve érezheti magát az ember. Bár a hazai jogszabályok között ilyen nevű bűncselekményt nem találunk, a hatályos szabályozás minden, az ITT olvasható felsorolásban említett elkövetési formáját bünteti.
Mi táplálja a cyberbullyingot?
A közösségimédia-felületek algoritmusai sokszor erősítik az ellentéteket, a provokatív vagy bántó tartalmak gyorsabban terjednek. Azokat a posztokat, kommenteket, videókat, amelyek indulatot, feszültséget, megosztottságot keltenek, az algoritmusok gyakran előrébb sorolják, mert nagyobb felhasználói aktivitást generálnak – még akkor is, ha ez negatív érzelmekből fakad. Így a bántó viselkedés nemcsak láthatóbbá válik, de időnként visszacsatolást is kap: lájkokat, nevető emojikat, megosztásokat.
Emellett:
– A névtelenség védelmet ad az elkövetőknek, akik sokszor álprofil mögé bújva írnak bántó üzeneteket vagy indítanak gyűlöletkampányokat. Az anonimitás csökkenti a felelősségérzetet, miközben a célpontnak ugyanúgy fáj, mintha arccal és névvel érkezne a támadás.
– A valós idejű reakciók hiánya – például nem látjuk a másik arcát, tekintetét, könnyét vagy döbbenetét – csökkenti az empátiát. A digitális térben könnyebb figyelmen kívül hagyni, hogy valódi ember van a képernyő másik oldalán. Ez a „személytelenség” elidegeníti a feleket, és megkönnyíti a kegyetlenkedést.
– A csoportnyomás és a „lájkvadászat” torzíthatja a fiatalok ítélőképességét. Egy gúnyos komment vagy megalázó mém könnyen „trendi tartalommá” válhat, ha a közösség díjazza – még akkor is, ha azáltal valaki súlyos lelki sérüléseket szenved.
– A gyerekek gyakran maguk is bizonytalanul kommunikálnak, nem is mindig tudják, hogy amit tesznek, az már bántalmazásnak számít. Az irónia, a poén vagy a szarkazmus határai nem egyértelműek mindenki számára. Van, aki csak „viccel”, de máson az a vicc mély sebet ejt.
– A félelem attól, hogy kilógnak a sorból, gyakran visszatartja őket attól, hogy kiálljanak az áldozatokért vagy hogy szembemenjenek a bántalmazóval. A hallgatás, a szemlélő szerepe azonban a bántalmazás fenntartásához járul hozzá. Sokszor a „csendben maradás” is része a problémának.
– A felnőttek hiánya az online térben szintén súlyosbítja a helyzetet. Mivel a digitális világban a szülők, tanárok, segítők gyakran „láthatatlanok”, a gyerekek úgy érezhetik, nincsenek szabályok, és következményekkel sem kell számolniuk. A kontroll, a visszajelzés és az érzelmi támogatás hiánya melegágya lehet a bántó viselkedésnek.
– A közösségi médiában épített énkép is sebezhetővé teszi a fiatalokat. Ha az önértékelésük attól függ, hányan kedvelik őket, milyen kommenteket kapnak, vagy mennyire „menők” online, akkor minden támadás a személyiségük alapjait éri el. Ez fokozza az áldozattá válás kockázatát, de időnként a támadóvá válást is, hiszen valaki más lejáratása révén könnyebbnek tűnhet saját magát erősebbnek érezni.
A cyberbullying mögött tehát egy soktényezős, összetett dinamika húzódik meg, amelyben technológiai, társadalmi és pszichológiai hatások egyaránt szerepet játszanak. Ezért a megelőzésnek és a beavatkozásnak is több szinten kell történnie: a technikai lehetőségek mellett szükség van oktatásra, érzékenyítésre, példamutatásra és bátor, empatikus fellépésre is.
Mit tegyek, ha cyberbullying áldozata lett a gyermekem?
Ha internetes bűncselekmény gyanúja merül fel, kérjünk segítséget (szülő, szülői közösség, osztályfőnök, tanárok, iskola vezetősége, hatóságok, szakemberek) és nyugtassuk meg a gyermekünket!
A szülő, nevelő vagy bármely felnőtt munkája soha véget nem érő küldetés, mindig újabb és újabb kihívások várnak ránk. Ne feledkezzünk meg néhány jótanácsról:
Legyünk jelen!
Haladjunk a korral!
Beszélgessünk a gyerekekkel!
Töltsünk le szűrőszoftvereket!
Állítsunk be szülői felügyeletet!
Az elmúlt egy évtized robbanásszerű technikai fejlődésen ment át, aminek még messze nincs vége. Szülő, gyerek egyszerre tanul meg eligazodni ebben az új világban, de más módon. A mindennapok eszköztárából a humorral fűszerezett szülői kreativitást se hagyjuk ki, váljunk hiteles digitális példaképekké!
A teljes cikk ITT olvasható.
Szerző: Baracsi Katalin családjogi szakjogász, infokommunikációs szakjogász, internetjogász, közösségi média tréner
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Fotó: freepik.com; Baracsi Katalin
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
